120662. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémrészek korroziójának megakadályozására vizet vezető hűtő, illetve fűtőrendszrekben

Megjelent 1939. évi jiinius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 120662. SZÁM. Il/h., (XVlIl/c.; OSZTÁLY. — JF. 7961. ALAPSZÁM. Eljárás fémrészek korroziójának megakadályozására vizet vezető hűtŐ~ illetve fűtőrendszerekben. I, G. FarTbenindustrie Aktieugesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1937. évi március hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi március hó 31-ike. Vizet vezető hűtő-, illetve fűtőrendszerekben, melyeknél az, elgőzölgés lényegtelen, a fémes alkatrészek korróziójának a meggátlására többek között krómsavas 5 sóknak, különösen alkalikromátoknak és alkálibikromátoknak a vízhez való adagolását már javasolták, amivel egyúttal állítólag a vezetékfalra a kazánkőlerakódást is többé-kevésbbó hatásosan meggá-10 tolták. A tapasztalat azonban azt mu tatta, hogy a fémes alkatrészek korrozióját ez az eljárás nem akadályozza meg teljeisen. s hogy továbbá az idő folyamán, különösen a vízkészlet ismételt kiegészítése után. 15 az elgőzölgés mértékében lerakódások keletkeznek, melyek a vezeték falaira kéreg alakjában rakódnak le és így a víz keringésében zavarokat okoznak, valamint a hőkicserélődés rosszabbodását idézik elő. 20 E jelenségek egyes krómsavas sóknál nem mutatkoznak azonos mértékben. Megállapítottuk, hogy oly oldatok alkalmazásánál, melyeik esak monokromátot tartalmaznak, a korrozióhatás a legcsekélyebb, 25 ugyanakkor azonban a lerakódások képzésére való hajlam a legnagyobb. Megállapítottuk továbbá, hogy bikromátnak és megfelelően méginkább krómsavnak a használatára való áttérésnél a lerakódá-3Q sok ugyan csökkennek, ellenben az oldat korrodáló hatása a fémes vezeték- illetve edényfalakra einnek megfelelően mindinkább növekszik. Például megfigyeltük, hogy 5—7 szulfátkeménységű és 5—7 fcar-35 bonátkeménységű víz alkalmazásánál kizárólag alkálimoniokromát használatánál a normális edénytairtalom tízszeres menynyiségének elpárologtatása után az összes lerakódások mennyisége literenként mintegy 500—600 mg volt; amikorisi az oldatok 40 PH-értéke eleinte 8.5 volt, a kísérlet be- ~ ; fejeztével pedig 6—7-re csökkent. Azonos körülményeik között egyedül csak alkálibikromát használatánál az összes lerakódások mennyisége literenként mintegy 100 45-—150 mg volt és a, kezdeti 4—4.5 PH-érték s a kísérlet végéig mintegy 6-ra növekedett. Számos kísérletsorozattal megállapítottuk, hogy az ily oldatoknak a vezeték fé- 50 rnes alkatrészeire gyakorolt korrodáló hatása továbbá az oldatokból való lecsapódások képződése az oldatok PH-értékének a függvénye. Kitűnt, hogy kiválások ken letkezésének, valamint a fémes alkatré- 55 szek korroziójának meggátlására oly oldatokat kell használni, melyeknek a krómsavas alkáli tartalmiát úgy állítjuk be, hogy a PH-érték 5 és 7 határértékek között mairadjon és előnyösen mintegy 6 60 legyen. Hogy ilyen oldatokat kapjunk, szükséges, hogy a vízhez mind alkáli -monokromátot, mind pedig alkálibiikromátot együttesem adagoljunk, amikoris 7 PH-értéknek 75 súlyrész monokromát és 65 25 súlyrés|z bikromát, 5 PH-értéknek pedig 9 súlyrész monokromát és 91 súlyrész bikromát keveréke felel meg. A legcélszerűbb 6 PH-értéket úgy érhetjük el, ha a keverék mintegy 22 súlyrész niotnokromá- 70 tot és 78 súlyrész bikromátot tartalmaz, s a vízhez a sókevérékből mintegy 1%-ot adagolunk. További kísérletek azt mutatták, hogy