120429. lajstromszámú szabadalom • A vízsugár reakcióerejével önműködően forgásba hozott esőztető, a forgássebesség egyenletességét növelő késleltető szerkezettel

ileg'.ieJent 1939. évi április hó 15-éu. VAGYAR KIRÁLY! #EÍjJJ SZABADALMI BTR/tSÍfl SZABADALMI LEÍRÁS 120429. szam. X/ll. OSZTÁLY. P. 9193. ALAPSZÁM. A vízsugár reakcióserejével önműködően forgásba hozott esöztető, a forgássebesség egyenletességét növelő késleltető szerkezettel. Perrot Heinricli mérnök (alw-baii (Scliuarzvyald), IVciiietors^ág-. A bejelentés napja 1937. évi december hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi december hó 8-ika. A vízsugarat messzire hajító, önműködően forgó esőztetők leggyakoribb kivitelénél szabadsugárturbina hajtására a fősugárról kis melléksugarat ágaztatnak le, J> mely az esőztetőt hajtóművön át forgatja. Az ilyen vagy hasonló szerkezetű esőztetők hátránya, hogy szennytartalmú víz esetében a kis melléksugárhoz való fúvóka gyakran eltömődik és ez üzemzavarokat 10 idéz elő. Ez a jelenség arra vezetett, hogy egy réstúlnyomású turbinát közvetlenül a fősugárral működtettek. Ez a kivitel kielégítő annyiban, hogy az említett eltömődések 15 veszélyét elhárítja, azonban a főturbinának magával a fősugárral való kőzveIlen működtetése a vízsugár elh.ajítási távolságát igen hátrányosan befolyásolja, ami azt eredményezi, hogy <?gy adott nagyságú felü-20 lelnek több esőzte tő segélyével való egyidejű öntözéséhez nagyobb számú esőz-tetőre van szükség. Ismeretesek a vízsugarat nagy távolságra hajító olyan esőztetők is, amelyeket a ki-25 lépő vízsugár rea^cióereje forgat. Az ezen az elven felépített szerkezetek azonban szintén nem elégítenek ki minden vonatkozásban. Az említett reakcióerő előidézéséhez a beömlőcső tengelyvonalára szá-80 ínítya, bizonyos forgató,nyomtatékra van szükség. Ezenkívül ezt a forgatónyomatékot eléggé nagyra kell választani ahhoz;, hogy a helytálló és mozgó alkatrészek közötti súrlódás leküzdéséhez elégséges fölös 35 erő álljon rendelkezésre. Ha azonban a reakcióerő eléggé nagy, a vízsugarakat kihajító i'orgótesl az esőztetőiizem szempontjából nem kívánatos, nagy forgássebességre tesz szert. Ennek elhárítására ennél a kivitelnél " késleltetőszerkezeleket építet- 40 lek be, mint pl. fékeket, levegővel vagy olajjal késleltetett mozgású dugattyúkat. Mindezeknek a k és 1 el tetőszer ke z e leknek azonban az a hátrányuk, hogy fékező hatásuk legyőzése mindenkor olyan nagy 45 erőt tételez fel, hogy a tulajdonképpeni forgómozgás előidézéséhez már csak igein kis erőtartalék marad. Éppen ezért e2ek az esőztetők már bizonyok tényezőknek, pl. a súrlódási tényezőknek, a hőmérséklet- 50 nek, a fúvóka szabad keresztmetszetének, valamint főleg a kilépő vízsugár nyomásának igen kis változásai esetén is állva maradnak. A találmány a jelzett ismert esőzlető 55 hátrányait kiküszöböli. Az esősugarat nagy távolságra hajító esőzlelől a találmány esetében, egyébként ismert módon, reakcióerő forgatja; emellett közömbös, hogy a reakcióerő miképen jön létre és hogy a 60 forgómozgás előidézéséhez szükséges emelőkart mi'lv módon léte ütjük, lényeges csak, hogy a kilépő vízsugár iránya ne messe a vízsugarakat kihajító forgótest forgástengelyét, hanem attól bizonyos távolság- 65 ban fejtse ki hatását. A találmány szerinti berendezést az jellemzi, hogy a vízsugár reakcióerejével forgatott esőztető forgássebességének egyenletességét biztosító, illetve növelő késlel- 70 tetőszerkezetként az eddigi fékek vagy késleltetett mozgású dugattyúk helyett a forgó