120538. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső

2 130538. Ennek megfelelően a találmány egyik célja, hogy az ilyen, ú. n. „visszacsatolt rezgések" gerjedését az említett típusú készülékekben megakadályozzuk, ahol a 5 primér elektronáram erősítését a szekundéremisszió jelenségének felhasználásával érjük el. A találmány további célja olyan villamossokszorozó létesítése, amelynek míí-10 ködését torzításmentesség jellemzi. A fentemlített és további célokat a találmány értelmében olyan rácsszerű segédelektróda alkalmazásával érjük el, amely a szekundérelektronok pályájában 15 foglal helyet és előnyösen a készülék anódájához legközelebb fekvő gyorsítóelektródával van összekötve. Ez a rács célszerűen különleges kialakítású és az anódához képest olyan helyzetű, hogy az 20 elektronárammal szemben elhanyagolható akadályt vagy sáncot alkot. A találmányt a rajz kapcsán részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti rácsot 25 magában foglaló többelektródás, fényérzékeny elektronsokszorozó vázlatos ábrázolása. A 2., illetőleg a 3. ábra a rács egyik előnyös kiviteli alakjának és az ezt magában-30 foglaló elektródaszerelvénynek végnézete, illetőleg oldalnézete. A 4. illetőleg 5. ábra a rács módosított kiviteli alakjának és az ezt magábanfoglaló elektródaszerelvénynek végnézete, 35 illetőleg oldalnézete. A 6. ábra azt az alakzatot mutatja, amelyet a 4. és 5. ábra szerinti rácson keresztülmenő elektronok az anódán létesítenek. A 40 7. ábra a 4. és 5. ábrán bemutatott típusú rácsot magában foglaló tízfokozatú sokszorozó anódakarakterisztikáit mutatja. Az 1. ábra a találmány elve szerint 45 kialakított elektronsokszorozót vázlatosan mutatja. A készülékbe belépő és a fényérzékeny (10) elektródát érő (L) fény primér elektronokat vált ki; ezeket a felső (20) gyorsítóelektróda létesítette elektro-50 sztatikus mező felfelé húzza, azonban a rajz síkjára merőleges, (nem ábrázolt forrás létesítette) állandó mágneses mező eltéríti. Ha a feszültségek és a mező megfelelően vannak beállítva, akkor a 55 szomszédos, alsó (11) sokszorozóelektródát, amely a (10) elektródánál nagyobb feszültségen van, a (10) elektródáról kisugárzott primérelektronok csoportja vagy nyalábja éri és így a (11) elektródáról szekundér elektronok emittálódnak. & A felütődési pontból kiinduló szekundér elektronok ugyanolyan villamos viszonyokra találnak, mint a primér elektronok és így a szekundér elektronok száma fokozatosan nő, amint azok egymásután 6c a (12—15) sokszorozóelektródákat érik. Több ilyen elektronsokszorozás után a kimenőenergiát a cső szembenfekvő végénél lévő (45) anódáról vezetjük el. A találmány értelmében a visszacsato- 70 lást és visszacsatolt (kósza) rezgések gerjedését a (35) segédelektróda alkalmazásával akadályozzuk meg, amely a (45) anódához legközelebb eső (25) gyorsítóelektródával közvetlenül vagy közvetve 75 össze van kötve. Ez a (35) segédelektróda rácsszerűen van kialakítva, lefelé az utolsó (15) sokszorozóelektróda irányában, arra merőleges síkban terjed, anélkül, hogy azt érintené és a sokszorozott 80 elektronáram pályáját közvetlenül keresztezi. Bár a cső kósza rezgéseit különböző típusú rácsok megakadályozzák, azt találtuk, hogyha a rács szokásos szemnagy- 85 ságú, akkor a kimenőáram rendszerint eltorzul. így azt találtuk, hogy emsénként kb. 140 nyílásos, 0.15 mm átmérőjű nikkelhuzalból készült rács, amely 70.000 ohm terhelésre kapcsolt tízfokozatú erő- 90 sítőcsőben foglalt helyet, a cső rezgéseit megakadályozta ugyan, azonban a harmonikusok okozta torzítás 0.28 watt kimenőteljesítmény esetén kb. 28%-ot tett ki. Felismertük, hogy a százalékos 95 torzítás a rács elnyelte elektronárammennyiség függvénye. Az elnyelt áram az anódára felvitt feszültséggel változik, különösen, ha az anódára felvitt feszültség a rácsra felvitt feszültség értékét meg-.100 közelíti. Azt találtuk, hogv az elnyelés és ezt kísérő torzítás csökken, ha a rácsot nagy nyílásokkal, csak néhány huzalból készítjük, mimellett a ráeshuzalok egymás- 105 tóli távolsága lényegileg a rács síkja és az anóda síkja közötti távolságnak felel meg. Előnyös, ha a huzalok elektronsugárnak kitett felülete kisebb, mint a sugár keresztmetszetének vagy az egész rácsfelü- 110 letnek 5 %-a és a legjobb eredményt akkor érjük el, ha a huzalok e felülete az elektronsugár keresztmetszetének kb. 2 %-a. A 2. és 3. ábra a fentleírt előnyös módon kialakított és elhelyezett rácsot 115 mutat. Ezeken az ábrákon a rácsot a felső (25) gyorsítóelektródára függesztett (35a) keret és több, e keretre feszített, az