120925. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó cső

2 120925. nesvonalú elrendezéssel szemben lényeges előnyöket biztosít, mert szűk térben nagy teljesítőképességű rendszer központosítható és mégsem merülnek fel azok a neliéz•5 ségek, amelyekkel egyébként ily nagyszámú elektróda yögzítése és az elekLródák közötti közök biztosítása végett meg kell küzdeni. Ha a rendszernek nagy szerkezeti bosz-10 sza van, akkor előnyös, ha az elektródalemezeket nemcsak egyik végükön lógjuk be, hanem ha egy vagy több helyen me~ revítésük végett szigetelő alkatrészeket alkalmazunk. Evégből eljárhatunk úgy, hogy 15 egy csoport elektródái körül szigetelőanyagból készült keskeny gyűrűt fektetünk, melynek hasítékaiba nyúlnak az eíektródalemezek toldatai. Ilyen gyüríí ugyanilyen eredménnyel minden egyes le-20 mezkoszorú belsejében is elrendezhető. Természetesen a további lehetőségeknek egész sorozata van, melyekkel itt nem kell behatóbban foglal kőzni. Az eíektródalemezek központos elrende-25 zése az aktiválást is nagymértékben megkönnyíti, ami a rendszer központjából kiindulva történhet. Az akLiválás hosszúra elnyújtott rendszereknél mindig nehézségeket okoz, melyeket a találmány szerinti •30 szerkezetnél megtakarítunk. Bizonyos esetekben ajánlatos, ha az áramnak fokozatról fokozatra való növekedését azzal vesszük figyelembe, hogy az elektródalemezeket csoportról csoportra ha:S5 ladva, belülről kifellé szélesebbre készítjük, úgyhogy az áramsűrűség mindig állandó marad. A meleg jó elvezetését a találmány szerinti szerkezet azzal biztosítja, hogy azok a keresztmetszetek, ame-40 Iveken a meleg elvezethető, belüliről kifelé nőnek. Ezért az elektródalemezeken keletkezett meleg nem torlódik, hanem nehézség nélkül kifelé sugározható. A találmány szerinti szerkezet elvi fel•45 építését az 1. ábra mutatja, (1) az elektronforrás, például közvetve, vagy közvetlenül fűtőit ízzókatóda, (2) a tértöltőrács iés (3) egy vezérlőrács. Ezeket az elektródákat központosán veszi körül az 50 első lemezcsoport, mely szekunder-elektron-emissziójával az elektronáramot erősíti. Ez a lemezcsoport nagyobbszámú (4) lemezből van, amelyeken a ^zekundereleiktronok kiváltódnak, továbbá több (5) le-55 mezből és (6) huzalokból, amelyek az elektronokat a kívánt pátyákra terelik. Erre a belső lemezcsoportra kivül egy további, ugyanúgy vagy hasonló módon felépített csoport következik, amely a megelőzőtől általánosságban csak abban kü- 60 lönbözik, hogy a lemezeken megfelelő nagyobb potenciál van. Az egymásra következő, központos elrendezésű lemezcsoportok száma tetszőleges lehet. Az anóda szintén több, központosán, henger alkotói rnen- 65 tén elrendezett (7) huzalból álíl. A 2. ábra a cső szerkezeti felépítését oldalnézetben mulatja. Az egész elek tródarendszerl a (8) és (9) üvegtalpacskák hordják. A tarlópálcikák egyben az egyes le- 70 mezrendszerek áramol ve/elő huzalai. A (10) anódahuzalok a (11; és (12) gyűrűk közöli vannak kifeszítve. Az anódahuzalokra befelé (13) lemezekből álló koszorú következik, amelyek a szekunderemissziós 75 elektródákat alkotják. Ezeket (14) és (15) gyűrűkkel forrasztjuk egybe, amelyek a lemezcsoportokai hordozzák. A szekunderemissziós elektródák között hasonló módon rögzített, a rajzban jobb áttekinthető- 8C ség végett fel nem tüntetett lerelőelektródák vannak. A vékony huzalból készült (16) elektródarészek két további (17) és' (18) gyűrű között vannak kifeszítve. Az eieklródarendszier felépítése befelé ha- 8E sonló módon folytatódik. A leírtakra következők még több központos lemezrend-; szer, végül egy vezérlőrács és egy tértöltőrács. A szerkezet elvéből kiindulva, az elek- 9( tródák rögzítése a legkülönbözőbb módon történhet és a 2. ábrában feltüntetett rögzítés csak példa. Az elektródák leírt rögzítése előnyösen foganatosítható két egymással párhuzamos üveglemez között, mi- 91 mellett az üveglemezek egyidejűleg az edény záródarabjait képezik. További olyan elektródaelrendezést, amelyet az elektródák központos felépítése tesz lehetővé, a 3. ábrában tüntettünk fel, 1 amely azonban a berendezésnek csak egyik felét mulatja. Ennél & lemezalakú éiektródákat gyűrűalakban képeztük ki. A rendszer tengelyében elrendezett (19) izzókatódát (20) vezérlőrács veszi körül, ame- 1 lyet kifelé haladva, az első erősítőfokozat gyűrűs elektródái és pedig a szekunderemissziós (21) elektródák és a terelő (22) elektródák vesznek körül. Ezeket a gyűrűké l a felvett példában szigetelőanyag- 1 ból készült (23) pálcák tartják, amelyekre szigetelő (24) köztartódarabokat toltunk.' Az anódál alkotó huzalokat a (25) hivatkozási szám jelzi. Lemezalakú terelőetektródákon kívül, ennél a kivitelnél is a!- I kaim azhatunk vékony huzalból készült segédelektródákat. A vékony huzalból készült gyűrűkéi ezután néhány hosszirány-