119622. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés önműködő mázsálásra
a normálisnál és a tárgy a mérlegrúdról önműködően kerül a nehéz tárgyak osztályába . Az 5. ábra esetében sem lengetheti ki 5 a (12b) kar a (21) emelőt, hogy kontaktust adjon a (22) rugóval és a tárgy önműködően adatik át a nehéz tárgyak osztályába; ha azonban a (12) tű helyzete, a (17) késsel való érintkezés után, 10 a 3. ábra szerinti helyzetbe kerül, akkor a tárgy a könnyű tárgyak osztályába jut. Ezért akkor, amikor a tárgy súlya és egy meghatározott elméleti súlyérték közötti különbség kisebb a rúd érzékenységére 15 jellemző mennyiségnél, pl. 0,01 g-nál, illetőleg, ha a mérlegrúd nem leng ki, akkor a tárgy egyaránt kerülhet a nehéz és a könnyű tárgyak osztályába, mert ez a súly a két osztály közötti elméleti 20 határon fekszik. Oly tárgyak, melyeknek súlya bizonyos elméleti súlyértéktől a mérlegrúd érzékenységére jellemző menynyiséggel, pl. 0,01 g-nial vagy ennél nagyobb mértékben tér el, a megfelelő osz-25 tályba kerülnek. A (11) emelő, a (12; tűvel együtt, a (15; görbületi tárcsa (dj) pontjától kezdve, a (d,, el 5 fl t aí ) görbe hatására, eredeti helyzetébe mozoghat vissza, azaz oly időközben, mely alatt a 30 mérlegrúd már arretálva lehet [lásd az 1. ábrán a (9) görbületi tárcsát] és így az arretálás alatt a lemért tárgyon valamely munkafolyamatot végezhetünk el, melyhez a (21) emelő adott impulzust. 35 A (17) kés, mint már említettük, az (1) mérlegrúdhoz képest elforog'hat, azaz emelkedhet (5. és 8. ábra;. A (17) kés ily kivitelének az a célja, hogy a mérlegrúdba ütközést a (17) késnek a (12) tű-40 vei való érintkezése pillanatban tompítsa és ezzel elejét vegye annak, hogy ütés méressék az (1) mérlegrúd (2) prizmájának élére. Ez az intézkedés elengedhetetlen, ha az (1) rúd érzékenj-ségét kímélni 45 óhajtjuk. Ila a mérlegrúd érzékenységének határai között fekvő pontos mérésről van szó, a (17) kés eltávolítható és az (1) mérlegrúd megfelelően kialakított (17a), végével helyettesíthető (9- 12.áb-50 ra;; amellyel a (11b) indikálószerv érintkezésbe jut. Ennek a szervnek ez esetben nem kell a (12a; tengely körül forgathatónak lennie (6. ábra;, hanem a (11) emelővel egydarabbá, pl. a (11b, 11c) ágú 55 villává egyesíthető. Amikor a (11b) ág, az aa szög befutása után, a mérlegrúddal érintkezik, a (11b) ág, a (11a) rugó hatására, az (1) mérlegrúd (17a) végére támaszkodik (10. ábra), míg az alsó (11 d) emelő a (14) csapon továbbmozog (11. áb- 60 ra). Ennél a megoldásnál ugyanis a (11) emelő a (14) csap körül lengő két (11) és (11 cl) karból tevődik össze; ezek közül a (lld) kar a (14) csapon tűi felfelé meg van hosszabbítva és a (11a) rugó a (11) 65 kart a (lld) karnak e meghosszabbítása felé húzza. Ha a (11) kar (11b) vége az (1) mérlegrúd (17a) végére támaszkodik, a (15) görbületi tárcsa és a (16) görgő hatására tovább kilengő alsó (líd) kar 70 a (11a) rugót megfeszíti (11. ábra). Amikor az (1) mérlegrúd az A—R helyzetből az E—r helyzetbe kileng, a (11) emelő az egész «0 + « szöggel leng ki jobb irányban (12. ábra) és a (21) emelőt a 75 (22) kontaktusrugóhoz szorítja. Amikor a mérlegrudat nem kell védeni az indikálószervek hatása ellenében, az impulzusadáshoz tökéletesen megfelel a 9—12. ábrák szerinti kiviteli alak. Ez- 80 zel is kielégítő pontosságot érhetünk el; megjegyzendő azonban, hogy e kiviteli alaknál nem foghatók meg a mérlegrúdnak oly csekély kilengései, mint az 1—8. ábrák szerinti kiviteli alaknál, amelynél 85 még a legkisebb kilengés is jól megfogható a (12) tű csúcsával, mely a (17) kés éle fölött vagy alatt átmehet. Gyakorlatilag néhány szögpercnyi kilengések, illetőleg a mérlegrúd végén mért néhány 90 1/100 mm mozgások is megfoghatók. Az ismertetett indikálószerkezet csak akkor működhet hibamentesen, ha az (1) mérlegrúdnak az arretálásból való felszabadulásának pillanatát követő kilen- 95 gése a helyes oldalon, azaz a nagyobb (P) vagy (Q) terhelés oldalán lép fel. Az ismert arretálószerkezetek egyike sem biztosíthatja azonban a kilengésnek ily szabályosságát, mert az arretálószervek 100 nedvesség és tisztátlanságok hatására, vagy más, eddig ki nem derített okból, a mérlegrúdhoz tapadnak, úgyhogy ez utóbbi gyakorlatilag sohasem szabadul fel mindkét (m) és (n) pontban ugyan- i05 abban a pillanatban. Hasonló jelenség észlelhető a vegyi laboratóriumokban használt kézimérlegeknél is, miért is ezeknél az első kilengést nem is szokták figyelembe venni, hanem a mérendő tárgy 110 súlyát több, egymás után következő kilengés megfigyeléséből, xzgy a mérlegrúd csillapodása után ítélik meg. E körülmények folytán a mérlegrúd, arretálásából történő felszabadulása után, sem a 115 teljes (P—Q) egyensúlynál, sem pedig a
