119238. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó és eljárás üzemben tartására

2 119238. folytán az (1) és (2) elektródák között nem ellenőrizhető potenciálváltozás adó­dik. A találmány szerinti berendezésnek továbbá az az előnye, hogy változatlan 5 amplitúdó és váltófeszültségfrekvencia mellett, az elektronok által fél periódus alatt befutott útszakasz rövidebb, mint a Farnsworth-féle elrendezésnél; ezekhez képest tehát a szerkezet sokkal tömörebb arányban változik. A találmány szerinti elrendezésnek, az az előnye, hogy az 55 amplitúdókat es a frekvenciát naoy mértékben változtathatjuk, anélkül, hogy az a sokszorozó munkáját zavarná. íO A találmány szerinti elrendezés másik kivitele értelmében a (2) lemez nem képes szekunéremisszióra, hanem csupán az (1) és (2) lemez között villamosváltómező létesítésére való. Az ez esetben célszerű 15 kapcsolást a 2. ábra szemlélteti. Az (1, 6) hivatkozási jelek ugyanazokat az alkat­részeket jelölik, mint az 1. ábrán. Az (1) és (2) lemez között azonban egyenáramú feszültség van, amelyet pl. a ~(7) telep 20 szolgáltat, és amelynek negatív sarka a (2) lemezhez a (8) nagyfrekvenciájú fojtótekercsen át csatlakozik. A (9) kon­denzátor meggátolja, hogy a (7) egyen­áramforrás rövidre záródjék. Ez esetben 25 az (1) lemezből kilépő elektront a szuper­­ponált egyenfeszültség folytán asszim­­metrikussá vált váltakozó mező gvorsítja, fékezi és ismét az (1) lemezre' vissza­gyorsítja, mielőtt a (2) elektródát elérte 30 volna. Periódusos állapot elérésére csupán az szükséges, hogy a váltófeszültség amplitúdója és az egyenfeszültség között meghatározott viszonyt létesítsünk, míg a váltófeszültség frekvenciájának és az 35 (1) és (2) lemezeknek egymástól mért távolságának a megválasztását csupán 5. az korlátozza, hogy az elektronoknak nem szabad a (2) lemezt elérniük, míg egyébként az adatok tetszőlegesen vá- 40 laszthatók. Az amplitúdó állandó viszonyát pi. akként tarthatjuk be, hogy az egven­­feszültséget nem (7) elemből, hanem is­mert módon váltófeszültségből állítjuk 45 elő. Effajta kapcsolást példaképen a 3. ábrán tüntettünk fel. A (4) rezgőkörből vett váltófeszültséget a (10) szelepcsövön át a (11) potencióméterhez csatlakoz­tattuk, amellyel (12) kondenzátort kap- 50 csoltuk párhuzamosan; az egyenfeszült­­séget (13) kontaktusokról vesszük. Ily elrendezésnél a váltófeszültség ingado­zásakor az egyenfeszültség is a helyes Szabadulni i igénypontok: 1. Elektronsokszorozó, amelynél az elek- 60 trónok nagyfrekvenciájú váltóáramú feszültség hatására két egymással szemben fekvő elektróda között ide­­oda gyorsulnak és az elektródák közül az egyikbe vagy mindkettőbe ütközve 65 szekundérelektronokat váltanak ki, melyet az elektródák egyike vagy mindkettője mögött az elektródának a másiktól elfordított oldalán elrende­zett gyűjtőelektróda jellemez. 70 2. Az 1. igénypontban védett elektron­sokszorozó kiviteli alakja, azzal jelle­mezve, hogy mindkét elektródának a szekundéremissziós ténvezője üzemi feszültségeknél nagyobb mint 1. 75 3. A 2. igénypontban védett elektron­sokszorozó kiviteli alakja, azzal jelle­mezve, hogy a szekundéremissziójú elektródok egyike vagv mindkettője egészben vagy részben íiáló vagy rács. 80 4. Az 1 3. igénypontok bármelyikében védett elektronsokszorozó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a sze­kundéremissziós elektródák közül leg­alább az egyik egyben külső íénv- sa elektromos hatású/ Eljárás a 2—4. igénypontok bár­melyikében védett elektronsokszorozó működtetésére, amelynél csupán az egyik elektródának van nagy szekun- 90 deremisszióképessége, azzal jellemez­ve, hogy az elektródák közötti váltó­­feszültségre egvenfeszültséget szuper­­ponálunk, amelynek pozitív sarkát a nagyemisszióképességű elektródára 95 kapcsoljuk. 6. Az 5. igénypontban védett eljárás foganatosítási módja, amelyre jel­lemző, hogy az egvenfeszültséget ön­magában véve ismert módon a váltó- 100 feszültséget adó rezgőkörből akként vételezzük, hogy amplitúdója a váltó­feszültséggel meghatározott viszonv­­ban áll. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest. NV0MDAM

Next

/
Thumbnails
Contents