119602. lajstromszámú szabadalom • Bukófeszültséget létesítő berendezés
2 119602, potenciálon van. Az ellenállásból és kondenzátorból álló (15) tag arra való, hogy hatása következtében a (11) cső anódpotenciáljának lefolyása lehetőleg négy-5 szögletes legyen, úgy amint ezt a 823.166. számú francia szabadalmi leírásban ismertettük. Közönséges multivibrátornál a rács potenciáljának lefolyása mindkét csőben olyan, amint azt a 2a. és 2b. áb-10 rákban feltüntetett görbék mutatják, ahol a 2a. ábra a (10) cső rácspotenciáljának, a 2b. ábra a (11) cső rácspotenciáljának lefolyását mutatja. Mindkét ábrában a vízszintes koordináta az időt ábrázolja 15 és a (0) vonaltól lefelé, mely vonal megfelel a két cső katódpotenciáljának, a vezérlőrács potenciálját, vittük fel. A mindkét ábrában látható' (K) szaggatott vonal az anódáram-rácsfeszültség karak-20 terisztika alsó könyökének felel meg. Mindkét ábrából látható, hogy a (11) cső vezérlőrácsának potenciálja a (tl 5 12 ) közötti időben és a (10) cső vezérlőrácsának potenciálja a (t2 ,t3 ) közötti időben lassan 25 nő, vagyis mind kevésbé negatív értékek felé tart és hogy a (t2 ) időpontban a (10) csőben az áram megszakad, míg ugyanekkor a (11) csőben az áram megindul, míg a (t3 ) időpontban a (11) cső anód'30 árama eltűnik és a (10) cső anódárama újból folyni kezd. A 2a—2c. ábrák a vezérlőrács potenciáljának az időben való lefolyását, de nem az anódáram időbeli lefolyását mutatják. A (23) ellenállás vé-35 gének a pozitív potenciálú (P) ponthoz való kapcsolása a 2a. ábrán semmit sem változtat és a 2b. ábra a 2c. ábrával helyettesítendő amelyben a rács potenciáljának növekedése nem aszimptotikus 40 a (0) vonalhoz, mint a 2b. ábrában, hanem a (0) vonal felett fekvő (P) betűvel jelzett vízszintes egyenes. Mint fent már említettük, az ellenállásból és kondenzátorból álló (15) tagnak az a hatása, 45 hogy a (10) cső rácsán a potenciálnövekedés meredeksége a (t, és t3 ) időpontokban megnövekedik, azonban a 2a. ábrában a potenciál növekedését már egyébként is meredeken rajzoltuk be. :50 A t, időpontban a (12) fojtótekercsen oly feszültség jelentkezik, melynek irányát az 1. ábrában plusz- és mínuszjelekkel jelöltük. A (12) cséve és a (18) kör (19) csévéje közötti szoros csatolást 55 úgy választjuk meg, hogy a (19) csévén olyan feszültség keletkezzék, amelyet az 1. ábrában szintén plusz- és mínuszjelekkel jelöltünk. E feszültség következtében a (18) rezgőkörben egy fél rezgés keletkezik, amelyet a 3. ábrában feltün- 60 tetett (S) fél sinus vonal ábrázol. E feszültségfélhullám (A) amplitúdójának a (11) cső kivezérlési körzetével szemben, tehát a 2b. és 2c. ábrákban látható (O) és (K) vonalak közötti függőleges távolsággal 65 szemben nagynak kell lennie. A (11) cső rácsán tehát először a 2c. ábrában feltüntetett lefolyású potenciál keletkezik, mely megfelel a (21) kondenzátor alsó fegyverzetén uralkodó potenciálnak és 70 járulékosan a 3. ábrában feltüntetett feszültség. A vezérlőrácson összesen fennlévő potenciál, tehát a 2c. és 3. ábrákban látható ordinátaértékek összege. Ha a cső rácsán csak a 3. ábrában látható 75 félrezgés hatna és a (11) cső kivezérlési körzete az (A) amplitúdóval szemben kicsiny, akkor a (K) vonalat a sinusgörbe gyakorlatilag a nullponton való átmeneten metszené. Ez a metszési pont 80 független volna (24) egyenfeszültség nagyságától, mert az üzemi feszültség nagyságától függ ugyan az (A) amplitúdó, de nem a félrezgés ideje. Gyakorlatilag a (t2 ) időpont időbeli állandó helyzete a 85 2c. ábra szerinti rácsfeszültségrész figyelembevételével is megvan, mert a rácspotenciál a (t2 ) időpontban sokkal kevésbé emelkedik, mint az (S) sinusrezgés. Ebből világos, hogy a (11) cső rácsán 90 jelentkező potenciál egyrészt oly összetevőt is tartalmaz, amely a nullponton való átmenet szempontjából az egyenfeszültség nagyságától független és egy második oly összetevőt, mely az egyen- 95 feszültség nagyságától függő értékű, amelyet azonban a (21) kondenzátor és (23) ellenállásból alkotott kapcsolási elem időállandójának megfelelő megválasztásával úgy csökkenthetünk, hogy az gyakorlati- J00 lag számba sem jön. A (t,, t2 ) időtartam hossza, vagyis a (11) anódán keletkező impulzusok hossza tehát az egyenfeszültség nagyságától független. A 4. ábra kapcsán kimutattuk, hogy 105 a közönséges multivibrátornál ez a függetlenség nem áll fenn. Ebben az ábrában a (11) cső rácsán fellépő potenciál lefolyását tüntettük fel, amennyiben az csakis a kondenzátorból és ohmos ellen- no állásból álló tagból ered, mégpedig egyrészt a (24) telep két oly egymástól független (Üj és U2 ) feszültség esetére, melyek közül az (Új) feszültség nagyobb, mint az (U2 ) feszültség, másrészt annak 115 a feltételezésével, hogy a potenciál változása (t2 ) időpontig a kezdeti érintőnek megfelelően folyik le. Az ábrából látható,
