121364. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ión-kicserélő anyagok előállítására
4 121HG4. hatatlan lignoszulfosav-csapadékot kapunk. Így pl. lia 166 rész szuli'i-lceJ 1 ulózagvár tási koncentrált szennyvízhez kb. 5—30 rész koncentrált kénsavat adunk és ezt az cleíj gyet autoklávban kb, 120-160 C» hőmérsékletre hevítjük, oldhatatlan lignoszulfosav-csapadékot kapunk. Az így előállított csapadók azonban rendszerint némileg gyantaszerű és így granulálása előtt egá-10 szen vagy részben víztelen Hendő. Ezt a műveletet kb. 100 C°-os vagy ennél magasabb hőmérsékleten való szárítással végezhetjük. Ily módon igen kis mennyiségű kénsavval dolgozhatunk és a neakcióelegy 15 szárazra való bepárologtalása is fölöslegessé válik. Ha az aufoklávos kezelésnél valamivel nagyobb mennyiségű savat használunk, a csapadékai szilárdító művelet nélkül is granulálható alakban kapjuk 20 meg. Ha a sav és szulnlcelliüózagyárlási szennyvíz l'enlemlített mennyiségarányai-t a szennyvíz szilárd anyagára haló kénsav koncentrációjára vonat koztaLo't mér!ékl:el 25 fejezzük ki. vagyis ha a szennyvízben jelenlévő vizet figyelembe vesszük, azt tapasztaljuk, hogy 7-lől 60 súlyszázalékig terjedő kénsavkoncentráció elegendő ugyan a szennyvízben jelenlévő liguoszulfosavak 30 kicsapására szobahőmérsékleten, de nem elqgendő ezek polimerizálására vagy megszilárdítására, míg kb. 70°'o fölölti koir centrádók a lignoszu 1 i'osavak mind polimerizálására, mind megszilárdítására ele-35 gendők. Kitűnik, hogy magasabb hőmérsékleteken és az atmoszferikusnál nagyobb nyomások mellett a kicsapott lignoszulíosavak polimerizációja már 7—10»;« közötti savkonoentrációnál bekövetkezik, míg na-40 gyobb savkonoentrációk a terméket meg is szilárdítják. Kitűnik továbbá, hogv használható víztisztító termékek állíthatók elő a hőmérséklet, savkoncentráció, slb. széleskörű vál-45 toztatásával. Nyilvánvaló, hogy lehetetlen minden koncentrációnál és minden hőmérsékletnél alkalmazandó egyéb feltételeket megszabni, de a felsorolt és -alant még következő példákból azonban ezek ponlosab-50 ban tűnnek ki. Egyik határeset szulirtjcellulózagyártási szilárd hulladék és nagy főlöslegű koncentrált sav alkalmazása volna. A másik határeset értelmében pedig lényegileg ugyanilyen termékeket kapunk 55 szulfitcellulózagyártási szennyvízből az elméletileg számított savmennyiséget csak kissé meghaladó saviolösleg jelenlétében, ha a megsavanyíiott szennyvizet autoklávban, a légkörinél nagyobb nyomáson hevítjük és a terméket azután szilárdítjuk, vagy 60 pedig a megsavanyílolt szennyvizei vízfürdőn szárazra bepárologlatjuk. Ezen határesetek közölt a szul l'itoellulózagyárlási, többé-kevésbé koncentrált szennyvíz kisebb-nagyobb főlöslegű savval való keze- 65 lése foglal helvét, szobahőmérséklettől 18!) O-ig terjedő 'hőfokhatárok között. Ezen feltételek egyeseinél iparilag használható', oldhatatlanná tett termékek állíthatók elő egyetlen műveletben, míg másoknál ko- 70 csonyás vagy gyantaszerű és granulálás előtt további kezelésre szoruló csapadékokat kapunk. A fent ismertetett módon előállított iónkicserélő termékek anyagának térfogat- 75 súlya 0.1—0.4 g'cm3 . Báziskicserélőképességük szabvány egységekben kifejezve és a nagybrilanniai warriiigtoni vízzel kb. 6 órás lágvílási-rcgenerálási szakaszokban végzett, 0° k eménységre való lágyílást 80 eredményező kísérletek szerint: 1.5- 5.0. Ezzel szemben a kereskedelmi forgalomban lévő .nátrium-aluminiumszilikálból való bázis-kicserélő termék megfelelő értéke kb. 4.0. Más szóval, a Ialálmány szerinti új 85 terméknek a mesterséges zeolilokkal egyforma nagyságrendű J;ázis kicserélő tulajdonsága van. Azt találtuk továbbá, hogy a fent ismeríeíe't termék térfogatsúlya növel he és bá- 90 ziskicserélő képessége 1'okozható szulfonáló kezelés útján. A szullőiiálásl ugyanazon módszerekkel foganatosíthatjuk, mini amelyeket széír szulfonálására Javasoltak. így pl. a fent ismertetett módon előállított 95 ligiuiszulfosav-terniékck erős szulfonáló hatóanyagokkal, pl. koncentrált kénsavval, füstölgő kén savval. SOg -gázzal, klórszulfonsavval, stb. kezelhetők. A szulfonáló hatóanyagok esetleg semleges oldószerben, pl. 100 szén le irakiondban fel oldva al kalmazhatók. Valószínű, hogy ii szullonáló kezelés folyamán lignindiszulfosavak keletkeznek. A Lerínék térfogatsúlyának a maximumig való növelése és egvúíla] a bázis-kicserélő ké- 105 pesség fokozása érdekében célszerű már a kiindulási lignoszulfosav-terméket oly feltélelek mellett, előállítani, amelyeknél azok 'térfogatsúlya megnövekszik. E kiindulási anyagok térfogatsúlya huzamosabb szári- 110 fással, mechanikai -sajtolással, pl. brikett tízessel vagy re termékeknek nagy nyomáson, autoklávban való előállításával fokozható. Az így kapott nagyobb fajsúlyú kiindulási anyagok bázis-kicserélő képessége 115 ugyan kisebb, mini a könnyebb termékeké, de e képesség a fentemlített szulfonáló kezeléssel lényegesen fokozható. Ily módon
