120683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés feljegyzések létesítésére szekundérelektronemissziora alkalmas felületeken, különösen fluoreszkáló-ernyőn főként távolbalátási célokra

Megjelent 1939. évi jiinius hó 1-én. SZABADALMI BIROSAG 11 AGYAR KIRÁLYI ^Sx}, SZABADALMI LEÍRÁS 120683. SZÁM. VIT/j. OSZTÁLY. — Jt. 7339. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés feljegyzések létesítésére szekundérelektronemisszióra alkalmas felületeken, különösen fluoreszkáló-ernyőn főként távolbalátási célokra. Dr. Ing. Ring Friedrich postatiszt, Berlin-Tempelhof-Tban. A bejelentés napja 1937. évi október hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi október hó 26-ika. A technika, különösen pedig a távolbalátási technika sok területén gyakran használnak olyan fluoreszkáló ernyőket, amelyek elektronokkal bombázva felvil-6 lannak. E fényhatás az ütköző elektronok számától és sebességétől, továbbá az ernyő anyagától függ. | Eltekintve a fluoreszkáló sugárzás természetes utóvilágítási folyamatától, a fény-10 keltés az elektronbesugárzás megszűntével szintén megszűnik. Főkénl a távolbalátási technikában olyan berendezésre volna szükség, amelynél pl. Braun-féle cső katódasugarának ütköző elektronjaival léle-15 sített fénykeltés után, a fluoreszkáló ernyő mindaddig tovább világít, amíg ezt a világítást külön műveletekkel ismét meg nem szüntetjük, ilymódon pl. lehetséges volna vibrálásmentes távolbalátás! képeket is lé-20 tesíteni, úgyhogy a Braun-féle cső katóda sugarával a képernyőre rajzolt képet a képernyő minden helyén a legközelebbi kép felrajzolásáig meghagyjuk és csak közvetlenül a legközelebbi rajzolás előtt löröl-25 jük ki. Emellett kívánatos volna a fénykeltéshez szükséges energiát nem csupán a Braun-féle csői rajzolósugarából venni, hanem más energiaforrásból, pl. az egész katódát diffúz módon besugárzó elektron-30 áramból. Ezeknek a követelményeknek eleget tesz a következőkben részletezendő, találmány szerinti berendezés. A például szigetelőanyagból álló, egész fluoreszkáló ernyőt 35 diffúz módon, elektronokkal sugározzuk be, amelyek pl. nullpotenciálon lévő katódából származnak és amelyeket a fluoreszkáló ernyő előtt elhelyezett, a katódához viszonyítva pozitív potenciálú rács-40 elektróda meggyorsít. Az ernyő minden egyes felületi elemére a következő megfontolás érvényes: a katódából jövő elektronok minden 0 voltnál nagyobb potenciálú ernyőelemet kb. nullpotenciálra hoznak. Emellett ezek az 45 elektronok a fluoreszkáló ernyő elemeire olyan sebességgel ütköznek, amely megfelel az ernyőelemek potenciáljának. Tehát az esetlegesen nagyobb potenciálú felületi elemre nagyobbsebességű elektronok 50 fognak ütközni. Ilyenkor bizonyos körülmények között szekundérelektronok szabadulnak fel. Ha az így felszabadított szekundérelektronok száma nagyobb a primérelektronok szá- 55 mánál, akkor a kérdéses felületi elem potenciálja az elektronveszteség következtében tovább növekedik és ez a folyamat mindaddig folytatódik, amíg ismét a stabil egyensúlyt, nevezetesen a felső egyen- 60 súlyi potenciált el nem érjük. Könnyen szerkeszthető olyan berendezés, hogy a határpotenciál, amelynél a szekundérelektron-kibocsátás a primérelektronáramot ellensúlyozza, kisebb legyen, mint a fluoresz- 65 káló ernyő előtt elhelyezett, gyorsító elektróda potenciálja. Ekkor az új egyensúlyt ez a szekundérelektronokat elszívó elektróda vagy a primér- és szekundérelektronáram közötti úji egyensúly szabja meg. 70 Eszerint a fluoreszkáló ernyő minden egyes felületi eleme számára két stabil egyensúlyi potenciál adódik, az egyik kb. 0 voltnál és a másik a felső egyensúlyi potenciálnál. A felső, egyensúlyi poten- 75 ciálnál egyidejűen fluoreszkáló fény is keletkezik, a kis potenciálnál viszont egyáltalán nem vagy csak kevés fluoreszkáló fény létesül. Az alsó és felső egyensúlyi potenciál között a potenciál ide-oda billenhet, 80