119645. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kerekek előállítására és az eljáráshoz való szerszám

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leiras 119645. SZÁM. XX/c. OSZTÁLY. — K. 13702. ALAPSZÁMEljárás kerekek előállítására és az eljáráshoz való szerszám. szemlaki dr. Kerner Imre ügyvéd és Nagy Sándor magánzó, Budapest. A bejelentés napja 1936. évi december hó 4-ike. A találmány fémküllős és részben vagy egészben fémkoszorús kerekek előállítására alkalmas eljárás és az eljáráshoz való szerszám. 5 A fémből, rendszerint folytvasból, vagy acélból készült kerekek gyártásánál eddig úgy jártak el, hogy a küllőket először a kerék agyában erősítették meg, pl. oda beöntötték, majd a küllők szabad külső 10 végeit a kerékkoszorú belső felületén elrendezett, egy vagy két, egymással párhuzamos szögvasgyürünek a koszorútalp belső felületére merőlegesen álló szögvasszáraival, a küllő felmelegítése nélkül, 15 összeszegecselték. Az így előállított keréknek, az abban alkalmazott szögvasgyűrűk következtében, teherbírásához képest rendkívül nagy önsúlya van. Kisebb teherbírású kerekek készítésé-20 nél eljárnak úgy is, hogy a küllőket az aggyal való összekötésük előtt a koszorúba vörösizzó állapotban beszegecselik. Mivel a küllőket ezt megelőzően duz* zasztás végett is fel kell egyszer melegí•25 teni, e helyütt az anyag szilárdsága az ismételt hőkezelés miatt nagymértékben csökken. A szegecselés után a küllőket az agyba öntik. Az eljárás másik hátránya, hogy az agy és a küllők hűtése 30 és ezzel járó összehúzódása közben a kerékkoszorú hullámossá válik. A találmány szerinti eljárásnál, amely tetszőleges teherbírású kerekek előállítására alkalmas, az ismert eljárások hát-35 rányait azzal küszöböltük ki, hogy az egyik végükkel a kerék agyában megerősített, pl. oda beöntött küllőket a kerék koszorújával hidegen való szegecselés útján kötjük össze, majd a kereket a koszorú kerületén sugárirányban ható ^ erőkkel összenyomjuk. Az eljárást célszerűen úgy foganatosítjuk, hogy a kerék agyában megerősített és a kerék koszorújában lévő kimetszéseken átvezetett küllőket a koszorúból kiálló küllő végeknek 45 szegecsfejek módjára, hidegen való leverésével kötjük a koszorúhoz. A küllőket az agyba előzetesen, célszerűen az ismert módon, beöntjük. Mivel a küllőknek a koszorúba való szegecselését az agy ki- 50 hülése után végezzük és a szegecselést hidegen foganatosítjuk, egyrészt nem lépnek fel az eddig szokásos meleg szegecselésnél jelentkező deformációk, másrészt az anyag szilárdsága nem romlik le. 55 Mivel pedig külön szögvasgyűrűk alkalmazására nincsen szükség, igen nagy teherbírású kerekek is lényegesen kisebb önsúllyal készíthetők, mint az eddig ismert eljárásokkal. 60 Rendszerint oly küllőket használunk, amelyek legalább is a koszorú felé eső végük közelében duzzasztva vannak és a duzzasztással létesített váll a kész kerékben a koszorú belső oldalához fekszik. 65 Az ilyen kerekeknél előfordulhat, hogy a küllőknek az agyba való beöntése után és azoknak a koszorúval való összeszegecselése előtt a duzzasztott váll felfekvési felülete és a koszorú belső felülete 70 között akkora távolság van, hogy a szegecselés közben a koszorú túlságos