121006. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos impedanciák mérésére
121006. 3 kai vagy a (C, D) végszorítókkal detektor erősítőkészüléket kötünk össze, mikoris e végszorítók párját a kábel ama vezetőinek párjával kötjük össze, amelyet el-5 osztott áramkörnek tekintünk. Az egyik vagy másik transzformátor az illető végszorítókat egymással összekötő két csík eltávolításával kiiktatható. A (Tx) és (T2 ) transzformátoroknak 10 kettős árnyékolása van. Mindenik transzformátor belső árnyékoló ellenzője két egyenlő félrészben a belső tekercs végeivel áll összeköttetésben. Ily módon biztosítjuk, hogy a belső tekercsek végszorí-15 tóinak föld admittanciái megközelítőleg egyenlők. Mindenik transzformátor kivezetési tekercsének három (3, 4, 5) végszorítója van. Rendszerint a (3) és (5) végszorítókat használjuk, ha csak a frek-20 vencia nem túlságosan kicsi, amely esetben a (3) és (4) végszorítókat használjuk. A különböző hibák helyesbítése végett (C2 , C3 , C4 ) kondenzátorokat a rajzon feltüntetett módon rendezünk el. A (C2 ) 25 kondenzátor differenciálislégkondenzátor, amelynél helyben maradó lemezek két csoportja van és ezek az (A, B) végszorítókkal állanak összeköttetésben. A (C2 ) kondenzátor mozgatható lemezei a (C) 30 végszorítóval állanak összeköttetésben. A (C2 ) kondenzátor beállításával a csoport zérus helyzeti hibáját egyenlítjük ki. A kondenzátort az il ymódon megállapított helyzetben rögzítjük. 35 A potenciométer-ellenállások fázisszögétől eredő hiba kiegyenlítése végett a potenciométerekhez párhuzamosan (C3 ) és (C4 ) kondenzátorokat kapcsolunk. Ha a potenciométereket a zérus, illetve közép-40 helyzeten kívül állítjuk be, a kapacitási egyensúly beállítása oly értékkel történik, amely növekedik, amint a konduktanciaegyenlőtlenség növekedik. Ily módon azt a hatást érjük el, hogy a kapacitási 45 egyenlőtlenség túl kicsiny, ha a két összetevő előjele azonos és túl nagy, ha a két összetevő előjele ellenkező. Kimutatható, hogy ez a hiba megszüntethető, ha a potenciométer ellenállásához 50 párhuzamosan kapcsolt (K) összkapacitás a következő követelményeknek tesz eleget: K = K0 Rg(R„ + R) R[R|j — Ra (l—Xa )] soros kapcsolásban, (K0 ) az említett ellenálláshoz párhuzamosan kapcsolt tényleges kapacitás, továbbá (X) oly tényező, amelynél a potenciométer egyik 60 oldalának ellenállása R[i-X] és másik oldalának ellenállása R[l + \] (K) ez értéke X-tól vagyis a potencio- 65 méter beállításától függ. A (C3 ) és (C4 ) kapacitásokat úgy választjuk meg, hogy abban az esetben, ha X = 1 K = K0 (Rq + R) R Adott esetben mindenik potenciométer 70 ellenállása 600 ohm és mindenik ág járulékos ellenállása 6000 ohm. (K0 ) ; körülbelül 4.76 t^F és ily módon K 100 K értéke X0 esetében K = Kp Rp (R0 —R) 75 és a lehetséges legnagyobb hiba K0 R 4.76 K = Ro — R 19 0.25 E kifejezésben (2R) a potenciométer 55 ellenállása, (R0 ) a hídáramkör egyik ágának ellenállása a potenciométerrel Nyilvánvaló, hogy 100 ftftF kapacitású kondenzátor helyesbítésénél 0.2ffA|iF hiba jelentéktelen és így hatása a (C3 ), 80 valamint (C4 ) kondenzátorok szükséges értékeinél biztosan elhagyható. Elméletileg a kiegyenlítés csak egy frekvenciánál lehetséges, de gyakorlatilag az egész frekvenciaterjedelemben, amelyben ki 85 nem egyensúlyozott csoportot használunk, a frekvencia hatás elhanyagolható. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés admittancia-egyenlőtlenségek mérésére Wheatstone-hidas mű- 90 hálózattal, amelynek mindenik ága ellenállást és kapacitást párhuzamos kapcsolásban tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a kondenzátoroknak és az ellenállásoknak olyan elrendezése 95 van, hogy a hídáramkör négy ágában a kapacitás ugyanazzal az értékkel változtatható e& ez az érték a hídáramkör két szemlenfekvő ágához egyidejűleg hozzáadódik, viszont a két IOÖ másik egymással szembenfekvő ágból levonódik, továbbá a hídáramkör négy ágának mindenikében az ellenállás gyakorlatilag ugyanazzal az ér-
