119908. lajstromszámú szabadalom • Dinamikai elektronerősítő

Megjelent 1931). évi január hó 16 (i-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119908. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — F. 8111. ALAPSZÁM. Dinamikai elektronerősítő. Farnsworth Television Incorporadet cég, San Franciscóban, California, mint Philo Taylor Farnsworth san franciscoi lakós jogutódja. A bejelentés napja 1937. évi augusztus hó 18-ika. A. E. Á. elsőbbsége 1936. évi augusztus hó 18-ika. A találmány elektronerősítő. amely pl. ultrarövidhullámú rezgéskeltőként, erősítőként, í'rekve n c iasokszo r o zók ént stb. használható fel. Az erősítőbe frekvenciát veft zetünk, amelyre tetszés szerinti, magasabb harmonikus felsőhullám helyezendő • emellett a felsőhullámot az erősítő kivezetőrészénél nagy teljesítmén'nyel kell megkapnunk. 10 Alapjában ezt olyan erősítővel érhetjük el, amely szekundé re 1 oki ron ok a t kibocsátó hengeres katódát és a katóda annak közelében elhelyezett, áttört anódát tartalmaz. A kettő között egyenáramfeszültség 15 és váltóáram feszültség van, úgyhogy az elektronok legalább a váltóáramfeszültség félperiódusában az anóda felé meggyorsulnak és részben azon átröpülnek. Az átröpülő elektronokát a találmány értel-20 mében megfordulásra kényszerítjük, úgyhogy azok az anódán át ismét visszarepülnek és ismét a katódára ütköznek, még pedig olyan sebességgel, hogy szekunderelektronokat szabadítanak fel, ame-25 lyek azután ismét átrepülnek az anódán. Az elektronoknak ez az ide-oda röpülése «elektronfrekvenciával» történik, amely az útdarab változtatásával változtatható és különösen úgy szabályozható be, hogy na-80 gyobb legyen a katóda és ainóda közé kapcsolt frekvenciánál. Valahányszor az elektronok átmennek az anódán, az elektronokat fog fel. Hogy az elektronokat megfordulásra késztessük, a találmány ertel-35 mében, pl. fékező mezőt használhatunk, amelyhez az elektronok az anódán átrepülve közelednek. Ezt a fékezőmezőt pl. negatív potenciálú elektróda létesítheti. Ekkor lehetőség nyílik, hogy az elektronpályák hossszát és ezzel az «elektronfrekL

í0 vejnciát» a negatíveleMróda-potenciál nagyságának változtatásával vezéreljük. A következőkben a találmány szerinti erősítő egyik megoldási alakját írjuk le és hangsúlyozzuk, hogy ez a megoldási 15 alak csak példa, mert pl. az elektródákalt megfordított sorrendben is elhelyezhetjük. Az 1. ábra ilyetn elektronerősítőt mutat. Az (1) cső egyik végén (2) lábacska van, amelyben a (4) segédelektróda (3) tar- 50 tója van ágyazva. A (4) segédelektróda előnyösen hengeres rács. A (2) lábacska az (5) béklyóval szekundérelektronokat kibocsátó, hejigeres (6) katódát tart. Ez utóbbi előnyösen olyan érzékeny, hogy a 55 reá 20 volt vagy nagyobb sebességgel ütköző elektronok 1: I-nél nagyobb arányban szabadítanak fel szekundérelektronokat. A katóda pl. nikkel-bárium ötvözetből vagy valaminő más, nehezen olvadó 60 anyagból állhat, esetleg bárium, stroncium vagy tórium bevonattal. A cső másik végén lévő (7) lábacskával a katóda belsejében a (8) gyorsító elektródát vagy anódát erősítjük meg, amely pl. 65 rács alakú és dróttekercsből vagy áttört fémfóiiából áll, úgyhogy elektronok röpülhetnek át rajta. A (8) anóda előnyösen néhány ezer volt feszültségű. Ezt a feszültséget a (9) anód a- 70 feszültségforrás létesíti, amelynek negatív sarka földelt. A (4) segédelektróda az elő-