120588. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az üvegbura áteresztőképességének stabilizálására fémgőzkisütéssel létesített sugarakkal szemben, fémgőzkisütéses villamos kisütőcsöveknél

az oxid az üzemi hőmérsékleten ne bomolj ék és el ne gőzölögjön. Alkáliföldfémeken e leírásban magnéziumot és beriliumot is értünk. 5 A találmányt még részletesebben néhány foganatosítói példája kapcsán magyarázzuk meg". Tegyük fel, hogy egy üvegedény áteresztőképességét nátriumgőz fényével lö szemben kell állékonnyá tenni. Ez az edény pl. olyan üveghenger lehet, melynek üvege a következő összetételű: 60% Si02 20% Na,0 15 10 % CaÖ 10% B2

03 ' • ' M 14! ! Ezen az edényen légtelenítés után és miközben az edényt kb. 400 C° hőmérsékletre hevítjük, kevés nátriumgőzt bocsá-20 tunk át. E hevítésnél a falat belső oldalán a nátrium fizikailag megtámadja, ami az üveg világosbarna színe révén jelentkezik. Ezután oxigéntartalmú atmoszférát, pl. levegőt bocsátunk be, miköz-25 ben az edényt kb. 550 C° hőmérsékletre hozzuk. Az oxigén a nátriumot, mely az üveg felületében és annak felületén lerakódott, nátriumoxiddá alakítja át. Ez a nátriumxoid rendkívül vékony hár-30 tyácskát alkot, mely teljesen átlátszó. Á nátrium oxidálása után az oxigéntartalmú atmoszférát az edényből eltávolítjuk, miközben az edény még a magas hőmérsékleten van. 35 Az ekként preparált fal nagy ellenállóképességét a következőképen bizonyítottuk: Az edényt % g nátriummal töltöttük és kemencében 350 C° hőmérsékletre 40 hoztuk. Miután az edényt e hőmérsékleten a kemencében 500 órán át tartottuk, a falon semmit (vagy legfeljebb igen kismérvű elszíneződést) sem lehetett észlelni. Ha ellenben ugyanebből az üveg-45 bői való olyan edényt, amelyet védőhatású oxidhártyácska nem borított, töltöttünk V-> g nátriummal és hevítettünk 350 C° hőmérsékletre, az üveg már 24 óra múlva sötétbarnára színeződütt. 50 Fénysugarak, kiváltképen ibolyántúli sugarak emittálására való, magnéziumgőztöltésű kisütőcsövet a mag'nizium gőzfényével szemben a következőképen stabilizáltunk: A lámpát, melynek üvege 55 57 % Si02 20% CaO 23 % A12

03 összetételű volt, légtelenítettük, mire a lámpának kb. 500 C° hőmérsékletre való 60 hevítése közben a lámpán magnéziumgőzt bocsátottunk át, amíg az üvegfal belső oldalán a fizikai megtámadtatás észlelhető nem volt. Ezután a csőbe nedves levegőt bocsátottunk és a csövet 65 kb. 600 C°-ra hevítettük; ezzel az üveg felületén és annak felületében lévő magnéziumot oxidáltuk, az üvegnek a fizikai megtámadtatásnál mutatkozott kismérvű elszíneződése pedig ismét teljesen eltűnt. 70 Ezután a lámpát, ismert módon, tovább légtelenítettük, majd a lámpába nemesgázt, valamint magnéziumot töltöttünk. Kitűnt, hogy az üvegfalat a létesített magnéziumoxidhártyácska annyira véd- 75 te, hogy az üvegfal áteresztőképessége a létesített ibolyántúli sugarakkal szemben a lámpa hosszú üzemi tartama után is kellően megmaradt. A védőhatású oxidhártyát más módon, 80 pl. elgőzösítéssel is felvihetjük. így pl. magnéziumoxidot vákuumban alkalmas fémhuzalból, pl. platina- vagy platinarádiumhuzalról gőzösíthetünk el és az üvegen vékony hájrtyácska alakjában 85 csapathatunk le. Az oxidhártya készítésének e módja igen jól alkalmas alumíniumoxidhártyácska készítésére is. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az üvegbura áteresztőképes- 90 ségének stabilizálására fémgőzkisüléssel létesített sugarakkal szemben,fémgőzkisüléses villamos kisütőcsöveknél, azzal jellemezve, hogv az üvegbura falának a fémgőzkisülés révén 95 létesített sugarak átbocsátására való felületét, a belső oldalon, alkálioxid-, földalkálioxid- vagy aluminiumoxidhártyával fedjük. 2. Az 1. igénypontban védett eljárás 100 foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az üveget annak a fémnek a gőzével, melynek oxidjából kívánjuk a hártyát készíteni, érintkezésbe hozzuk és felhevítjük akként, hogy 105 a fém az üveget fizikailag meg-