119796. lajstromszámú szabadalom • Csatornarendszer talajok víztelenítésére

Megjelent 1939. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119796. SZÁM. X/h. (XV/e.) OSZTÁLY. — F. 8290. ALAPSZÁM. Csatornarendszer talajok víztelenítésére. Füszter István oki. mérnök és Füszter Ferenc oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi február hó 11-ike. Talajok víztelenítésére az alagcsöves csatornarendszerek ismeretesek. Ezeknél a -rendszereknél úgy járnak el, hogy a víztelenítő talajba árkokat ásnak, melyek-5 nek a fenekére alajjcsöveket fektetnek. A víztelenítendő területet általában, egymással párhuzamos, szívóvonalaknak nevezett csatornákkal hálózzák be, amelyeket azután gyüjlővonalnak nevezett, nagyobb gyüjtő-10 csatornákba vezetnek. Ez a csatornarendszer a vizet nehezen áteresztő, agyagos talajon lassan és tökéletlenül működik. Az agyagos talaj víztelenítésére igen sok és sűrűn elhelyezett, aránylag széles árkot 15 kell ásni, hogy e kellő vízáteresztést biztosítsuk és az alagcsövek fölölti árokrészl, a kiázott föld helyett, nagymennyiségű kavics- vagy homokréleggel kell kitölteni. A találmány szerinti csatornarendszer-20 rel — mely szintén szívó- és gyüjLővonal rendszerű — a fent jelzett hátrányokat ki tudjuk küszöbölni. A találmány értelmében a szívóvonalakban a víz összegyűjtésére és a gyüjtővo-25 nalba való szállítására alkalmas, o\y üreges alaktestekből álló vízgyüjtőbetétet alkalmazunk, melynek magassági mérete többszöröse a szélességi méretének. A szívó vonal vízgyüjtőbetétjót kialakíL-80 hatjuk magas méretű, pl. téglánvalakú, előnyösen, égetett agyagból való alaktestekből, melyeknek egymáshoz csatlakoztatott hosszanti üregeik vannak. A vízgyüjtőbetétet azonban egymásfölött 85 töbíb sorban elrendezett vízelvezetésre alkalmas, tetszőleges alakú alaktestekből is kialakíthatjuk. így pl. használhatjuk a magasépítésekhez használatos, üreges téglákat vagy közvetlenül egymásfölé helyezhetünk több sor csövet is. Eljárhatunk 40 célszerűen úgy is, hogy a szívó von alak aljára alagcsöveket fektetünk, melyekre azután léglányalakú, üreges alaktesteket helyezünk. A találmány értelmében tehát, az eddig 15 alkalmazott, egyes alagcsövek helyett, oly víztelenítő betétet helyezünk el a szívóvonalakban. melyek a szívóvonalakban eddig alkalmazott alagcsövek magassági méretének többszörösét teszik ki. A vízgyűjtő- 50 belét magassági mérete szélességi méretének, célszerűen, legalább háromszorosa. Ebből kettős előny származik: A vízelvezető betét egyrészt a rosszul áteresztő talaj szélesebb szelvényével érintkezik és így 55 vastagabb földrétegből képes a vizet eltávolítani, másrészt az effajta víztelenítőbetétet igen keskeny árkokba tudjuk helyezni, ami lehetővé leszi azt, hogy nagy területeket sűrűn behálózva víztelenítsünk 60 anélkül, hogy ennek felületétj kiváltképen gyeprétegét túlságosan megbolygatnánk. A találmány értelmében kialakított csatornarendszer a nagy magassági mérető vízgyüjtőbelétek folytán, már a térszín- 65 hez közel is kifejti víztelenítő hatását és így lehetővé teszi, hogy a vizet nehezen kibocsájtó, de nagy vízfelvevő képességű, agyagos talajokat is igen rövid idő alatt vízteleníthessünk. A szívóvonalák árkait 70 keskenyre méretezhetjük, aminek folytán a talaj teherbíróképességét nem rontjuk le. Ez különösen pl. repülőtereknél igen fontos szempont. E rendszer ;a meglévő