119758. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső
2 119758. találmány szerint készített elektróda előnyösen felhasználható; a 2. ábra vázlatos nézet, amelynek kapcsán azt az elméletet fegjuk ismertetni, 5 amely a találmány szerinti elektródafelületről kapott bő elektronemisszió jelenlegi valószínű magyarázatát adja. Az 1. ábrán a találmány szerinti elektródát magában fcglaló elektronsokszcro-10 zónák Y-alakú légtelenített (1) burája van, amelyben az egyik szár végéhez közel a fényérzékeny (3) katóda, a másik szár végéhez közel pedig az (5) kimenőelektróda van felszerelve. A katóda 15 anyaga ezüst lehet, amelyen céziumoxidból való felületi réteg van. A szekundér elektronemisszióra képes (7) elektróda a bura nyakában van felszerelve olyan helyzetben, hegy a fény-20 érzékeny (3) katódából kibocsájlott elektronok számára hozzáférhető és az (5) kimenőelektródából is látható legyen. Egyszerűség kedvéért a tartáry PA gkába szerelt elektródát „sokszorozóelektró-25 dának" fegjuk nevezni. Valamely változó vagy álltrdó féryíorrást a burához képest égy helyezünk el, hogy annak fénye a fényérzékeny katódára esik. A rajzon a fényforrást a 30 (8) lámpa jelképezi, amely a változtatható (11) ellenállással együtt a (9) telep áramkörébe van kapcsolva és amelyhez a (13) lencse tartozik. A fényforrásból jövő lény hatására a 35 fényérzékeny katóda felületét rendezetlen irányokban elektronck hagyják el. Minthegy kívánatos az összes elektronoknak a sokszorozóekktródán való fókuszba gyűjtése vagy összpontosítása, a bura 40 egyik szára körül a fényérzékery ksteda és a sokszorozóekktréda közc'tt a (15) elektromágneses tekercset alkslmazhaijuk. Hasonló (17) tekercset alkalmazhatunk a bura másik szára körül, avég-45 bői, hegy a szekundérelcktrortekat a kimenőelektródán összpontosítsuk. A különböző összpontosító tekercsek egyirányú feszültséget a (19) telepből vagy hasonló áramforrásból kapnak. A 50 rajzon e tekercseket úgy tüntettük fel, hogy azok a telephez párhuzamosan kapcsoltak, mimellett a (21) feszültségosztót és több (23) és (25) érintkezőt alkalmazunk, hegy a különböző összpontosító 55 mezőáramok nagyságát külön-külcn szabályozhassuk. A tekercsek polaritása nem játszik szerepet. Az elektronok elektrosztatikus módszerrel is összpontosíthatok vagy az elektrosztatikus és mágneses módszer együt- 60 tesen is alkalmazlu tó. A bemutatett elektronsokszorozó működtetéseker az (5) kimencelektróda bármilyen megfelelő használati áramkörhöz, pl. a (27) lelthez kapcsolható. 6E A bemutatett típusú sekszerozó használatánál a fényérzékeny katóda az egyirányú feszültséget szolgáltató (31) forrásra kapcsolt (29) feszültségosztó negatív kapcsához, az (5) kimencelektróda 7C annak pozitív kapcsához, a (7) sokszcrozéelektrcda pedig annak közbenső pentjához kapcsolható. A rajzon feltüntetett viszonylagos feszültségek csak példaképeniek. 71 A találmány értelmében a sekszorozóelektrcdát a (33) aluminiumkmezből készítjük (2. ábra), amely a (35) aluminiumoxidréteget vagy filmet hordja, amely utóbbit elektrolitos úton „in situ" visz- 8< szűk fel. Olyan rétegeket alkalmaztunk, amelyeknek vaítagíága IC"7 cm-től 3 y 1Ö-5 cm-ig változott. Eddigelé a legjobb eredményeket 10~7 cm vastagságú réteggel éltük el. 8; A bemutatett típusú cső előállításánál az oxidált aluminivmekktrcda és a többi elektróda felszerelése után a csövet nagy mértékben légtelenítjük és azután abba, — célszerűen párokgtatással •— kis- gi mennyiségű alkálifémet, mir.t pl. nátriumét, káliumot vagy céziumot viszünk be. Cézium igen előnyösnek mutatkozott. Csak annyi alkálifémet haszrálunk fel, amennyi szükséges ahhoz, hegy az alu- 9. minirmoxiden molekuláris vastagságú réteget képezzen és a katódát érzékennyé tegye. A bevonat valószínűleg nem folytonos és feltehető, hegy az egymástól közzel elválasztott és az alu- 1 miniumoxid útján egymással, valamint az alatta fekvő fémaluminirrrmal szemben szigetelt féirmolekulékfcól áll. A bevonat legalább is szút mikroszkopikus és ezért al'g tehetünk egyebet, minthegy l annak tényleges jellegére vonatkozólag elméleti meggondolásokba bocsájtkozzunk. Az is lehetséges, he gy a cézium bizonyos mértékig az oxidrétegbe behatol. i Ennélfogva a továbbiakban használt „réteg" „film", „felületi bevonat" és hasonló kifejezések nem jelerterek szükségképen fizikai folytonosságét és hemogénitást, hanem olyan tág értelmezést 1
