120697. lajstromszámú szabadalom • Üvegrostok és eljárás kezelésükre
9 12069T. úgy történhetik, hogy a felület szabad alkáliját semlegesítjük vagy akár kevéssel fokozzuk is, anélkül azonban, hogy azt a határt túllépnők, amelynél a rostok meg-5 sérülnek. ; A találmány értelmében az üvegrostok felületén levő alkálit vegyi anyagokkal semlegesíthetjük, amelyeket a rostokat burkoló és ezek bevonatát alkotó képlé-10 kény viszkóz vagy olaj-tartalmú masszához adunk. A semlegesítő anyagot a rostokra, az azok bevonását megelőző művelel folyamán is felvihetjük. Az üvegrostokon levő szabad alkáli sem-15 leges í lesé re pl. savakat használhatunk. E célra jól beváltak pl. a szleariusav. abietinsav és olajsav. Á savak alkalmazásával a bevonatnak a rostokhoz való megbízható lapadását ér-20 jük el és a rostok szétbontását és szétaprózódását tartósan elkerüljük. Mint már említettük, ezeket a hatásokat a rosH'elületen levő szabad alkáli károsan befolyásolja. A szabad alkáli az üveget, külö-25 nősen nedvesség jelenlétében, megtámadja, a rostok felületét marja és érdessé teszi, aminek következtében ismét további alkálimennyiségek hatolhatnak a felületre és az üvegre kifejtett káros hatást még fo-30 kozzák. Ez a szabad alkáli a rostfelületeken porszerű bevonatot látszik alkotná, mely megakadályozza, hogy a bevonat a rostokat megnedvesítse és azokhoz tapadjon. A találmány szerint végzett semlegesítő léssel tehál az alkálit ártalmatlanná teszszük. Az említett savak helyeit vagy azokkal együtt ammóiniumsókal, pl. ammoniumkloridot vagy ammoniumszulfátot is ada-40 golhatuLik. Ezeknek a sóknak jellege bázisos ugyan, azonban a szabad alkálival savanyún reagálnak, amikor is az ammoniumot az alkálifém, pl. nátrium, helyettesíti, nátriumklorid vagy nálriumszulfál képző-45 dik és ammónia válik szabaddá. Ilymódoii az alkáli ugyancsak s-cmlegesítődik és jó vízállóságot kapunk. Ha a bevonómasszában sztearinsavval együtt még ciiikklorid-ol vagy hasonló 50 anyagokat alkalmazunk, akkor ezek a. sztearinsavval sokat alkotnak és így vízzel és nedvességgel szemben jó korrózióvédelmet érünk el. Avégből, hogy a bevonatnak a rostokról való lecsepegését megakadá-55 lyozzuk és a bevonómasszát tág hőmérsékleti határok között a célnak megfelelőfokú nyúlós-l'olyós állapotban tartsuk, a találmány szerint a masszához bizonvos .mennyiségű, pl. 10—25<>/o viaszt, pl. paraffinviaszt adunk. Ennek az a hatása, hogy 60 á bevonat több C°-al zérus alatt sem szilárdul vagy keményedik meg, azonkívül zérus fölötti 50°-ig még nem pereg le. Avégből, hogy a bevonat előállítási költségeit csökkentsük, továbbá a rostokon 65 való egyenletes eloszlását biztosítsuk és egyúttal a bevonatnak az olajok alkalmazásával egyébként járó tűzveszélyességét megszüntessük, a találmány szerint a bevonalot célszerűen olaj (a) vízben emulzió- 70 alakjában visszük fel, még pedig olyan mennyiségben, mely a rostokat keni, azonban nem olyan nagy, hogy az olaj- normális gyulladási hőmérsékleténél meggyulladhasson vagy az égést táplálja. 75 Az emulzió előállításánál a célnak megfelelő emulgáló- vagy elszappanosítószerekel. pl. amiuokat, mint trielanolamint, továbbá nátronlúgot, káli lúgot használunk. Célszerű adalék továbbá az emulzióhoz 80 a bentonit, mely duzzad-óképes, lényegében aliiminiumszilikátból való ásvány, vagy ehelyett közönséges keméiiyílőanyagok, pl. peklin. agár-agár, zselatin vagy karajagumi . 85 A bevonat tűzveszélyességének további csökkentésére és gyakorlatilag nem-gyúlékonnyá tételére a bevonomasszához a találmány szerint különleges anyagokat adhatunk. Ilyenek pl. a kalciumklorid, am- 90 moniumfoszfát vagy más ugyanilyen tulajdonságú nem folyékony sók. Kitűnően alkalmas erre a célra a trikrezil-foszfát vagy általában valamely foszforsavnak valamely esztere. Iía a találmány szerinti 95 bevonat tüzet fog. akkor a keletkező füst, illetőleg a fejlődő gázok telje-s-en oxidálódott és így többé nem éghető anyagokat tartalmaz. Trikrezilfoszfát használatánál ezek az anyagok P2 Ür ben dúsak, amely a 100 tűzre lefedésként hat és azt elfojtja. A következőkben olyan keverékek vagy emulziók példáit ismertetjük, amelyek előnyösen használhatók a találmány szerinti bevonat kénl. 105 A. Trikrezil foszfát Víz Szappan 100 súlyrész 100 súlyrész 2 súlvrész 110 B. Szénhidrogénola j (sürű-nfolyós) 09 Oou 160 mp. Savbolt-viszkozitása 10 o/0 Víz 81.5 o/o Bentonit 3.0 o/0 Szleariusav 4.0 °/o Trietanolamin 1.5 °/o 115
