119935. lajstromszámú szabadalom • Éjjeli effektustól mentes irányjelző vevő

2 119935. Ezeknek az eljárásoknak a lényege abbain van, hogy egy segédantennái és egy keretantennát alkalmaznák, mímel lett a két antenna egyikét szakaszosan átsarkítják, hogy 5 váltakozva két egymással szemben 180°kal elfordított kardioidot kapjanak. Az irányjel ző ennél az eljárásnál akkor áll helyes irányban, ha úgy az egyik, minit a másik kardioidból azonos energiám ennyi-10 ségek jutnak a vevőbe. Ez az eljárás is tehát az energiák összehasonlításának elvével dolgozik. Ez irányjelzők egyik fajtája a repülőgépek leszállásánál mint céljelző használatos és az utóbbi időben mind 15 nagyobb jelentőségű. A találmány értelmében ily eniergiaöszszehasonlítással dolgozó irányjélzőt látunk el a fenti követélményekéi kielégítő örunűködő erősíiésszabálvozóvál. 20 A találmány szerinti berendezés egyik célszerű kivileli alakjánál úgynevezettc,élA irá nyjel zöt atkáim ázunk. E berendezésekhez ismert módon irányérzékeny keretantenna kombinációkat (egy-25 mást keresztező antennákat), segédantennákat keretanlieninákkal, vagy (pl. a 481703 számú német szabadalmi leírásban ismertetett) Adcock-rendszerekel használunk. Ezek mind energiaö&szehasonilítással dol-30 gozó rendszerek, amelyeknél az irány megállapítása végett nem a vételi minimumot keresik, hanem az amplitúdókat hasonlítják egymáshoz, úgyhogy a vevővel veit energia a célirányban mindig zérusnál na-35 gy°bb. A találmány oly éjjeli effektustól mentes irányjelző vevő, melyet oly időállandóval létesített önműködő elreteszeflés jellemez, amelynél a talajhullám impulzusa 40 a térhullám impulzusát reteszeli, úgyhogy a vételt az éjjeli effektus nem befolyásolja és amelynél az irányt energiaösszehasonlítással állapít juk meg. Ebben a kombinációban ugyanis a s z a bál yo zófe s zü 1 tség.. 45 melynek nagysága a főimpulzus amplitúdójától függ. nem változik zérussá. Ehhez járul más eljárásokkal szemben még az a különös előny, hogy az eljáráshoz tetszőleges áram-, illetőleg feszűltségindiká-50 tor használható, úgyhogy a Braun-féle csővel végzendő optikai jelzéstől függetlenek vagyunk. A találmány kiviteléhez végül átkapcsolószerkezeten kívül járulékos vevők, vagy más eszközök nem szüks5

ségesek. A 2. ábra a találmány szerinti irányjelző vevő példakénti kiviteli alakját szemlélteti. A (R) keret- és az (A) segédantenna önmagában ismert módon van a tulajdonképpeni vevő bemenő körével csa- 60 tolva. Az (U) átkapcsoló, amelynek működtetésével végezzük az energiaösszehasonlílást, a segédantennát felváltva a kerettel egyező, majd ellenkező értelemben kapcsolja a vevő (L) tekercséhez. A ber 65 menő körhöz a (Hf) nagyfrekvenciájú cső mögött a szabványos (E) vevő csatlakozik, amelynek kimenőkörén fejhallgató. vagy mutalókészülék van. Az (E) vevő megfelelő helyéről vételezett (V) sza- 70 bályozófeszültségel a nagyfrekvenciájú cső rácsára vezetjük. A (W) ellenállás és a (C) kondenzátor megfelelő választásával az időállandót oly értékre állítjuk be, hogy a talajhullám először érkező impulzusa a 75 vevői: a térhullám valamennyi impulzusaival szemben elreteszeli. Az adó impulzusfrekvenciájának elvileg nem kell az összehasonlításnál alkalmazott átkapcsolás frekvenciájánál nagyobbnak 80 lennie. Az átkapcsolás frekvenciája alatt itt azt a frekvenciát értjük, amelynek ütemében a vételi diagrammokat átkapcsoljuk. Fellétel azonban, hogy a két frekvencia egymáshoz képesít jól megkülönböz- 85 leibe lő fázishelyzetű legyen. Ha az adó impulzusfrekvenciáját a vevőnél alkalmazott ál kapcsolófrekvenciával egyenlővé tennők, akkor fennállana az a veszély, hogy az impulzusok éppen azokban az 90 időkben érkeznek be, amelyekben a vevőantennát átkapcsoljuk. Hogy ezt a veszélyt elkerüljük, az álkapcsolási folyamatot szinkronizálni kellene. Ez a veszély azonban nem áll fenn akkor, ha a vétel oldalán 95 az antennarendszer minden egyes átkapcsolására több impulzus esik. Ez esetben szinkronizálásra nincs szükség. Légijárművek célrepülésénél használt vezérirányjelzők tudvalevőleg önműködően 100 is dolgozhatnak, ha az eszköz kimenő energiáját nem a céliránytól való oldaleltérést jelző készülékre, hanem adott esetben relék és erősílők közbeiktatásával motorba vezetjük, amely a keresőkeretet, il- 100 letőleg a goniométertekercset az adó irányába fordítja. Ez önmagában ismert, közvetlenül mutató irányjelző a fent körülírt,, önműködő erősítésszabályozással dolgozó impulzusiránykereső alkalmazásával 105 különösen egyszerűvé válik. E kombináció éjjeli effektustól mentes önműködő irányjelzőt alkot. Szabadalmi igények: 1. Éjjeli, effektustól mentes irányjelző 11.0 vevő, melyre jellemző, hogy a vevőnek oly időállandója van, hogy a talajhul-