120005. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó berendezés és hozzávaló kisütőcső

4 130005, (!) katóda között 100 Volt, akkor a (3) ás (1) elektródák közötti feszültségkülönfrség 200 Volt, a (4) és (1) elektródák kösötli pedig 300 Volt stb. í> Ha az első «atsó» (1) elektródára például változó erősségű fénysugár esik, akkor annak pillanatnyi erőssége meghatározta mennyiségben fotoelektronok emittálódnak. Ezek a fotoelektronok a «felső» 10 "'2) elektróda irányában gyorsulnak és az slektródák mérete, helyzete és azokra alkalmazott feszültségek közötti, fentvázolt összefüggés folytán az első (2) sokszorozó összefüggés folytán az első (2) sokszorozó-15 slektróda tömör (2a) szakaszához ütköznek. A (2) elektródát érő fotoelektronok szekundéreleklronokat váltanak ki; a kibocsájlott szekundérelektronok száma részben ez elektróda és a katóda közötti fe-20 szültségkülönbség nagyságától függ. Amint az (e) szaggatott vonal mutatja, az elektronáramlást tekintve a következő elektróda a második «alsó > (3) elektróda. Az első sokszorozóelektróda (2a) szaka-85 szából kiinduló szekundérelektronok pályája olyan, hogy azok a második (3) sokszorozóelektróda (3a) részéhez ütköznek, itt a szekundéremisszió jelensége folytán újabb sokszorozás következik be és ez a 30 folyamat valamennyi fokozatban ismétlődik mindaddig, amíg a szekundérelektronok erősített árama a (7) ki vezetőelektróda függélyes (a) részén összegyűlik és vala_ mely használati áramkörbe folyik, amelyet 35 a rajzon például a (7) kivezet őelektróda és a feszültségosztó (6V) pozitív vége közé iktatott (r) ellenállás jelképez. A fényvillamos forrás helyett szükséghez képest hőemissziós primér elektron-40 forrást is alkalmazhatunk, amivel a készüléket olyan célokra tesszük alkalmassá, amelyekre a jól ismert hőemissziós csöveket szokták felhasználni. Például a 3. ábra a találmány olyan módosított kivi-45 leli alakját mutálja, amelynél az 1. és 2. ábra (1) elektródájának fényérzékeny (a) szakaszát szabályozható elektronforrás helyettesíti. A (T) tartánynak lefelényúló (t) nyakrésze van, amely a (3) és (5) £0 «alsó» sokszorozőelektródák síkjába virtuális elektronforrást hord. Az elektronforrást a (21) fémgyű ,zű alkothatja, amelynek íelső végén elektronemisszióra képes oxidokból álló (22) bevonat van. A gyűszű 65 a lyukazott kupakban végződő, hengeres •,23) rácsszerkezetet teljesén körülveszi és Árnyékolja. A kupak felső része a (3) ás (5) sokszorozőelektródák síkjában fekszik és az abban lévő lyukazás a katóda emissziós részével célszerűen koaxiális, A 60 kupakot a vele villamosan összekötött (23) rács fedi. A rácsszerkezét, ha arra megfelelő, akár egyenáramú, akár lüktető feszültséget viszünk fel, a hőemissziós katóda emisszióját ugyanúgy szabályozza, mint 65 ahogy az 1. és 2. ábra szerinti készülékben az (1) fényérzékeny katóda emisszióját az arra felütődő fény változásai szabályozzák. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a 70 különböző elektródák és a katóda feszültségeloszlása ugyanolyan, mint a 2. ábrán. Természetesen a cső rácsa és katódája közé bármilyen \ kívánt bemenőáramköri elemeket kapcsolhatunk, amilyent például 75 a rajzban a (26) bemeneti ellenállás, a (27) rácselőfeszültségforrás és a (28) feszültségosztó mutat. A rajz egyszerűsítése céljából a találmány leírt kiviteleinél csak öt sokszorozó- 80 fokozatot mutattunk be. Nyilvánvaló azonban, hogy a készülékben tetszésszerinti számú fokozatot alkalmazhatunk, azzal a megszorítással, hogy a készülék működjetésére való legnagyobb feszültség nem 85 olyan nagy, hogy az elektródák között ív felléptét Okozza. A külső feszülitségosztó, amelyet a rajion az (R) ellenállás jelképez, kívánsághoz képest elhagyható és egyéni ellen- 90 állásokkal helyettesíthető, amelyek ugyanabban a síkban fekvő, szomszédos elektródákat kötnek össze. Ezek a (nem ábrázolt) ellenállások egészen kicsinyek lehetnek és így magába az elektródaszerel- 95 vénybe beépíthetők. Szabadalmi igénypontok: 1. E'eklron' okszo' o' óberendez 's olyan villamos kisü'.őcsővel, amelynek elektronkibocsájtó katódája, anódája és ezek 100 között több sorozat szekundéremissziós elektródája van, amelyek egymással párhuzamos síkokban vannak elhelyezve, azzal jellemezve, hogy a szekundéremissziós elektródák a cső hossziránya- 105 ban mérve egyenlő hosszúak és az elektródasorozatok síkjai közötti távolság A egy-egy elektróda hosszának kb. % \ része és jellemezve olyan eszközökkel^ / amelyek ezeket az elektródákat (IV, tlo 2V, 3V) stb. számtani sornak megfelelő feszültségeken tartják, ahol (IV) a katóda és az elektronáramlás irányát tekintve hozzá legközelebb eső elektróda közötti fezülstségkülönbséget, (2V, 3V) 115 j süb. pedig a kaiódától mind távolabb