120275. lajstromszámú szabadalom • Töltőtoll

KA0YAK KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÓ8Á& SZABADALMI LEÍRÁS 120275. SZÁM. IX/a/b. OSZTÁLY. — G. 8636. ALAPSZÁM. Töltőtoll. Gross Henrik tisztviselő, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi május hó 4-ike. A találmány töltőtol], melynél a szilárd halmazállapotban, pl. pasztillák alakjá­ban behelyezett tentát vízben oldva használjuk. A találmány értelmében a 5 töltőtollban a szilárd téntát tartalmazó tokot a vízzel töltött tartállyal szűk közlekedő csatornák vagy nyílások kötik össze, melyek tapasztalat szerint azt eredményezik, hogy a víz mindig a kellő 10 mennyiségű tintát oldja fel, vagyis a viz mindig a kellő mennyiségű téntát oldja fel, vagyis a folyékony ténta nem hígabb, de nem is sűrűbb a kelleténél. Emellett a találmány egyszerű eszközökkel teszi 15 lehetővé, hogy a behelyezett szilárd téntát, amelynek csak egy része oldódott akkor, amikor a víztartányt először megtöl­töttük, több részletben és ismételten használjuk fel. Ha a folyékony tinta a 20 tollból kifogyott, elegendő a víztartány­nak vízzel való megtöltése ahhoz, hogy a töltőtoll újra használható legyen. Ily módon a találmány szerinti töltőtoll a szokásos szerkezetűeknél sokszorta hosz-25 szabb ideig használható anélkül, hogy a szilárd téntát meg kellene líjítani. További előnye a találmánynak, hogy a ténta színe és folyékonysága használat közben változást nem szenved. 30 A találmányt részletesen a rajz kapcsán ismertetjük. Az 1. ábra a töltőtoll vázlatos hosszmetsze­szete, a 2. ábra pedig az A—B vonal mentén 85 vett keresztmetszet. Az 1. ábrán az (1) tok a szilárd ténta tartója és a (2) tartályt kell vízzel megtölteni. A töltőtoll mellső részét a szokásos szerkezetű (3) tollrész alkotja. Az (1) tokot a (2) tartállyal a (4) közlekedő csatornák kötik össze. A víz 40> a (4) csatornákon átjut a téntapasztillák­kal érintkezésbe és ezeken keresztül annyi festékanyagot old fel, amennyi a kellő színezésű téntához szükséges. A (4) csa­tornák belső átmérője leghelyesebben 45. 0.3 és 1.5 mm között van. A betöltött víz kellő színeződésének valószínű ma­gyarázata az, hogy a tiszta víz a (4) csatornákon átfolyik és a pasztillával érintkezésbe jut, de bizonyos mennyi- 50< ségütenta-anyag' oldódása után a sűrűbbé vált folyadék a (4) csatornákon má.r nem képes átfolyni, a pasztilla tehát mintegy el van zárva a folyadéktól és további oldódás nem következik be. Az is lehet- 55-séges, hogy a pasztilla egy részének fel­oldása után a csatornák eliszaposodnak. A csatornák kellő méretei kísérleti úton könnyen megállapíthatók. Amikor a kívánt színű téntának meg- 60-felelő oldat a tollból elfogyott és abba újra vizet töltünk, a víz a csatornákban esetleg lévő téntarészeket feloldja, a közle­kedés az (1) tok és a (2) tartály között újra megvan és a fenti folyamat ismét- 65-lődik. Az (1) tokot hátul az (5) zárórész határolja. A (3) tollrész a (2) tartály mellső részé­hez a (6) csavarmenettel csatlakozik. A (7) perem mentén a szorosan érintkező 7Q> pontosan csiszolt felületek tökéletes záró­dást létesítenek. A (3) tollrész további részei a szokásos (8) téntavezeték és a (9) toll. Az (5) zárórész az (1) tok hátsó

Next

/
Thumbnails
Contents