121065. lajstromszámú szabadalom • Tárcsás fék, különösen vasúti kocsikhoz és más nehéz gyorsanfutó járművekhez

Megjelent 1939. évi július hó 15-én. ®>EET\ M MAÖYAK KIRÁLYI ., mM SZABADALMI IUIÍÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121065. SZÁM. V/e. OSZTÁLY. — K. 13870. ALAPSZÁM. Tárcsás fék, különösen vasúti kocsikhoz és más nehéz gyorsanfutó járművekhez Hans Kattwinkel igazgató, radelbeuli lakos, mint a Kirchbach'sche Werke Aktiengesellschaft coswigi cég' jog-utóda. A b ejelentá s napja 1937. évi március hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi március hó 30-ika. A géperejű járműveknél jelenleg használatos tárcsás (lamellás) fékeknél az egyik tárcsacsoport a lefékezendő tengellyelforog, a másik csoport pedig helyt -5 álló, amennyiben pl. a járművázzal van összekötve. A fékezési folyamat úgy játszódik le, hogy az felváltva az egyik és a • másik csoporthoz tartozó tárcsák alkotta • csomag tengelyirányban össze lesz nyom-10 va és ezáltal a helytálló és a forgó csoport tárcsái (lamellái) között erős súrlódás létesül, amely a lefékezendő járműben vagy hasonlóban levő energiát megsemmisíti és ezzel a járművet vagy hasonlót 15 megállítja. Ezeknek a fékeknek az a hátránya, hogy — ha nagy energiamennyiségeket, pl. nagy sebességgel haladó vasúti járműveket vagy nehéz géperejű teherjár-20 műveket kell lefékezni — a szükséges nagyszámú tárcsa miatt tengelyirányban igen hosszúak, amely körülmény e fékeket számos célra különösen a sínj ár művekbe való beépítésre alkalmatlanná 25 teszi. E szerkezeti hosszt ugyanis nemcsak az egyik és a másik csoportnak egymással együttműködő tárcsáinak az összege szabja meg, hanem az a forgó és a helytálló tárcsák között alkalmazandó közök-30 tői is jelentékeny mérvben függ. E közöknek viszonylagosan nagyoknak kell lenniök, minthogy a tárcsákat a gyakorlatban nem lehet tökéletesen síkra készíteni; a tárcsákat ama nagy hőigény be vétel 85 következtében, amely könnyen vetemedésre vezet, sohasem lehet még valamennyire sem síkon tartani, minekfolytán a tárcsák, nem elegendő kölcsönös játék esetén, ha a féket nem használják, állandóan egymást súrolják. Ennek azon- 40 ban, különösen, ha a tárcsák a nagy igénybevétel következtében már erősen vetemedtek, igen jelentékeny állandó munkaveszteség és túlmelegedés a következménye. Ha az ismeretes tárcsás fékek- 45 nél a szerkezeti hosszt csökkenteni akarják, akkor ezt — ha nem akarnak még nagyobb ,,üresjárási" veszteségeket cserébe kapni — minthogy a tárcsák sugárirányú méreteinek a növelése helyhiány 50 miatt legtöbbször szóba sem jöhet, csak a tárcsák számának a csökkentésével,a szorítónyomásnak megfelelő növelése mellett, érhetik el. Ez azonban viszont más hátrányokkal, mint pl. nagyobb faj- 55 lagos igénybevétellel, túlmelegedéssel és ezzel a dörzsbevonattelítés kiégésével, nehéz hőelvezetéssel, a dörzsfelületek sajtolásával,a dörzsbevonatok rövid élettartamával stb. jár. 60 A találmány e nehézségeket egyszerű módon azzal küszöböli ki, hogy a tárcsáknak lehetőleg szoros egymáshozfekvése mellett a két tárcsahordozónak csak egyike van állandóan szilárdan a hozzá- 65 tartozó járműrésszel (futókerékkel vagy hasonlóval) összekötve, míg a másik tárcsahordozó mindkét járműrészhez (futókerék és járműváz) képest forgathatóan van ágyazva és hogy oly szerkezet 70 4