119335. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsavban oldható szénhidrogének előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119335. SZÁM. Xl/b. OSZTÁLY. — Jt. 7255. ALAPSZÁM. Eljárás kénsavban oldható szénhidrogének előállítására. Dr. Rostler Fritz vegyész, Wien és Dr. Mehner Vilma vegyész, Mauer. A bejelentés napja 1937. évi június hó 18-ika. Ausztriai elsőbbsége 1936. évi június hó 26-ika. Hosszabb idő óta folyik sokfél© kísérlet az ásványolajok kémsavfinomításánál keletkező maradékoknak, — melyeket öszszességükben savkátrán yoknak neveznek 5 — az értékesítésére. A törekvések, melyek mindenekelőtt a szerves termékek visszanyerésére irányultak, részben aszfaltszerű. anyagokhoz vezettek, részben pedig — amennyiben e törekvések a savkátrá-10 nyokban még elosztott olajok visszanyer rését célozták — oly keverékekhez vezettek, amelyebből az illető szabadalmi leírások adatai szerint oly anyagokat nyertek, amelyek azonos vagy hasonló tulaj-15 donságúak, mint amilyen tulajdonságokkal a fin ami t ván y ok, amelyekből a./ feldolgozott sávkátrány származott, rendelkeznek. Ezsk az eljárások olajmentes savlcátrányoknál természetesen csődöt mon-20 dottalc. A savkátrány szervetlen alkotórészeinek a hasznosítása elsősorban szulfidok előállításához és a kénsav visszanyeréséhez vezetett. Azon felismerés alapján, hogy a sa.v-25 kátrányok a finomításnál képződő kénsavlerakódási termékekből, ill. reakciótermékekből államiak, sikerült nagy mértékben polimer, gyengén telítetlen szénhidrogének új csoportját elkülöníteni, 30 amiely szénhidrogének vegyi és fizikai tulajdonságaikban világosan különböznek ama párlatoktól, amelyekből a savkátrány származik, amely szénhidrogéneket különösen a közönséges tömény kénsav-85 ban való oldhatóságuk jellemezi és melyeket ezért „acidaffin"-eknek nevezünk. E szénhidrogéneket régebbi eljárásunk szerint (1. pl. 113.014 1. sz. magyar szabadalmat) a kielégítő mennyiségű közömbösífőszerekkel elegyített savkátránynak 40 légritkitott térben való száraz lepárlásával állítottuk elő, azonban ez eljárás kivitelénél a hátrányok egész sora mutatkozott. így a közömbösítés közben helyi túlhevülések léptek fel, amii alatt a hoza- 45 dék szenvedett; a vakuuimlepárlás igen nagy hőfogyasztást követelt, minthogy a szilárd közömlbösítőanyag rossz hővezetőképessége, a vákuum szigetelő hatásával kapcsolatban, mely a hőátvitelt csak a 50 darabos lepárlási anyag érintkezési helyein engedte meg, igen magas hőmérsékletek alkalmazását tette szükségessé és a lepárlási folyamatot igen meghosszabbította. Az igen nagy tüzelőanyagfogyasz- 55 tást az a tény is megszabta, hogy a használt közömbösítőszerek egész tömegét, haszontalan teherként, szintén a legmagasabb munkahőmérsékletre kellett felhevíteni, ami ezenkívül a lepárlási tér hiá- 60 nyos kihasználásával járt, A találmány szerinti eljárás a fenti hátrányokat úgy küszöböli ki, hogy valamennyi műveletet folyékony fázisban foganatosítjuk, mianellett bizonyos körül- 65 mények között már az elszappanosítási folyamat által képezett termékek közvetlenül, pl. olcsó töltőanyagokként, értékesíthetők. Ennél az eljárásnál: 70 1. a reakcióba hozandó termékek alapo-