120745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás értékes kenőolajok előállítására

Megjelent 1939. évi június hó 1-én. MAG TAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 120745. SZÁM. XI/b. (XI/g.) OSZTÁLY. — F. 8104. ALAPSZÁM. Eljárás értékes kenőolajok előállítására. I. G. Farbem iidustrie VkUengesellschaft cég', Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1937. évi augusztus hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi augusztus hó 13-ika. Ismeretes, hogy kenőolajszerű termékeket kapunk, ha zsíros olajokat vagy ásványi olajokat vagy ez anyagok keverékeit csendes villamos kisülésekkel, küö lönösen nagyfrekvenoiájúakkal, kezelünk. A tapasztalat azt mutatta, hogy az így kapott olajok nem felelnek meg a mai követelményeknek, elsősorban azért, mert viszkozitásmutatójuk (viszkozitási indexük) 10 túl alacsony és így nem képesek más olajok viszkozitási tulajdonságait eléggé megjavítani. Nagyértékű olajok előállítása céljára ezért szükségesnek bizonyult kiindulási anyagokként nagy molekulasúlyú, lé-15 nyegileg 250 C° felett forró hidrogéndús szénhidrogéneket használni. Ezek közül különösen szilárd paraffinszénhidrogének, mindenekelőtt lágy és kemény paraffinok vagy még nagyobb molekulasúlyú anya-20 gok, pl. ozokerit vagy cerezin, jönnek számításba. Mindezeknek a kiindulási anyagoknak azonban az a hátrányuk, hogy viszonylag drágák. Ezenkívül szükséges ezen anyagok feldolgozásánál, hogy olvadáspont-25 juk feletti hőmérsékleten dolgozzunk, úgyhogy a csendes villamos kisülésekkel való kezelés alatt a reakciómasszát viszonylag nagy hőmérsékletekre kell hevíteni. Az így kapott voltolizálási termékek feldolgo-30 zása végül gyakran csak körülményesen végezhető, mivel sokszor kívánatos a változatlan kiindulási anyagnak a nyers reakciótermékekből való 'eltávolítása, ami a nagymolekulájú kiindulási anyagoknál csak 35 magas hőmérsékleteken végzett lepárlással vagy oldószerekkel vagy hasonlókkal való, viszonylag körülményes kezeléssel történhet. Azt találtuk, hogy ugyanilyen nagyértékű kenőolajokat kiindulási anyagok- 40 nak egy egészen más csoportjából állíthatunk elő, amely lényegesen olcsóbb és amelynek feldolgozása nem jár az előbb ismertetett hátrányokkal. A találmány szerint olyan kiindulási anyagokat alkalma- 45-zunk, amelyeket a szén oxidjainak, különösen a szénmonoxidnak hidrogénnel való megbontása útján kaptunk és melyek gyakorlatilag teljesen tiszta paraffinszénhidrogének keverékeiből állnak és lényegileg 50 170 és 250 C° között forrnak. Annak a körülménynek megfelelően, hogy a kiindulási anyagok gyakorlatilag teljesen paraffinsorozatbeliek, hidrogéntartalmuk 17 g felett, előnyösen 17,5 és 18,5 g hidrogén 55 között van, 100 g karboniumra számítva. E kiindulási anyagok molekulasúlya körülbelül 140—210 határok között van. Mint már említettük, e kiindulási anyagok lényegesen olcsóbbak, mint a paraffi- 60 nok vagy ezeknél nagyobb molekulasúlyú anyagok. Feldolgozásuknál, minthogy közönséges hőmérsékleten cseppfolyósak, egyáltalában nem, vagy csak kevéssé kell azokat hevíteni, hogy a reakciómasszát fo- 65 lyékony állapotban tartsuk. A változatlan kiindulási anyagot továbbá a nyers reakciótermékből egyszerű módon, lepárlással lehet leválasztani, amely lepárlásnál, a kiindulási anyagok aránylag alacsony 70 forrpontja következtében nem kell olyan magas hőmérsékleteket alkalmazni, hogy a keletkezett nagy molekulasúlyú anyagok hasításának veszélye lépne fel. Az így kapott termékek másrészt egyáltalában nem, 75 vagy nem lényegesen különböznek a lágy \