121348. lajstromszámú szabadalom • Talajéletet biztosító díszcserép

Megjelent 1939. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 121348. SZÁM. XVII/a. OSZTÁLY. — K. 14623. ALAPSZÁM. Talajéletet biztosító díszcserép. Kosztka Alajos oki. bányamérnök és Krisch Tivadar oki. gazd. szaktanár, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi deeember hó 27-ike. A virágkertészetben ós virágkereskedelemben régen, nélkülözik a talajéletet biztosító díszcserepet. A díszcserép kérdését eddig úgy] gondolták megoldani, hogy a növényt teljesen zománcozott díszcserépben helyezték el, ami a föld elsavanyosoiását és a növény korai pusztulását idézte elő. Ebből okulva, később olyan eljárást alkalmaztak, hogy a közönséges cserépben nevelt virágot cserepével együtt helyezték a díszcserépbe. Ez az eljárás a belső közönséges csteróp külső felületén napfény és léghiány miatt algásodást és ezzel fokozatos légelzárást idézett elő. Ezeket a tapasztalt hiányokat vélte kiküszöbölni az a kísértet, melynél a díszcserépnek csak fenékfelületét, vagy a fenékfelülettel határos óldalán e^y csíkot nem zománcoztak és a díszcserépfenék emelésével, a jobb vízelvezetés mellett, légcserét is remélteik biztosítani. A felsorolt megoldások csak felületesen kezel ték a talaj biliogóia szem pont j ait és a felesleges víz egyszerű elvezetésével és a szellőzés részleges biztosításával vélték megoldani a kérdést. A talajélet legfőbb kellékei a mikroorganismusok, melyek a vízben és a talajban lévő szerves tápanyagokon kívül nagymennyiségű oxigént is igényelnek, amelyből a talaj levegőjében legalább 15<>/o-ra van szükség. A cserepes kultúránál a vízen kívül tehát, a légcserét biztosító, minél nagyobb áteresztő cserépfelület a leglényegesebb kellék. A mostanáig használt zománcozott oldalú díszcserepekben nevelt növények talajának az elsavanyosodása és az azzal kapcsolatos korai növény pusztulásnak a légcserehiány az oka. Tehát a mikroorganismusok életműködéséhez fel- 40 használt nagymennyiségű oxigén utánpótlását csak nagy áteresztő felületű cserepekkel lehet kellőképpen biztosítani. A szabványos méretű közönséges mázolatlan cserepek felületét 100<>/o-nak véve, 45 a fenékfelületre mintegy 10—12°/o, az oldalfelületre pedig 88—90o/o esik. A fenékfelület és a szabadon hagyott alsó csík a szellőzés szempontjából alig jöhet számításba, mert a legkisebb mérvű öntözési 50 mellett is a cserép alsó része, még ha emljiük is a cserepet, állandóan nyirkos, a víz a pórusokat megtölti és így szellőzésre nem alkalmas. Tehát a cserép alsó része, mint szellőző felület, nem jöhet szá- 55 mításba. A mi megoldásunknál is a cserépfelületet 100%-nak véve, cserepünk oldalán mintegy 28—30°/o-nyi felületet használunk a szellőzés szempontjából számításba nem vehető diszítés,re. így, ha a 60 fenékfelület 10— 12<>/o-át is levonásba hozzuk, mintegy 60<>/o szabad, jnázolatian, Szellőzésre alkalmas felület marad a ta-Zálmány szerinti díszcserépen. A 60%-nyi szellőzésre alkalmas felület teljesen ele- 65 gendő ahhoz, hogy a cserépben lévő föld szabadfelületével együtt, a mikroorganismusok számára a 15%-nyi oxigén Utánpótlását biztosítsa. A talajéletműködés biztosítása mellett fontos kelléke a találmány; szerinti díszcserépnek, hogy díszített volta mellett tényleg módot adunk a növénynek