120201. lajstromszámú szabadalom • Egyenirányító távolbalátóvevőkhöz

4 120201. het addig fokozni, hqgy a szinkronizáló csúcsamplitudók túl nagy része legyen levágva és ezenfelül alkalmazásának foka az adó modulációjától függ. 5 A találmány szerint továbbá a szinkronizálást már nem az adót elhagyó képáramvezetékből ágaztatjuk le, hanem közvetlenül a detektor után vesszük le, A végerősítőcső a találmány szerint erősítéssel 10 szemben mindaddig reteszelve van, ameddig a szinkronizálóberendezés dolgozik és erősítésre csak akkor szabadul fel, mihelyt a szinkronizáló küszöböt át léptük. A 2. ábrán e feladat megoldása a követ-15 kező: A szinkronizáló rész (14) amplitudószűrője a (3) detektor anódvezetékével galvanikus kapcsolatban van. Anódja útján van e vezetékre rácsatolva, minthogy az 20 irányerősítőnél, a vevő kimaradó gerjesztésénél, az anódfeszültség pozitív maximumot vesz fel. Önmagában véve ismert módon bontja fel a szinkronizálást sor- és képváltozási csoportokra két, (15) és (16) 25 közelítőleg (quasi) behangolt transzformátor. Az előfeszültség az irányerősítő (5) anódlelepéről van idevezetve és (17) potencióméterrűll van levéve. A (18) levétel valamivel kevésbé pozitívan fekszik, mint 30 az (5) telep üresjárási feszültsége. Tehát nyugalmi állapotban tartós egyenáram, folyik a (14) szűrőn keresztül. A találmány szerint ugyanazt a (18) előfeszül tséget, mely a szűrési határt határozza 35 meg a (7) képerősítőcső katódjára kapcsoljuk rá. Ennek az a következménye, hogy a (7) cső vezéiiőrácsa nyugalmi állapotban. tartósan pozitív előíeszüllségű a (7) cső katódjához képest. A (7) cső 40 vezérlése e tartományban a rácsváltakozó feszültsége útján nem következik he. Mert először is a (7) csövön átfolyó maximális anódegyenáram a (13) anódellenállással már határolva van, a (8) cső tehát tel-45 jesen el van sötétítve, és másodszor a (9) fékezőellLenállássál elérjük az effektív rácsváltakozófeszültség rácsegyenáramának a határolását. Mihelyt a vevő növekedő gerjesztésével a (3) cső anódjának poteni-50 ciálja negatívabbá válik, egy és ugyanazon feszültségi ponton kimarad a (14) cső által a szinkronizáló áram és a (7) csőnek a vezérlése ezután kezdődik. Ugyanezen ponton a (7) cső rácsegyenárama is 55 kimarad. így elérhető, hogy a (8) távolbalátócső modulációja csak abban a pillanatban kezdődik, amikor a szinkronizálás már he van fejezve. Tehát a (7) cső anódáramamplitudójából már semmi sem pazarölódik el e szinkronjelek együtterő- 60 sítésére, hanem a (7) cső jellemzővonalának egyenesvonalú része, mely a nulla rácselőfeszültség környezetében van meg, már teljes hosszában a távolbalátókép féltonushelyességgel való visszaadására hasz- 65 náljuk fel. A szinkronizálás egyébként a végerősítő vezérlőrácsa előtt való közvetlen levétel folytán, az utóbbi beállításáltól független és az utánerősítő jellemzővoníallának görbületeivel már nem veszélyeztet- 70 hető. A távolbalátóegyenirányítás egy további, kezdetben említett feladata, a túlvezérlési védelemben áll, mely éppen az 1. ábra szerint jeillemzőgörbéknél különösen szük- 75 séges. E célt igen egyszerű módon érjük el a (3) irányerősítő (5) anódfeszü 1 tségének a határolásával. Ha az (5) anódfeszültség viszonylagosan kicsi (nagyságrendje 20—40 volt), akkor igen erős jelekkel 80 szemben határoló- hatás keletkezik, mely az 1. ábrán az ott feltüntetett parabolikus jellemzővonal (19) szaggatott folytatásában jut kifejezésre. Hasonló hatásokat lehetne azonban az audioneffektus egyidejű fel- 85 lépése útján is elérni, alkalmas méretezés mellett, tehát audionkomhináció bevezetésével (rácslevezetőellenállás és rácskondeorzátor). A viszonylag alacsony (5) anódfeszültség lehetővé teszi, hogy a (3) delek- 90 lorcsövet oly feszültségi ér lékkel járassuk, mely a vevőn belül a racselőfeszüllségekhez egyébként is felhasználandó. A szinkronjelek niemerősílésének effektusa anódáramhatárolással is elérhető. Ha 95 a (7) alacsonyfrekvenciájú fokozat egy penrtoda és fogó rácsot tartalmaz, mely a katóddal van összekötve, akkor anódáram oly sokáig vehető le, míg e cső anódja a katód potenciáljára le nem csökkent. E 100 pillanattól kezdve az anóda potenciál további süllyedése már nem állhat elő, még akkor sem, ha a vezérlőrács még tovább belerezeg a pozitívba. E feszültséghatároló effektus hasznosítására csupán a (31) szű- 105 rőeilenállást kell annyira megnövelni, míg a feszül tséghatárolás egy kívánt milliamperszámnál bekövetkezik. A (32) szűrőkondenzátor a (31) szűrőellenállást dinamikusan lekapcsolja. A (31) szűrőellenállás no helyeit ugyanez a hatás a (7) anódlelepfeszültség csökkentésével is beállítható. Mindkét rendszabállyal vagy a rácsáramhatárolóeffektussal is ugyanazt érjük el, nevezetesen 1. a képváltakozó feszültség it» pozitív legnagyobb értékének a határolását és 2. a (7) cső erősítési működésének üzemen kívül való helyezését a rácsfeszült-