119927. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyenirányítók szabályozására
2 119937. vezetésben megelőző fázis fesztiltsg közötti teljes feszültségkülönbség uralkodik. A találmány ettől az eljárástól alapvetően különbözik, amennyiben a szelep-5 szakaszon kívül fekvő, tetszés szerinti megszakítóval a szelepszakaszt csak a gyújtás pillanatában, illetőleg közvetlenül megelőzően kapcsoljuk be az áramkörbe. Ennek mindenekelőtt az az előnye, 10 hogy egy szelepszakasz zárási ideje alatt, vagyis az áramátváltás pillanata előtt az anódok nem kívánatos feszültség alatti terhelései zavarokat nem okozhatnak. Ezen túlmenően a találmány előnye, hogy 15 a szelepszakasz megválasztásánál lényegesen több szabadságunk van, mint eddig. Szabályozható egyenirányítás céljaira ugyanis eddig csak oly szelepszakaszokat alkalmazhattak, melyek kisütőszakasza 20 vezérelhető, tehát pl. evakuált kisütőedényeket, amilyen a rácsvezérléses higa ny g ő z-k i s üt ő e d é n y. A t a lá 1 m ány m ó d j át adja annak, hogy a szabályozható egyenirányításhoz az ismert száraz egyen-25 irányítót annak összes előnyeive] alkalmazzuk. A találmány a további lényeges előnye, hogy többfázisú egyenirányítóknál, amelyeket pl. az egyenáram simítása végett a 30 gyakorlatban feltétlenül alkalmaznunk kell, lényegesen kisebbszámú kisütőszakasszal dolgozhatunk anélkül, hogy az átalakításon, illetőleg az átalakítóval termelt áram- vagy feszültséggörbén bármit 35 is változtatnunk kellene. A találmány szerinti megoldással egyenirányítót csak két kisütőszakassza! üzemben tarthatunk, mely irányító fázisszámu gyakorlatilag tetszőlegesen nagy lehet. Ezek szerint 40 tehát pl. 12-fázisú egyenirányítót csak két, pl. egyanódos kisütősedénnyel vagy száraz egyenirányítóval tarthatunk üzemben, mimellett a váltófeszültség egy fejhullám alatt szállított energiamennyi-45 sége ugyanolyan terjedelemben szabályozható, mint olyan 12-fázisú egyenirányítónál, melynek minden egyes egyenirányítófázisában egy-egy kisütőszakasza van. A találmánynak ez az utóbbi előnye különös 50 jelentőségű olyan átalakítóberendezéseknél, melyek nagyobb feszültségekkel dolgoznak. Világos ugyanis, hogy nagyobb feszültségek mellett az átalakítóberendezés összelrendezése és felépítése lénye-55 gesen egyszerűbb és mindenek előtt gazdaságosabb, ha az átalakítóval összekötött váltóáramú hálózat, illetőleg az átalakítót tápláló transzformátor fázisszámától függetlenül, csak két szelepszakaszra van szükség. 60 Az átalakítóhoz szükséges szelepszakaszok száma a találmány értelmében azzal csökkenthető, hogy többfázisos egyenirányítónál csak annyi szelepszakaszt alkalmazunk, ahány fázisa a tápláló váltó- 65 áramú forrásnak az áramvezetésben egyidejűleg részt vesz. A többi fázis, melyek a teljes váltóáramú fázisidő legnagyobb részében az áramvezetésben nem vesznek részt, a szelepszakaszokkal a találmány 70 értelmében sorbakapcsolt megszakítók útján Je vannak kapcsolva és azokat ezek a megszakítók ciklikusan, a tápláló váltakozóáramú forrás fázisegymásutánjáva] meghatározott sorrendben úgy kapcsol- 75 ják a szelepszakaszokra, hogy egy váltóáramú fázis és a két szelepszakasz egyike közötti összeköttetés abban a pillanatban létesül, amelyben az áramvezetésnek meg kell indulnia, míg a szelepszakaszt a meg- 80 szakító lekapcsolja, amint az áramvezetés befejeződött, illetőleg amint az ismert kommutáló folyamat következtében az áram az egyik szelepszakaszról a következő legközelebbi szelepszakaszra ment 85 át. Mivel az az összidő, amely alatt többfázisú egyenirányítóknál a fázisok egyike áramot vezet, egy félhullám kivezérlésének, illetőleg szabályozásának fokától független, egy váltóáramú fázis bekap- 90 csolása és kikapcsolása közötti idő mindig ugyanaz maradhat. Csak egészen különleges körülmények között, pl. váltóirányítáfnál, vagyis egyenáramnak váltóárammá való átalakításánál lehet cél- 95 szerű ennek az időnek szabályozása, amennyiben azt pl. üzemi tényezőktől, pl. az átalakító terhelő áramtól tesszük függővé. Általában tehát a szelepszakasz és a váltóáramú forrás között egyszerű át- 100 kapcsolóberendezés alkalmazása is elegendő, pl. alkalmazható oly forgó kapcsolóberendezés, melynek kommutátor módjára helytálló keféi vannak és amelyet a váltóáramú hálózathoz csatlakoztatott 105 szinkronmotor hajt. Lényegtelen, hogy a váltóáramú fázisok és a kisütőszakasz között a villamos összeköttetést milyen eszközökkel szakítjuk meg és állítjuk ismét helyre. E célra iio alkalmazhathatunk mechanikus kapcsolókat, melyeknek szilárd érintkezőik egymással közvetlenül érintkeznek, de alkalmazhatunk olyan kapcsolóberendezéseket is, melyeknél a két érintkező egyike folya- 115 dék. Ilyen kapcsolóberendezéseket más