119467. lajstromszámú szabadalom • Membránszivattyú

egyes védekező oldatokkal, különösen í ézgáli coldattal érintkezve oly nagy súrlódással járt a hengerében, illetve vezetékében, hogy működtetése tetemes inun-5 kát igényelt. Alkalmaztak ugyan már olyan magasnyomású lógsziivattyús permetezőgépeket is, melyeknél a zárt tartályba öntött védekezőíolyadék felszíne fölé szivattyúzták 10 a levegőt. Ezeknél a gépeknél a dugattyú, mely tehát ,a marófolyadékkal nem érintkezett, különösen rendszeres olajozás esetén aránylag hosszú élettartamú volt, azonban ezeknek a gépeknek működése 15 sokkal kevésbé volt gazdaságos, mint a folyadék-szivattyús gépeké, mert, tisztán levegő szivattyúzásáról lévén szó, a szivattyúhatásfok lényegesen rosszabb volt, Ezenkívül ezeknél a gépeknél minden 20 töltéskor az előző alkalommal sűrített levegőt ki kellett engedni. Miután a membránszivattyú, mint olyan, a dugattyús szivattyúk fent említett hátrányaitól mentes és főleg csak az 25 a hátránya, hogy eddigi megoldásaiban csak kisnyomásokra alkalmas, a találmány a membránszivattyúkból indul ki és azoknak oly szerkesztésére irányul, hogy az ilyen szivattyú nagy nyomásokra 30 is alkalmas legyen. A találmány könynyebb megértéséhez figyelembe veendők azok az okok; melyek miatt az eddigi membrános szivattyúkkal csak kisnyomású üzemet lehetett elérni. Az eddigi 35 membrán szivattyúknál a kerületén két perem közé befogott membránlap közepére egy ágyazat, esetleg még egy központos nyomószelep, továbbá az ágyazattal kapcsolatban a membránt mozgató 40 rudazat volt felszerelve. Az ilyen membrán nem rendelkezett a kívánt hatásos működéshez szükséges hajlékonysággal, ill. ahhoz,, hogy kellően hajlékony lehessen, vékonynak kellett lennie, amikoris 45 azonban nagy nyomást nem. birt el; viszont, ha a membránt túlvastagra méretezjtékl, \akkor (annak 'állandó inozga tása (kétirányú átgyúrásé) oly nagy energiafogyasztással járt, hogy a membránszi-50 vattyú az ebből eredő rossz hatásfok miatt ugyancsak nem volt nagynyomású üzemre alkalmas. Ezenkívül az eddigi membránszivattyúknak aránylag nagy volt a káros terük. 55 A találmány szerint ezeket a hátrányokat sajátos módon, a membrános és dugattyús szivattyúrendszer kombinációjával, nevezetesen oly szivattyúszerkezettel kerüljük el, mely szerint a membránszivattyút dugattyús segédszivattyúval egé- 60 szítjük ki, aholis a membrán egyik oldala és a dugattyú közé tetszőleges, közömbös közeggel, célszerűen olajjal töltött segédszivattyúteret iktatunk. Előnyösen csak a membrán másik oldala érintkezik a szí- 65 vattyúzandó folyadékkal (permetezőkészülókeknél a védekező oldattal), illetve a nagynyomás alá hozandó levegővel. Más szóval a találmány szerinti membránszivattyúnál a segéd-szivattyúnak (a 70 membránnal közvetlen összeköttetésben nem álló) dugattyúja helyettesíti a membránt működtető eddigi rudazatot (folyadék, pl. olaj közbeiktatásával). így a membránt semmiféle szerkezet nem ter- 75 heli és így az már ebből az iákból is a kellő hajlékonysággal rendelkezik. Ezenkívül a találmány célszerű megoldási alakja szerint a membrán mozgási terét két egymással szembenálló, peremeiknél 80 a membrán szélével együtt összefogott kagylószerű vagy gömbsüvegalakú, helytálló fal határolja, melyekre a teljesen sima membrán, szélső helyzeteiben, teljes egészében felfekszik és így tehermentesül, 8." közbenső helyzeteiben pedig a membrán két oldalára egymástól csak kis mértékben különböző nyomóerők hatnak és így a membrán, az eddigiektől eltérően, szilárdságilag alig van igénybevéve. A 9( segéddugattyú a maró és szennyező védekezőoldattal egyáltalán nem érintkezik, hanem mindig csak olajban jár, tehát igen jő kenést kap. így tehát a dugattyú csak kis súrlódással, az eddigieknél sok- 9í kai könnyebben működik és az eddigi dugattyúk gyors elhasználódásának nincsen alávetve. A találmány szerinti szivattyúnál tehát, mind a membrán, mind a dugattyú nagy tartósságú. A találmány elő- H nyös megoldási alakja szerint továbbá a membránszivattyú főszivattyúterébe csak egészen rövid és szűk szívó-, illetve nyomócsatorna torkol és ezeket, minden szívólöket előtt, maga a membrán teljesen, tö- n mítően választja el egymástól. így csupán egészen csekély káros tér létesül. Mindezeknél fogva a találmány szerinti szivattyúval akár folyadékot, akár levegőt jó hatásfokkal nagy (akár 10—20 1 atm.) nyomásra is szivattyúzhatunk. Ehhez járul még az, hogy a dugattyús se gódszivattyú, miután azí a védekező folyadékkal egyáltalán nem érintkezik, az eddigi sárgarézanyag helyett vasból vagy i acélból is, tehát az eddigieknél olcsóbban és a tartósság fenlti ofeain kívül még tartósabban létesíthető. Végül a találmány