119884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyszerként használatos fémvaskészítmény előállítására

Megjelent 1939. évi Január hó 16-án. SZAIiADALUi iíiRÜSAtí SZABADALMI LEÍRÁS 119884. SZÁM. IV/hj'£. OSZTÁLY. — S. 16284. ALAPSZÁM. Eljárás gyógyszerként használatos fémvaskészítmény előállítására. Dr. Szebelléúy László egyetemi m. tanár, Budapest. A bejelentés napja 1936. éti március hó 16-ika. A találmány eljárás gyógyszerként használatos fémvaskészítmény előállítására. Ismeretes, hogy vasionokat az emberi szervezetbe finoman porított fém vas fo-5 gyasztásával is juttatják. Erre a célra eddig a l'e rru m -11 i dröge nio reductum < finom elosztású, vegytiszta készítményt találták legalkalmasabbnak. Azonban még ez az igen finom vaspor is a gyomorban 10 csak lassan oldódik és ezért az adagolt vasmennyiségből csak csekély mennyiség tud felszívódni. Hogy kellő mennyiségű vas mégis oldatba és felszívódás útján a szervezetbe kerüljön, a napi adagot nagyra, 15 így 8—10 gr-ra kellett megszabni. Ilyen nagy mennyiségben való fogyasztásnál a vasszemecskék a gyomor és bél nyákhártyáit oly mértékben izgatják, hogy a lemsavnak gyógyszerként való használata gyo-20 mor- és bélbánt al mákat idézett elő. A gyógyhalást tekintve, azonban bizonyos esetekben fontos, hogy a vasionokat a szervezetbe fémsav adagolásával juttassuk. Mivel a gyomor nedv savkoncenlrációja 25 és a gyomorba jutott anyagnak a gyomorban való időzése meghatározott értékek, a fentebbi hátrányokat tehát a vas oldhatóságának a növelésével ketil kiküszöbölnünk. 30 Ismeretes, hogy a vasnak savas közegben való oldódásakor fejlődő hidrogéngáz a fémvason elég magas túlfeszültséggel válik le, ami különösen hígabb oldatoknál az oldódást nagy mértékben las-35 sít ja. A hidrogéngáz fejlődésének szempontjából a fémeket bizonyos sorrendbe foglalhatjuk, aszerint, hogy a hidrogéngáz az egyes fémeken milyen túlfeszültség mellett válik le. Ha már most a vasat oly fémmel hozzuk belső érintkezésbe, 40 melynél a hidrogén leválásához kisebb feszültségre van szükség, mint a vasnál, akkor ottan olyan galvánelem keletkezik, melynek anódja a vas, katódja pedig a vele bensőleg érintkező oly fém, melyen a t5-hidrogén könnyebben, kisebb munkával válik le és ennek folytán a vas könnyebben oldódik. A hidrogén leválásához szükséges túlnyomás a nemesfémeken igein, kicsiny és 50 a fémek ily szemponljából összeállítót! sorában a platinán a legkiseb. Ha tehát a finom eloszlású vasport platinával benső érintkezésbe hozzuk, akkor a vas lényegesen könnyebben, gyorsabban fog oldódni. 55 Ha gyógyszerként az ily módon aktivált vasport használjuk, akkor az eddig alkalmazott tiszta vassal szemben, azonos körülmények között a szervezetbe sokkal kisebb adagokkal juttathatjuk be a meg- 60 kívánt vasmennyiséget. A kis mennyiségű vaspor is jórészt feloldódik, úgyhogy bélhánlalmak nem lépnek fej. Kísérleteink során kitűnt, hogy a platinával aktivált vasporból a gyomornedv 65 koncentrációjának megfelelő töménységű és hőfokú sósav- és pepszín-oldatban ötször-tízszer annyi mennyiség oldódik, mint azonos körülmények között a tiszta vasból. 70 A fémvasra a katalizátorfémet, célszerűen vizes közegben ráredukáljuk. E célból pl. a katalizátornak oldható sóját vízben feloldjuk és ezt az oldatot a vasporral összehozzuk. A katalizátor lecsa- 75-pását redukáló hatású anyagok adagolásával elősegíthetjük. E műveleteknél vigyázunk arra, hogy a fémvas ne oxidálód-