120794. lajstromszámú szabadalom • Esőlemezes jelfogó, különösen tábori hírközlő központokhoz
2 120T94. Az eső!e.mezes jelfogóinak a találmány szerinti kialakítása nemcsak az érzékenység fokozását, hanem azt is lehetővé teszi, hogy forgattyús induktorral kapcsolatban •5 az legalább olyan hatótávolságú, mint a beszéd. Ezzel nemcsak az ismert esőlemezes jelfogók hátrányait küszöböljük ki, hanem lehetővé tesszük azt is, hogy az esőlemezes jelfogó zümmögőáram1 hatására «so működésbe lép, úgyhogy azzal akusztikai jelet és fennmaradó látható jelel is adhatunk. Az csőlemezes jelfogó érzékenysége 'egyenárammal és váltóárammái szemben igen nagy, úgyhogy azt bármilyen ! T> hívóárammal való üzemhez előityösen alkalmazhatjuk. Az esőlemezes jelfogó egyes részeit és a kiváltó rendszert közös darabba építjük össze és evégből a részeket úgy ké-20 pezzük ki, hogy az esőlemezes jelfogó helyszükséglete különösen szélességi irányban nem nagyobb, mint eddig, úgyhogy ugyanakkora felületen egymás mellett ugyanannyi rendszert alkalmazhatunk, .25 mint eddig. Az esőlemezes jelfogót mint hívásjelzőt rendszerint ott alkalmazzák, ahol több távbeszélővezeték fut össze és ahol. felismerhetővé kell tenni azt a vezetéket, amelyen 30 a hívás érkezik. Miután a lekérdező távbeszélő, vagy telszőleges más vezeték és a hívást behozó vezeték között összeköttetést létesítettünk, az esőlemezes jelfogót •nyugalmi helyzetébe ismét vissza kell hozni, 35 hogy az újabb liivást jelezhessen. Ezt a visszavezetést rendszerint kézzel végzik, ami második kezelési intézkedést jelent. A lekérdező távbeszélőt a hívóvezetékkel rendszerint dugó útján kötik össze. Hogy •íO második kézműveletet megtakarítsunk, a berendezést célszerűen úgy képezzük ki. hogy az csőlemezes jelfogót mechanikus, vagy villamos úton állítjuk vissza nyugalmi helyzetébe akkor, amikor lekérdezünk. Az 45 önműködő visszaállítás az. eddigi szerkezeteknél nehézségekbe ütközött. A találmány értelmében a berendezést úgy képezzük ki, hogy az esőlemeznek a nyugalmi helyzetbe való visszavezetése vagy •50 önműködően megy végbe, ha az esőlemez alatt lévő, összeköttetést létesítő kilincsbe dugót dugunk, vagy végbemegy annak következtében, hogy kézzel egy gombol nyomunk meg. vagy pedig e két intézkedés .55 egymással való kombinációja következtében. Emellett a szerkezei az esőlé mez könynyű kicseréléséi lehetővé teszi, mert a találmány értelmében az egész visszaállító készüléket az esőlemezes rendszerrel egybeépítjük. Az ismert esőlemezes jelfogók érzékenysége villamos kiváltással szemben, ezek szerkezete által meg van szabva és utólag meg nem változtatható. Sok esetben kívánatos azonban, hogy a kiváltáshoz szükséges villamos érzékenységei jól beállíthassuk, illetőleg ezt az érzékenységei bizonyos esetekben fokozzuk. Az ismeri rendszerek azt a hátrányát, hogy azoknál ez az érzékenység be nem állítható, a találmány kiküszöböli, mert ennél egy csavar segélyével az érzékenység a legkisebb értéktől addig a legnagyobb értékig változtatható, amelyet a találmány szerinti szerkezet elérhet. A következőkben a találmány lényegét példakénli kivitelek kapcsán magyarázzuk. A találmány lényege kitűnik az 1. és 2. ábrákból, melyek az esőlemezes jelfogó mágnesrendszerének felépítéséi elvileg és oly mértékben tüntetik fel, amennyiben az a működés magyarázásához szükséges. Az esőlemezes jelfogó fedelét, valamin! a találmány szempontjából több lényegtelen alkatrészt ezekben az ábrákban nem tüntettük fel, mert azok a működés megértéséhez nem szükségesek. Az elektromágnes (1) magja célszerűen rétegezett maglemezekből van és a felvett példában U—alakú. Az (1) mag felett két (2) cséve van, melyek a mágnes tekercseléséi hordják. Az (1) mágnesmag szabad végei felett van a (3) horgony, mely a (4) csap segélyével két (5) csapágylemezben forgathatóan ágyazott. A (3) horgony egyik oldalán van a kioldüe.meltyű, mely a (3) horgom" nyugalmi állapotában az ábrában fel nem tüntetett esőlemezt tartja, míg a horgony munkahelyzetében az esőlemezl önmagában ismert módon szabaddá leszi és ezzel jelzést vált ki. A (3) horgony másik oldalán (7) ellensúly van, mely a horgonyt statikailag kiegyensúlyozza. Az ellensúlyt nem kell mint külön darabot kiképezni, mert evégből elegendő, ha a (2) horgonyfalat a (4) tengelyre vonatkoztatva asszimmetrikusan képezzük ki, úgyhogy a horgony a (6) kiváltókarral együtt egyensúlyban van. A találmány értelmében a kívánt jelzés kiváltásához csekély tehetetlenségű forgórendszer elegendő, mely ezenkívül forgástengelyére vonatkoztatva statikusan kiegyensúlyozolt. Ezzel elérjük, hogy mechanikai rázkódtatásűk a kiváltószervet nem működtelik, úgyhogy a készüléknek
