119583. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vákuumedények árambevezetésének előállítására

Megjelent 1938. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 11958Ü. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — E. 3188. ALAPSZÁM. Eljárás vákuumedények árambevezetésének előállítására. Allg-emeine Elektricitáts Gesellschaft, Berlin. A bejelentés napja 1937. évi október hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1936. október hó 15-ike. Vákuumedények ár ambe vezet éseinek előállításakor ajánlottak már kerámiai szigetelőket, melyek fémcsövekkel, illető­leg fémgyűrűkkel üvegömledék útján 5 vannak összekötve. A fémes-öveket vagy gyűrűket az áram be veze té sse 1, illetőleg az edénnyel forrasztják össze. A fémcső vagy gyűrű, valamint a kerámiai szigetelőtest közötti összeolvasztás létesítésére eddigelé 0 főleg az üvegtechnikában az üvegnek íémmel való összekötésére használatos el­járást alkalmazták. A kerámiai testre csö­vet, célszerűen élesített szélű csövet húz­tak rá, amelynek élére, valamint az ahhoz 5 csatlakozó kerámiai felületre üvegdudort forrasztottak. Javasolták továbbá azt is, hogy ezt az összeforrasztást úgy állítsák elő, hogy a fémcsövön hengeres kibőví­tést, illetőleg a szigetelőn hornyot alkal-0 mazzanak és az ilykóppen létesített teret üvegszemcsékkel, vagy lazán befektetett üveggyűrűkkel töltötték ki és az egészet kemenc ben az üveg megömlesztéséig he­vítették. Kitűnt, hogy fém és üveg között 5 csupán akkor létesül megbízható kapcso­lat, ha az üveg által befutott felület oxi­dálva van, vagyis ha az olvasztást nor­mális légkörben- és nem redukáló légkör­ben vagy vákuumban végezzük. Az ol-0 vasztási művelethez szükséges hőfokon azonban a szabad fémfelületek nagymér­tékben revesednek. Ez a jelenség különö­sen akkor hat zavarólag, ha az árambeve­zetés létesítésekor a szigetelővel való 5 összeolvasztást az árambe vezetés összeál­lításakor utolsó* munkamenetként végez­zük, vagyis ha a fémgyűrűkre a tulajdon­képpeni árambevezetés, illetve az edénybe való beforrasztáshoz szükséges átmeneti darabok már rá vannak forrasztva. Ily 40 gyártási menetnél, amelynek az az elő­nye, hogy az áramvezetők, illetőleg az át­meneti darabok utólagos ráforrasztása­kor nem megy tönkre a tömítő üvegré­teg, azzal kell számolnunk, hogy az edény 45 a revesedós folytán elpiszkolódik, vagy pedig az ömlesztési folyamatot semleges légkörben kell végeznünk. Az utóbbi el­járásnak azonban az a hátránya, hogy a fémes tömítőfelület és az üvegömledék 50 közötti kapcsolat olyan tökéletlen, hogy az üzemiben fellépő egyenlőtlen felmele­gedés folytán e részek egymástól elvál­nak, ami tömátetlenségre vezethet. Mind eme hátrányokat a találmány ér- 55 telmében úgy kerüljük el, hogy a tömí­tésre való üvegömledéket fuvólángban előbb a fémgyűrű kidudorodó bővületére olvasatjuk rá. Ennél az eljárásnál a meg­bízható tömítés létesítésére szükséges 60 oxidréteg létrejön és a szigetelőre rá­fekvő, előnyösen hengeres fémfelületek szintén oxidálódnak. Ezíután a fém­hengereket a kerámiai anyagból való szigetelőre toljuk ós az összeolvasz- 65 tást semleges légkörű kemencéiben vé­gezzük. A már ráolvasztott üveg­ömledék a fém oxidjával aránylag köny­nyen folyó zománcot alkot, a keskeny gyűrű® résbe a fémhenger és a kerámiai 70 szigetelőtest közé befolyük és e részeket nagy felületen biztosan összeforrasztja. Az összes szabad fémfelületeket színtisz­tára izzítjuk, úgyhogy az árambevezetőst

Next

/
Thumbnails
Contents