119297. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulozaészterek tökéletesítésére

1192 U 7. mérjcil emlílbeljük: [i -dietil-amino-eti]- x melakrilál, !i -cli m e Li 1 a in i no-eti 1 - x -melakri­­lát, íí-piperidil-N-elil-a-melakrilát, [i -dicik­­loliexil-amino-elil-y. -melakrilál, p -di-n-buti- 5 laminoe li i -in c l akri Iái. 2-am inocikl ohcxi 1 -mclakrilál, trielanoianiino-monomelakrilál, 2-(dielilamino -ciklohexil-metakrilát, 1 - (¡í­­melakrililoxielil -piperidin, 4-(|3-melakri­­liloxietil ,-morfolin. Ezeket a polimerekéi 10 a megfelelő monomerek polimerizálásával készíthetjük. vagy pedig úgy. hogy felhasz­náljuk a monomereknek azl a tulajdonságát, hogy hígítóit savakkal polimerizálható so­kai alkotnak. E célra a monom ér vegy ii 1 e le 1 15 legalább stöcbiomelriai mennyiségben alkal­mazón. higíloll savban egyszerűen felold­juk és az oldatol katalizátorral, mini pl. benzoilperoxiddal. a kívánt polimerizálási hőfokra hevítjük. Alkalmazhatunk továbbá 20 két különböző monomér keverékének kon­­denzálásával kapotl inlerpoliméreket is. A polimér amincknek a cellulózaészte­­rekbe való találmány szerinti bekebelezését bármikor és bármilyen kívánt módon, pél- 25 dául az észterek készítése folyamán végez­hetjük. vagy azokat a képlékeny alakí­tandó vagy fonómasszába vihetjük be. vagy pedig c bekebelezést a kész tárgyaknak a szóbanforgó vegvületek oldalaival való ke- 30 zelése utján foganatosíthatjuk. A polimér aminek előállítása nem tar­tozik a találmány keretébe. Egyszerű köz­lésképpen azonban a következő előállítási módokat említjük: 35 A dezacelilezelt kitint úgy készíthetjük, hogy a kitint alkáliával páUaszljuk (di­­geráljuk), a bomlást nagyjában meggátló feltételek mellett. A kitin dezacelileződésé­­nek mértéke a marólúg töménységéiül, a 40 kezelés hőmérsékletétől és tartamától. a részecskék nagyságától és a kitin előzetes kezelésétől függ. E különböző befolyásokra vonatkozó részletesebb adatok a 796.906. sz. francia szabadalom leírásában lalálha- 45 lók. A nyers kitiiil rákfélék páncélját pl. 10 o-os nálriumkarbonállal forralva vég­zett és 5°/o-os sósavval közönséges hőmér­sékleten végzetL váltakozó kezeléssel tisz­títjuk. amíg a páncélok megszabadulnak 50 a mészsóklól és a hozzájuk tapadó protein­től. Az így kapott liszla kitint azután 1 óra hosszal, kb. 110 C°-on, marószódával pállasztjuk. oly feltélelek mellett, ame­lyek az oxidációi gyakorlatilag kizárják. 55 Az így kapott dezacetilezett kitin vizes ecelsavoldatban oldható, pl. 161 g dez­­aceljlezell kitin 18 g ecetsavban, amelyet a kívánt viszkozitás létrehozásához szüksé­ges mennyiségű vízzel hígítottunk fel. Ez az oldat összefüggő hártyáival alkothat. Ami a második helyen említett típusú 60 polimér aminekel illeti* a p-dielilaminoetil­­a-mélakriláL polimérjél. pl. a következő módon állíthatjuk elő: 1 mól 117 g) ¡í­­dielilaminoelanolt és 4 mól (400 g metil­­melakrilátol 30 g p-feniléndiamint larlal- 65 mazó 300 g vízmentes benzolban oldunk és olaj fürdőn 48 mm nyomás alatt heví­tünk, a készüléket pedig visszafolyással dolgozó rektifikáló oszloppal látjuk el. A művelelel addig folytatjuk, amíg a reakció- 70 anyagokban jelenlévő minden nedvessé« eltávozott. A fl-dieLilamino-etil-melakrilá­­lol az 5 mm vákiiniban 85+5 C°-on le­­párlódó frakció felfogásával különítjük el. Hidegvízben nyolcszor gondosan mosunk, 75 hogy a p-l'eniléH-diamin nyomaiL eltá­­volílsuk. Vízmentes magnéziumszulfállal szárítunk. Ezután az anyagot szűrjük, a szárítókö­zeget éterben mossuk és ezl az éteri a tér- 80 mék maradékával egyesítjük. Az étert csökkentett nyomáson, nitrogénatmoszférá­ban desztilláljuk. A monomér észter a desztillálóedényben marad és majdnem színtelen folyadékot alkot, amely önként 85 polimerizálódik gyengén ámbraszínű poli­­mérből álló kemény és átlelsző masszává. E polimér, ha közönséges, sőt ennél ala­csonyabb hőmérsékleten állni hagyjuk, víz­ben és a használatos szerves oxigén tar- 90 lalmú oldószerekben oldhatatlanná válik, acelonban azonban oldható marad. Hasonló módon készíthetjük a B-dimelil­­amino-elil-x-melakrilálot. ezen észter poli­­mérjének oldhatósági tulajdonságai azon- 95 bán kissé eltérnek az elilszármazék ilyen tulajdonságaitól. A cellulózaészlerbe bekebelezett polimér amin mennyisége az elérni kívánt céltól és a bekebelezés módjától függően változ- 100 hátik. Ha a polimér amint cellulózaészler kolloidos oldalához adagoljuk, az emlílelt észter súlyára vonatkoztatva 30°/o-ol vagy még többet adagolhatunk. Általában azon­ban előnyös, ha — a szükséghez képest — 105 2-től 20°o-ig terjedő arányoknál maradunk, mivel, bár a polimér amin koncentráció­jának fokozása megjavítja a termék festési tulajdonságait, előfordulhat, hogy mecha­nikai tulajdonságait bizonyos mértékben 110 rontja. Abban az esetben, ha a polimér amint ilymódon kolloidos oldalhoz adagol­juk, érdekünkben állhal e polimér sóját a cellulózaészlerbe való bekebelezése előtt létrehozni. Ezl kis mennyiségű ecetsavnak, 115 lejsavnak. borostyán kősavnak, levulinsav-

Next

/
Thumbnails
Contents