119461. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezések feljegyzések előállítására szigetelő felületeken

célszerűen földelt elektródát tartalmaznak. A 4. ábra egy ilyen berendezés vázlata. Ezen az ábrám példaképen normális há-5 romelektródás (38) elektroncsövet tüntetünk fel, melynek anódáramkörébe a (39) jelfogó, mérőműszer, vagy egyéb terhelő ellenállás van kapcsolva, melynek segélyével azi elektrogramm jeleit a kívánt 10 módon hasznosítjuk. Az eletkrogramanot hordó (12) írószalag hátoldalán célszerűen vezetőréteggel, pl. fém- vagy grafitbevoilattal van ellátva és vezető oldalával állandóan felfekszik a (40) elektródára, 15 mely pl. fémhenger és mely célszerűen földelve van. A (12) szalagot az ábrán fel nem tüntetett szerkezet a nyíl irányában mozgatja úgy, hogy az azon rögzített töltések elhaladnak a (41) influáló elek-20 tróda alatt, mely közvetlenül a szalag felett, telhát azzal nem érintkezően van elrendezve és például a szalag hosszirányária merőleges elrendezésű fémlemez vagy drót lehet. A (41) elektróda a (38) 25 cső (42) ráesellenállásának egyik sarkához van kapcsolva, a (40) elektróda pedig a (42) ellenállás másik sarkéihoz és egyben a (43) rácselőfeszültségtelepen át a eső katódájához van kapcsolva. Amint a 30 (12) szalag mozgása közben egy-egy villamos töltésű rész kerül az influáló elektróda alá, a (38) cső vezérlőrácsa e töltés előjelével egyenlő előjelű pozitív vagy negatív töltést kap és így anódárama 35 pillanatnyilag megnő vagy lecsökken. Az anódáramnak ezeket az erősségváltozásait a (39) terh előelle nállás, pl. jelfogó, a kívánt értelemben hasznosítja. A (39) jelfogó lehet pl. egy polarizált jelfogó, 40 mely szokásos, ismeretes Morse-írókészüléket vezérel és így a (12) szalag láthatatlan Morse-jeleit a szokásos alakban írjia le. Hjáromelektródás cső helyett természetesen többelektródás csöveket és í5 több fokozatban való erősítést is használhatunk, ha ez bármely oknál fogva kívánatos. Teljesen evakuált elektroncsövek helyeitt adott esetben előnyösen használhatunk gáztöltésű csöveket, pl. az úgyneve-50 zett „thyratron"-okat is. A 4. ábrával kapcsolatban ismertetett eljárásnál a (12) írószalagon levő töltések változatlanul megmaradnak, úgyhogy ennek a elektrogramm,nak „letapogatását" 55 többször is megismételhetjük. Ha ellenben a (41) influáló elektródát ionforrással helyettesítjük, és pedig az elektrogramlm töltéseiével ellenkező előjelű ionokat termelő ionforrással (de oibban a® esetben, ha az elektrogramm mindkét előjelű 60 töltéseket hord, mindkétféle előjelű ionokat termelő ionforrással, pl. villamos ívvel vagy lánggal), akkor az elektrogrammot hordó szalag elmozgatása folyamán a (44) ráoson szintén megfelelő feszültség- 65 ingadozások lépnek fel. Egyidejűleg azonban az elektrogramimot az ionforrásból kiszívott, annak töltésével ellentett előjelű töltések semlegesítik. A (38) cső ráosfeszültségének változása által előidézett anód- 70 áramerősség-változásokat ebben az esetben is tetszésszerinti módon hasznosíthatjuk, azaz, pl. jelfogók közvetítésével további folyamatok vezérlésére, vagy előidézésére használhatjuk. 7

5 Az elektrogrammok felvételére való szig e tolőf eszíi letekkel végzett kísérleteink folyamán azt tapasztaltuk, hogy a szokásos paraffinozott papirosokon nem lehet mindig kifogástalan élességű és gradá- 80 ciójú elektrogrammokat kapni. Ennek okait kutatva azt találtuk, hogy bizonyos szigetelőanyag mennyiség és annak bizonyos eloszlása szükséges ahhoz, hogy az ilyen papiroson jó elektrogrammokat kap 85 hassunk. A forgalomban lévő paraffino zott papíroknál a paraffin súlya a papiros súlyának rendszerint csak csekély mennyiségek, pl. 15—50% alkalmazása is taink szerint fenti eélra az olyan papírok 90 jók, melyek paraffintartalma 25 súlyszázaléknál nagyobb, célszerűen 50 és 150% között van, aszerint, hogy miilyen a papiros ós míilyen a bevonás vagy imfpregnálás módja. Sellakból gyakran kisebb 95 mennyiségek, pl. 15—20% alkalmazása is elegendő. A papiros jelen cél szempontjából helyes impregnálásának feltétele ugyanis az, hogy a szigetelőanyag, pl. paraffin, sellak, dammargyanta, vagy 100 ezek keveréke ne csak a rostközöket töltse ki, hanem a papiros felületén megszakítatlan bevonatot alkosson — mely esetben nem is szükséges az, hogy a szigetelőanyaggal a papiros teljes tömegében 105 át legyen itatva. A megszakítatlan felületi bevonat jelenléte arról ismerhető fel, hogy a bevont papirosfelület — még ha eredetileg fénytelen is volt — töfobékevéslbé fényes, azaz olyan lesz, hogy a rá- no eső fényt nem szétszórtan, hanem legaláíblb részben szabályosan veri vissza. Az ilyen bevonatok készítésére a fényképészeti ós papírimpregnálási iparokban használt módszereket használhatjuk, az adott 115 esetbem. használt papiros és szigetelőanyag sajáitos tulajdonságainak, valamint esetleg a használni kívánt előhívópor tulaj-