119989. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés képjelek erősítésére változó erősítési fokkal

Megjelent 1939. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADAT,M NTRÓS.ÍG SZABADALMI LEIRAS 119989. SZÁM. Vir/j. OSZTÁLY. — F. 8208. ALAPSZÁM. Kapcsolási elrendezés képjelek erősítésére változó erősítési fokkal. Fernseh A.-G. cég", Berlin-Zehlendorf-ban. A bejelentés napja 1937. évi november hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi november hó 11-ike. _A villamos képátvitelnél, különösen filmek reprodukálásánál mindig szükséges jól kirajzolt kontrasztdús kép. Pozitív filmek reprodukálásánál ebben a tekin-5 tétben nincsenek nehézségek. Az átmásoláskor megfelelő kezeléssel a hiányos részeket kiküszöböljük, úgyhogy azok a reprodukáláskor nem vehetők többé észre. Más a helyzet ellenben a negatív filmek át-10 vitelénél. Mégis lehetséges kontrasztszegény negatív filmből, valamint gyengén megvilágított jelenetből kontrasztdús képet nyerni olykép, hogy nagyobb erősítéssel a hiányzó kontrasztokat villamos úton kipótoljuk. 15 Az adóberendezés terősítését evégett szabályozhatóra készítjük. Lehetséges továbbá önműködő szabályozás létesítése, úgyhogy függetlenül a film vagy jelenet konlrasztgazdagságától, az adást mindig 20 egy és ugyanazon kontraszthatással viszszük át. Ez esetben bizonyos nehézség mutatkozik, ha mint szokásos, a képjelek között együttfutási (szinkrón) jelek is vannak, 25 amelyek a képjelek amplitúdójának a területén kívül vannak. Ezt az 1—3. ábra kapcsán világítjuk meg. Az 1. ábra oszcillogramm, amely az erősítőcső anódaellenállásán fellépő 2 váltófeszültséget a SO (t) időtengely fölött ábrázolja két sor átvitelének idejére. (8) jelöli az egy sor átviteléhez szükséges időt, (7) az együtthaladó impulzus idejét. A görbe a váltó feszültséget ábrázolja, amely közepes (6) 35 egyenfeszültséghez adódik. A (4) képváltófeszültség legnagyobb értéke mintegy 70 százaléka a legközelebbi cső túlvezérlés nélkül még megengedhető (5) ingadozásnak. A fennmaradó 30°/o a (3) együtfchaladó impulzusra jutó rész. 40 Míg az 1. ábra jól átvezérelt kontrasztdús képet mutat, addig a 2. ábra egy hasonló, de mégis halvány kép görbéjét mutatja. A kép váltófeszültségei most csak egy kis (9) részét foglalják el a legköze- 45 lebhi cső megengedhető (5) vezérlőfeszültségének. Ennek a ki vezérlési körnek közel a fele esik az együtthaladó impulzusra, míg a másik rész teljesen kihasználatlanul marad. A feszültségek (6) középér- 50 téke mintegy ugyanazon a fokon lehet, mint az 1. ábrán. Ha most az erősítés szabályozásával — kézzel vagy önműködően — a kép váltófeszültségét növeljük úgy, miként a 3. áb- 55 rán látható, minden további nélkül, kontrasztdús képnek megfelelő amplitúdókat érünk el. Azonban hasonló mértékben erősödnek az együtthaladó impulzusok is, amelyek ezért most már túlságosan nagy 60 feszültségkört foglalnak el. Mivel azonban a következő fokozat (5) kivezérlési köre ugyanaz maradt, mint az 1. és 2. ábrán és mivel e kör a (10)-zel jelölt közepes egyenfeszültség két oldalához viszonyítva 65 részarányosán fekszik, következik, hogy a képjelek legmagasabb csúcsai többé egyáltalában nem vivődnek át, sőt inkáhb a cső túlvezérlése következik be. Ha mintáz úgynevezett rövidzárlati üzem eseté- 70 ben nem cső, hanem Braun-féle cső Wehnelt hengere következik, úgy a munkapont eltolódása áll el. Ezeket a hátrányokat a találmány értelmében olyan berendezéssel küszöböljük 75 ki, amely a kivezetésnél fellépő (egyen-