121014. lajstromszámú szabadalom • Impulzusadással dolgozó irányzó eljárás és berendezés
M egjelent 1939. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121014. SZÁM. VII j. OSZTÁLY. T. 6111. ALAPSZÁM. Impulzusadással dolgozó iránjzó eljárás és berendezés. Telefunken Gesellschaft tttr drahtlose Telegraphie in. b. H., Berlin. A bejelentés napja 1938. évi február hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1937. évi február hó 3-ike. Az impulzusadással dolgozó irányzóeljárásoknál az elérhető hatótávobágot az a körülmény korlátozza, hogy nagy távolságok esetén a főjél és a visszhang 5 által befutott útszakaszok között már csak oly kicsiny a különbség, hogy a két jelet egymástói időbeüleg nem lehet elkülöníteni. Ez esetben a jelek, úgy mint az az 1. ábrából látható, részben < gymás-10 ba mennek át. Az 1. ábrában a (H) fője! és az (E) visszhang amplitúdóját az idő függvényében tüntettük fel. A találmány értelmében az irányzás hatótávolságát azzal fokozzuk, hegy a 15 vett tér- és talajbullámimpulzuEokat a jobb időbeli elkülöníthetés végett a vétel oldalán megkeskenyítjük. Az impulzusjeleket pl. a nagyfrekvenciájú egyenirányítás után energiatárolón át kiífrekven-20 ciájú egyenirányítóra adjuk. A nagyfrekvenciájú és a kisfrekvenciájú egyenirányítók közötti csatolás vég;.tt alkalmazhatunk kondenzátorból és ellenállásból álló berendezést, vagy pedig egy 25 transzformátort. Az elfő megoldást a 2. ábra példaként tünteti fel. Ha a (HG) egyenirányítóban való nagyfrekvenciájú egyenirányítás után az (rj) ellenálláson fellépő feszültségnek a 30 3a. ábrában feltüntetett alakja van, akkor az ^R) ellenálláson fellépő feszültség alakja olyan, aminőt a 3b. ábra mutat. Az abszcissza felett fekvő görbével határolt (Fj) felület és az abszcissza 35 alatt fekvő görbével határolt (F2 ) felület egymással egyenlőek kell hogy legyenek, mert a (C) kondenzátoron át egyenáram nem folyhat. Az (Fx ) és (Fs ) felületek alakja függ a (C) kondenzátor és az (R) ellenállás nagyságától. A kiffrekvenciát 40 az (NG) csőben egyenirányítjuk. Az impulzu' adással dolgozó irányzó eljárásnál a jelek egymást szakaszosan követik, pl. f, ^=300 Hz. frekvenciával. Ha a (C) és (R) csatolótagokat oly kicsinyre választ- 45 juk, hogy a "kapcsolás csakis az (fj) frekvencia felrő hullámait viszi át, akkor olyan jeleket kapunk, amelyeknek alakját a 3c. ábra mutatja. Ezeket a jeleket visszük a kisfrekven- 50 ciájú (NG) egyenirányítócső rácsára. Az egyenirányítás következtében a nullvonal alatt fekvő negatív rész elesik és a cső kimenőkörében, az (r2 ) ellenálláson, ismét az eredeti lefolyású jelet kapjuk, melynek 55 alakja azonban lényegesen keskenyebb, mint az eredeti jel alakja volt. Hasonló módon keskenyítjük meg a visszhang jelét is. Ha a főimpulzus és a visszahangim- 60 pulzus egymáíhoz közel fekszenek, mint azt a 4a. ábrában mutatjuk be (a 4b. ábra esetében az irányzás már nagyon pontatlan volna), akkor a Braun-féle csőben fellépő jelek alakja olyan, aminőt a 65 4a', vagy a 4b' ábrák mutatnak, amikor azonban a 4b'. ábra esetén irányzás alig lehetséges. A 4a'. és a 4b'. ábrában szaggatva rajzolt félhullámokat az alacsonyfrekvenciájú egyenirányítás hatástalanná 70 tette. A találmány nemcsak a fent leírt
