119920. lajstromszámú szabadalom • Ikonoszkop
Megjelent 1931). évi január hó 1 6 (i -án . HÁGTAK KIRÁLYI ^^^ ^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119920. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — L. 7298. ALAPSZÁM. Ikonoszkop. Radioaktiengesellschaft D. S. Loewe, Berlin-Stegflitz. A bejelentés napja 1937. évi március hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1936 évi március hó 3-ika. Az ikonoszkop által szolgáltatott jelzőfeszültségeket rendesen oly lemezről veszszük le, mely a fotomozaik hátsó oldalán van elrendezve és amelyik a mozaik elemi 5 celláival kapacitivan van csatolva. Ilyfajta csatolásnál az ikonoszkop feszültségeket szolgáltat. E feszültségeket egy normális erősítő rácsához kényszerülünk vezetni. Ennek az erősítőnek a zörejhatára a tá-10 yolbalátóadó érzékenységi határát szabja meg. Zworykin az ő «electron mulitipl'ier »jével az erősítők oly új fajtáját alkotta) meg, mely gyönge, eliektronáramok tiszta 15 áramerősítését végzi és emellett ennek lényegesein kisebb zörejszíntje van. Ha sikerülne az ikonoszkopot egy ily áramerősiítővel összekötni, akkor annak fényérzékenysége 1—2 nagyságrendnek megfelelően nő-20 velhető volna. Ehhez az szükséges, hogy az ikonoszkoptól szabad elektronok alakjában kapjuk a jelzőáraimokat, jel zőf észül tségek helyett. Erre a jelen találmány megadja a lehetőséget. 25 Bejelentő elméletileg és kísérletileg bebizonyította, hogy a távolhaláítójelinek megfelelő ritmusú áramok keletkeznek az ikonoszkop belsejében. Ezt az 1. ábra alapján magyarázzuk. 50 Az (1) katódból kiiinduló elektronsugarat a (2) hengercsövön (Tubus) és a (3) anódon át a mozaiklemezre éles gyújtópontba egyesítjük, mely mozaiklemez csillámszigietelésbőtl, (5) fotoelektromos mo-85 zaikrétegből és oly (6) áramelvezető elektródból áll, mely összefüggő fémrétegből van kialakítva, tehát ekvi potencia) is szerkezetű. A suglár eltérítése a (7) térbien történik, aliol a sugarat ismert elektromos vagy mágneses eszközökkel térítjük el a 40 felfogófelület fölött. Rendes módon a (6) áramelveziető lemezt (8) ellenálláson át kivezetjük és ez ellenállásra (9) erősítőt csatolunk (az ikonoszkop mint feszültséggé* merátor). Azit tapasztaltuk, hogy az ikono- 45 szikop belsejében a letapogatásnál az (5) mozaikrétegről elektronáramok vándorolnak el, melyeket egy a csőben elrendezett (10) elektród vesz fel és kifelé vezetheít. Ha ezt az elektródot (11) ellemálláson át a 50 földdel kötjük összie, akkor az erre az ellenállásra csatolt (12) erősítő egy képnegatívot ad, mely a kontrasztot és minőséglet illetőleg azizal a képpel teljesen egyenértékű, melyet a (6) kapacitív levevő- 55 lemezen kaphatunk. Nevezetesen csupán az előjelek és a világossági értékek vannak átsarkítva. Ez az úgynevezett inverz kép azoktól az elektronáramöktól származik, melyek az 60 előzetesen megvilágított (5) mozaik letapogatásakor keletkeznek. Ha ugyanis a letapogatósugár oly mozaikhelyet ér, mely ig!en sok lényt kapott, akkor e helynek pozitív töltése van és ennek semlegesítéséire 65 viszonylagosain nagymennyiségű primérelektront köt le, úgy hogy a mozaiktól a csőanódhoz visszatérő elektronsugár gyengébb, mint az a primérsugár, mely a lemezhez érkezett. Fordítva pedig, meg nem 70 világított részhez való érkezésnél a mozaik nincsen feltöltve és az eleiktronvissziáram éppen olyan nagy, mint az anódáram, tehát maximális értékű. Tehát fehér képhelyeknek a (10) belső elektród pozitív 75 feszültségi értékei felelnek meg, míg a fekete képbelyeiktnek negatív értékek felelnek meg. Ha egy beépített (13) vezérlő-
