119909. lajstromszámú szabadalom • Szekundérelektronerősítő

Megjelent 1931). évi január hó 16 (i-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 119909. SZÁM. VH/d, (VH/j.) OSZTÁLY. — JF. 8130. ALAPSZÁM. Szekundérelektronerősítő. Feniseli A.-G. cég-, Berliii-Zehlenűorf-baii. A bejelentés napja 1937. évi szeptember hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi szeptember hó 7-ike. A találmány olyan szekundérelektronerősítő, amelynél egyszerű eszközökkel jó hatásfokot érhetünk el. Már ismeretesek olyan szekundérelek-5 tronerősítők, amelyeknél két sor síkszerű elektróda van szemben egymással és amelyeknél minden egyes elektródának nagyobb a potenciálja a megelőző, szomszédos elektródáénál. Ezeknek a berendelő zéseknek mindenekelőtt az a hátránya, hogy ugyanazon az elektródán egyrészt a megelőző fokozat erővonalai végződnek, másrészt a következő fokozat erővonalai kezdődnek. Ez azt jelenti, hogy 15 az elektródából felszabadított szekundérelektrónoknak nem kerülnek mindig vonzó mező hatása alá, amely őket a következő erősítőfokozathoz vezesse. Ismeretesek már olyan berendezések is, 30 amelyeknél az elektronok vezetésére mágneses mezőt alkalmaznak, úgyhogy az elektronok két felszabadító elektróda között kb. félköralakú pályát írnak le. Ebben az esetben az elektródáknak csak 25 egyik sorát használják ki szekundérelektrónok felszabadítására, a szembenfekvő sor pedig csupán az elektronok gyorsítására való. Annak elérésére, hogy a primér elek-30 trónok mágneses mező nélkül is a legközelebbi felszabadító elektródára ütközzenek és, hogy az ott felszabadított szekundérelektronok számára mindig legyen vonzó mező, régebbi javaslatunk 35 szerint elektronátengedő közbülső elektródát, pl. hálót alkalmazhatunk, amely kb. a következő felszabadító elektróda potenciálján van, úgyhogy az egymásután következő fokozatok mezői már nem nyúlnak egymásba. A következő 40 fokozat vonzó mezeje ekkor nem hat a felszabadító elektróda egész felületén, úgyhogy a szekundérelektronokat biztosan elszívjuk. A találmánynak az a felismerés az 45. alapja, hogy az elektronok megfelelő vezetése úgy is lehetséges, hogy nem kell hálót, vagy ennek megfelelő elemet az elektronok útjába helyezni. A találmány értelmében ezt úgy érjük el, hogy 50 az elektronok pályájától oldalt két elektróda között egy vagy több pótelektródát helyezünk el, amelyek olyan kialakításúak és olyan potenciálhoz csatlakoznak, hogy az elektronoknak, még mi- 55, előtt elérnék a két elektróda pozitívabbikát, már az utóbbi potenciáljának megfelelő sebességük van. A találmány különösen egyszerű kivitelénél az ilyen pótelektróda helyét a következő magasabb m-, fokozat felszabadító elektródája foglalja el, úgyhogy csupán ez elektródák megfelelő elhelyezésével elérjük a kívánt mezőeloszlást. A találmányt a csatolt rajzok kapcsán 65-részletesebben megmagyarázzuk. Az 1. ábra vázlat a pótelektródák működésének megmagyarázására, a 2—5. ábra pedig szekundérelektronerősítők további példaképeni megoldási 70 alakjait tünteti fel. Az 1. ábrán (1) jelöli a katódát, amelyből pl. fotohatással szabadítunk fel elektronokat. (2) felszabadító elektródát jelöl, amelynek potenciálja 4C0 Volttal maga- 75. sabb. Az itt felszabadított szekundér-