120553. lajstromszámú szabadalom • Dinamikai szekundérelektron-erősítő berendezés és ilyet tartalmazó kapcsolási elrendezések
2 130553. munkafeltételekhez sok kelléket igényelnek. Emellett a telepeket gyakran kell ellenőrizni, a csöveket cserélni és beállítani. Az erősítőegységeket kb. 50 km-nél 5 sokkal nagyobb távolságokra nem lehet elhelyezni, mert különben a jelerősség, illetve a jelfeszültség viszonya a zavarfeszültséghez, a csövek kielégítő működéséhez túlságosan kicsi lesz. íO A találmány alapvető javítást jelent a közönséges csőerősítőkkel szemben. Lényegileg különleges elektronsokszorozó elrendezésből áll. A bizonyos számú elektron szekundér -<5 elektronokat kibocsátó felületekre történő ismételt ütközésén alapuló szekundérelektronsokszorozó elmélete Farnsworth cikkeiből ismeretes. A jelen találmány szerint a szekundérelektronerősítés -ü folytonos felület mentén történik, aminek lehet ővé tételére a gyorsítóelektróda mentén és előnyösen a felszabadítóelektródák mentén is feszültségesést alkalmazunk. Az ilyen a szekundérlektronerő-5 sitőkkel elérhető jelentős kivezetőteljesítmény és az alacsony zavarszínt a közbülső erősítés nélkül alkalmazható vezetékhosszat rendkívüli mértékben megnöveli és egyidejűen csökkenti a gya-30 kori helyi telepállomások (erősítő hivatalok) s z üks ége ss ég ét. A következőkben kitérünk a rajzra. Az 1. ábra vázlatos nézetben, a 2. ábra pedig vázlatos metszetben szekundér -35 elektronerősítőt tüntet fel és az utóbbi ábra megmutatja, hogy miként akadályozzuk meg, hogy a (24) és (22) lemezek között ide-oda mozgó elektronok az erősítőkamrát elhagyják. A (25) rács-40 drótok számára kis nyílásokat tartalmazó (62) csillámlemezeknek az a szerepük, hogy elzárják a (22) és (24) lemezek közötti tért. A (22) és (24) lemezekhez ütköznek az elektronok, ezek tehát egyben í'el-45 szabadító elektródák. A rajz 1. ábrája (1) tokban lévő szekundérelektronerősítőt mutat, amely a (2) és (4) vezetékpárral kapcsolódik, amellyel az érkező jeleket vesszük. E 50 vezetékpár között az (5) kapacitásból és (6) induktivitásból álló ellenállás elrendezés van. A kapacitás és induktivitás közötti pontot (41) vezeték köti össze a (9) tokkal, amely egyidejűen a benne 55 elhelyezett elektroncső ernyője és mechanikai tartója és amely ezenkívül az elektroncső kivezetőteljesítményét az érkező jelek erősségének niegfelelőenvezérli. A (9) tokot kockaalakban tüntettük fel, de bárminő más alkalmas alakú is lehet. & A (9) tok belsejében elhelyezett (10) szigetelőtámaszok az eJektronsugárkeltő (11) tokját tartják. A (11) tok belsejében (12) katóda van, amelyet fűtőszál alakjában tüntettünk fel. Ez a katóda nemcsak fűtő- 6: szál lehet, hanem fényérzékeny vagy rádióaktív anyagból is "készülhet, minthogy a szükséges emisszió rendkívül csekély. E/A a (11) tokot középen a (14) kereszt- 71 fal két részre osztja, amelyben, a (12) katódától bizonyos oldalirányú távolságban kis (15) nyílás van. A kereszlíallal létesített és a katódát tartalmazó térben (16) eltérítőlemez vagy vczériőelektróda 7! van, amelyhez a (9), illetve (11) tokon át (17) hozzá vezetés vezet. A (19) nyílás a (15) nyílással szemben, az elektronsugárkeltő tokjának a (12) katódához közeli véggel szemköztfekvő másik végén 8( van. Ez a (19) nyílás ugyanabban a tengelyben fekszik, mint a (15) nyílás, tehát mindkét nyílás oldalirányban egyenlő távolságra van a. katódatengeiyíől. Á (19) nyílásnak megfelelően a (9) tokban (20) 8? nyílás, a (22) anóda le mezben pedig (21) nyílás van, mely az elektronoknak az erősítőkamrába jutásai lehetővé teszi. Ez az erősítőkamra kél párhuzamos, lemezalakú, feIszabadítóelektrodaként 9( működő (22) és (21) anódát foglal magában, melyeknek felületeit szekundéreleklronkibocsátó anyag részecskéi (szemcséi) borítják és melyeknek hordozóanyaga nagy villamos ellenállás, pl. ú. n. 9f félvezető, vagy constantan, vagy más ismert ellenállásanyag. Ez anódák között és velük párhuzamosan gyorsító elektródaként jó vezetőanyagú Y-alakúrácsdrótokból álló (25) rács van, amelyet 1( két ellenállásanyagból álló (26) és (27) támasz tart és a Y-alakú rácsdrótok csúcsai az (1) tok katódafelöli vége felé irányulnak. Az (1) tok szembenfekvő végén négyszögletű (29) keret a (26) és IC (27) tartókra merőlegesen foglal helyet és azokkal összefügg. E keret fölött párhuzamos vezetődrótokból álló (30) rács van kifeszítve. A (30) ráccsal párhuzamos a (31) gyüjtőanóda, mely az 11 átrepülő elektronokat felfogja. Ez a (31) gvüjtőanóda, a (32) vezetékkel kapcsolódik és a (34) ellenállás a (30) rácscsal köti össze. Feltételezzük, hogy a jeláramot az (1) u
