119461. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezések feljegyzések előállítására szigetelő felületeken

célszerűen földelt elektródát tartalmaz­nak. A 4. ábra egy ilyen berendezés vázlata. Ezen az ábrám példaképen normális há-5 romelektródás (38) elektroncsövet tünte­tünk fel, melynek anódáramkörébe a (39) jelfogó, mérőműszer, vagy egyéb ter­helő ellenállás van kapcsolva, melynek segélyével azi elektrogramm jeleit a kívánt 10 módon hasznosítjuk. Az eletkrogramanot hordó (12) írószalag hátoldalán célszerűen vezetőréteggel, pl. fém- vagy grafitbevo­ilattal van ellátva és vezető oldalával ál­landóan felfekszik a (40) elektródára, 15 mely pl. fémhenger és mely célszerűen földelve van. A (12) szalagot az ábrán fel nem tüntetett szerkezet a nyíl irányá­ban mozgatja úgy, hogy az azon rögzített töltések elhaladnak a (41) influáló elek-20 tróda alatt, mely közvetlenül a szalag fe­lett, telhát azzal nem érintkezően van el­rendezve és például a szalag hosszirá­nyária merőleges elrendezésű fémlemez vagy drót lehet. A (41) elektróda a (38) 25 cső (42) ráesellenállásának egyik sarká­hoz van kapcsolva, a (40) elektróda pedig a (42) ellenállás másik sarkéihoz és egy­ben a (43) rácselőfeszültségtelepen át a eső katódájához van kapcsolva. Amint a 30 (12) szalag mozgása közben egy-egy villa­mos töltésű rész kerül az influáló elek­tróda alá, a (38) cső vezérlőrácsa e töltés előjelével egyenlő előjelű pozitív vagy negatív töltést kap és így anódárama 35 pillanatnyilag megnő vagy lecsökken. Az anódáramnak ezeket az erősségválto­zásait a (39) terh előelle nállás, pl. jelfogó, a kívánt értelemben hasznosítja. A (39) jelfogó lehet pl. egy polarizált jelfogó, 40 mely szokásos, ismeretes Morse-írókészü­léket vezérel és így a (12) szalag látha­tatlan Morse-jeleit a szokásos alakban írjia le. Hjáromelektródás cső helyett ter­mészetesen többelektródás csöveket és í5 több fokozatban való erősítést is használ­hatunk, ha ez bármely oknál fogva kívá­natos. Teljesen evakuált elektroncsövek helyeitt adott esetben előnyösen használha­tunk gáztöltésű csöveket, pl. az úgyneve-50 zett „thyratron"-okat is. A 4. ábrával kapcsolatban ismertetett eljárásnál a (12) írószalagon levő töltések változatlanul megmaradnak, úgyhogy en­nek a elektrogramm,nak „letapogatását" 55 többször is megismételhetjük. Ha ellen­ben a (41) influáló elektródát ionforrás­sal helyettesítjük, és pedig az elektro­gramlm töltéseiével ellenkező előjelű iono­kat termelő ionforrással (de oibban a® eset­ben, ha az elektrogramm mindkét előjelű 60 töltéseket hord, mindkétféle előjelű ionokat termelő ionforrással, pl. villamos ívvel vagy lánggal), akkor az elektrogram­mot hordó szalag elmozgatása folyamán a (44) ráoson szintén megfelelő feszültség- 65 ingadozások lépnek fel. Egyidejűleg azon­ban az elektrogramimot az ionforrásból kiszívott, annak töltésével ellentett előjelű töltések semlegesítik. A (38) cső ráosfeszült­ségének változása által előidézett anód- 70 áramerősség-változásokat ebben az esetben is tetszésszerinti módon hasznosíthatjuk, azaz, pl. jelfogók közvetítésével további folyamatok vezérlésére, vagy előidézésére használhatjuk. 7 5 Az elektrogrammok felvételére való szi­g e tolőf eszíi letekkel végzett kísérleteink folyamán azt tapasztaltuk, hogy a szoká­sos paraffinozott papirosokon nem lehet mindig kifogástalan élességű és gradá- 80 ciójú elektrogrammokat kapni. Ennek okait kutatva azt találtuk, hogy bizonyos szigetelőanyag mennyiség és annak bizo­nyos eloszlása szükséges ahhoz, hogy az ilyen papiroson jó elektrogrammokat kap 85 hassunk. A forgalomban lévő paraffino zott papíroknál a paraffin súlya a papi­ros súlyának rendszerint csak csekély mennyiségek, pl. 15—50% alkalmazása is taink szerint fenti eélra az olyan papírok 90 jók, melyek paraffintartalma 25 súlyszá­zaléknál nagyobb, célszerűen 50 és 150% között van, aszerint, hogy miilyen a papi­ros ós míilyen a bevonás vagy imfpregná­lás módja. Sellakból gyakran kisebb 95 mennyiségek, pl. 15—20% alkalmazása is elegendő. A papiros jelen cél szempontjá­ból helyes impregnálásának feltétele ugyanis az, hogy a szigetelőanyag, pl. paraffin, sellak, dammargyanta, vagy 100 ezek keveréke ne csak a rostközöket töltse ki, hanem a papiros felületén meg­szakítatlan bevonatot alkosson — mely esetben nem is szükséges az, hogy a szi­getelőanyaggal a papiros teljes tömegében 105 át legyen itatva. A megszakítatlan felü­leti bevonat jelenléte arról ismerhető fel, hogy a bevont papirosfelület — még ha eredetileg fénytelen is volt — töfobé­kevéslbé fényes, azaz olyan lesz, hogy a rá- no eső fényt nem szétszórtan, hanem leg­aláíblb részben szabályosan veri vissza. Az ilyen bevonatok készítésére a fényképé­szeti ós papírimpregnálási iparokban hasz­nált módszereket használhatjuk, az adott 115 esetbem. használt papiros és szigetelőanyag sajáitos tulajdonságainak, valamint eset­leg a használni kívánt előhívópor tulaj-

Next

/
Thumbnails
Contents