119238. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó és eljárás üzemben tartására
2 119238. folytán az (1) és (2) elektródák között nem ellenőrizhető potenciálváltozás adódik. A találmány szerinti berendezésnek továbbá az az előnye, hogy változatlan 5 amplitúdó és váltófeszültségfrekvencia mellett, az elektronok által fél periódus alatt befutott útszakasz rövidebb, mint a Farnsworth-féle elrendezésnél; ezekhez képest tehát a szerkezet sokkal tömörebb arányban változik. A találmány szerinti elrendezésnek, az az előnye, hogy az 55 amplitúdókat es a frekvenciát naoy mértékben változtathatjuk, anélkül, hogy az a sokszorozó munkáját zavarná. íO A találmány szerinti elrendezés másik kivitele értelmében a (2) lemez nem képes szekunéremisszióra, hanem csupán az (1) és (2) lemez között villamosváltómező létesítésére való. Az ez esetben célszerű 15 kapcsolást a 2. ábra szemlélteti. Az (1, 6) hivatkozási jelek ugyanazokat az alkatrészeket jelölik, mint az 1. ábrán. Az (1) és (2) lemez között azonban egyenáramú feszültség van, amelyet pl. a ~(7) telep 20 szolgáltat, és amelynek negatív sarka a (2) lemezhez a (8) nagyfrekvenciájú fojtótekercsen át csatlakozik. A (9) kondenzátor meggátolja, hogy a (7) egyenáramforrás rövidre záródjék. Ez esetben 25 az (1) lemezből kilépő elektront a szuperponált egyenfeszültség folytán asszimmetrikussá vált váltakozó mező gvorsítja, fékezi és ismét az (1) lemezre' visszagyorsítja, mielőtt a (2) elektródát elérte 30 volna. Periódusos állapot elérésére csupán az szükséges, hogy a váltófeszültség amplitúdója és az egyenfeszültség között meghatározott viszonyt létesítsünk, míg a váltófeszültség frekvenciájának és az 35 (1) és (2) lemezeknek egymástól mért távolságának a megválasztását csupán 5. az korlátozza, hogy az elektronoknak nem szabad a (2) lemezt elérniük, míg egyébként az adatok tetszőlegesen vá- 40 laszthatók. Az amplitúdó állandó viszonyát pi. akként tarthatjuk be, hogy az egvenfeszültséget nem (7) elemből, hanem ismert módon váltófeszültségből állítjuk 45 elő. Effajta kapcsolást példaképen a 3. ábrán tüntettünk fel. A (4) rezgőkörből vett váltófeszültséget a (10) szelepcsövön át a (11) potencióméterhez csatlakoztattuk, amellyel (12) kondenzátort kap- 50 csoltuk párhuzamosan; az egyenfeszültséget (13) kontaktusokról vesszük. Ily elrendezésnél a váltófeszültség ingadozásakor az egyenfeszültség is a helyes Szabadulni i igénypontok: 1. Elektronsokszorozó, amelynél az elek- 60 trónok nagyfrekvenciájú váltóáramú feszültség hatására két egymással szemben fekvő elektróda között ideoda gyorsulnak és az elektródák közül az egyikbe vagy mindkettőbe ütközve 65 szekundérelektronokat váltanak ki, melyet az elektródák egyike vagy mindkettője mögött az elektródának a másiktól elfordított oldalán elrendezett gyűjtőelektróda jellemez. 70 2. Az 1. igénypontban védett elektronsokszorozó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindkét elektródának a szekundéremissziós ténvezője üzemi feszültségeknél nagyobb mint 1. 75 3. A 2. igénypontban védett elektronsokszorozó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szekundéremissziójú elektródok egyike vagv mindkettője egészben vagy részben íiáló vagy rács. 80 4. Az 1 3. igénypontok bármelyikében védett elektronsokszorozó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a szekundéremissziós elektródák közül legalább az egyik egyben külső íénv- sa elektromos hatású/ Eljárás a 2—4. igénypontok bármelyikében védett elektronsokszorozó működtetésére, amelynél csupán az egyik elektródának van nagy szekun- 90 deremisszióképessége, azzal jellemezve, hogy az elektródák közötti váltófeszültségre egvenfeszültséget szuperponálunk, amelynek pozitív sarkát a nagyemisszióképességű elektródára 95 kapcsoljuk. 6. Az 5. igénypontban védett eljárás foganatosítási módja, amelyre jellemző, hogy az egvenfeszültséget önmagában véve ismert módon a váltó- 100 feszültséget adó rezgőkörből akként vételezzük, hogy amplitúdója a váltófeszültséggel meghatározott viszonvban áll. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest. NV0MDAM
