121046. lajstromszámú szabadalom • Berendezés áramsokszorozásra szekundéremisszióval

Megjelent 1939. évi július hé 15-én. MAGYAR KIRÁLYI #SMg| SZABADALMI BffiŐSÍO SZABADALMI LEÍRÁS 131046. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. -E. 5271. ALAPSZÁM. Berendezés áramsokszorozásra szekunderemisszióval. Allg-emeíne Elektricitats-Gesellschaft Berlin. A bejelentés napja 1938. évi június hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi június hó 4-ike. A találmány szekundéremissziós erősítőkre vonatkozik, kiváltképen olyanokra, melyeknél a szekundéremisszió egymás után sorban elrendezett, fokoza-5 tosan nagyobb potenciálra kapcsolt hálókon történik. Effajta erősítők felépítését vázlatosan az 1. ábra mutatja. Az evakuált (B) üvegedényben (K) primérelektronforrás íO van, mely előnyösen fotokatóda. Továbbá számos finomszemű (Gj) . . . (Grí) drótháló és végül a felerősített elektromáran elvezetésére (A) anóda van. A (G) hálók a (K) katódához képest fokozatosan 15 nagyobb potenciálra vannak kapcsolva és a szekunderelektronok leadására, pl. Ag-oxid-Cs-réteggel vannak érzékenyítve. A primérelektronáram erősítése a (K) katódától kiindulva akként történik, 20 hogv az elektronok a (K) és (Gx

) kőzött fekvő feszültség folytán gyorsulnak, egy részük a (G,) rács drótjaira ütközik és emellett többszörös mennyiségű szekundérelektront vált ki. Ezeket az elektro-25 nokat a primérelektronáram ama részével egyidejűleg, mely nem ütközött a rácsdrótokba, a (Gn) potenciáljának áthatása folytán a (Gi) háló szemein át elszívja. A (G,) hálóról kiváltott, szekundérelek-30 tronokkal erősített áram a következő rácsra jut, ahol ugyanaz a folyamat játszódik le, mint a (Gj) hálón. Ez a folyamat megismétlődik, míg az elektronáram valamennyi rácson áthalad és az (A) 35 anódát el nem éri, ahonnan a sokszorosan erősített áramot levehetjük. E sokszorozó folyamatnak azonban egy hátránya van: nem sikerült ugyanis valamennyi elektront minden egyes fokozaton a sokszorozófolyaniathoz hasznosítani, 40 mert egy részük mindig a rács szemein átrepül és így az erősítőfolyamat szempontjából ntm hasznosul. A szemnagyságnak megszabott határon túl való csökkentése nem engedhető meg, mert a kö- 45 vetkező rácsnak a szívóhatását szüntetnénk meg. Ez oknál fogva a sokszorozótényezőnek a legkedvezőbb esetben is csak a teljes lemezen elérhető értékének valamivel több mint a felét sikerül elérni. 50 E hátrányt a találmány értelmében a 2b. ábrán feltüntetett, különlegesen kialakított ráccsal küszöbölhetjük kí. A rácjfelület hullámosítása lehetővé teszi, hogy az erősítésre rendelkezésünkre álló 55 felületet, azösszfelületre vonatkoztatva, egészen ICO %-ig megnagyobbítsuk, holott az eddig szokásos alakoknál, mint azt a 2a. ábra mutatja, csupán mintegy 50%.a volt elérhető. Annak ellenére, hogy az. go erősítőedény teljes keresztmetszetét hatásos felülettel töltjük ki, a szekundérelektronok elszívását a sz.emnyílások lehetővé teszik. Hogy ennél az elrendezésnél az elektronok a rács szemein nem- 65 kívánatosan nem tudnak átrepülni, az kitűnik a 3. ábrából, mely a potenciálmezőt két rács között 100 Volt feszültség esetén szemlélteti. Látható, hogy az elektronok a 80 voltos potenciálfelületen 70 való áthaladásukkor az egyenesre merőlegesen repülnek és a 80—100 voltos potenciálfelületek görbületéből kifolyólag, az elért sebességük miatt az. irányukból nem téríthetők el lényegesen. Ütközéskor 75 tehát az elektronok úgy hatnak, mintha