119230. lajstromszámú szabadalom • Emelőrendszerből álló nehézségerő mérőeszköz
Megjelent 1938. évi október hó 15-én. MAGYAK KIKÁLY SZABADALMI Wl.’OSAG SZABADALMI LEÍRÁS 119230. SZÁM. VII/d. (VII/ f.) OSZTÁLY. T. 5933. ALAPSZÁM. Emelőrendszerből álló nehézségerő mérőeszköz. Dr. báró Thysseu-Bornemisza István fizikus, Hannover. A bejelentés napja 1937. évi április hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi április hó 29-ike. Xehézségerő mérések végzéséhez, különösen ha e mérések az altalaj vizsgálatára irányulnak, a mérőeszközöket a legnagyobb érzékenységre kell készíteni. Ha b ezen nehézségerő mérőeszközök például élen nyugvó emelőrendszerből állanak, amelynek egyik végén tömeg van megerősítve, másik vége pedig csavarrugóval van összekötve, akkor az eszközt mi?xl- 10 egyik mérésnél legpontosabbra be kell igazítani. Máskülönben az emelő dőlésében fellépő már igen csekély változások meghamisítanák a mérés eredményét. Javasolták már a dőlés pontatlan be- 15 állítása által okozott hibának olymódon való kiegyenlítését, hogy két hasonnemű mérőeszközt egymáshoz képest 180"-kal eltolva, közös aljzaton erősítettek meg. Ily kombinált mérőeszköz dőlésválto- 20 zásokkal szemben viszonylag érzéketlen, minthogy a változás az egyes eszközökre ellentétes irányban hat. A találmány nehézségerő mérőeszköz, amelyben a tömegek úgy vannak kiegyen- 25 Ütve, hogy csekély dőlésváltozások a méréseredménynek kiegyenlítésre szoruló zavarát nem idézik elő. A találmány szerint a rugóból, egy- vagy többkarú emelőrendszerből és a nehézségerőnek 30 alávetett testből álló nehézségerő-mérőeszközöknél az emelőrendszerre] helytállóan vagy mozgathatóan összekötött valamennyi tömegelem úgy van elrendezve, hogy az eredő nehézségerő táma- 35 dási pontja (1. Planck. Allgemeine Mechanik 1916, 111. oldal) körülbelül az emelőrendszer forgáspontjának a magasságában fekszik. Ha valamennyi tömegelem az emelőrendszerrel mereven összekötött, akkor az eredő nehézségerő támadási 40 pontja a súlyponttal esik össze. Ha az emelőrendszeren (pl. csuklón át) mozgó testek is támadnak, akkor a mozgó tömegeket a merev emelőrendszeren való támadási pontjukba (felfüggesztési, il- 45 letve megerősítési pontba) helyezve gondolhatjuk és ezen tömegelrendezésnek a súlypontját ismert módon meghatározhatjuk. A találmány szerinti eszköznek az a 50 t ula jdonság'a, hogy íorgatóny omatékát csekély dőléseknél gyakorlatilag nem változtatja. A rajzok a találmány szerinti mérőeszköznek két példaképpeni kiviteli alak- 55 ját vázlatosan mutatják. Az 1. ábra a találmány egy egyszerű kivitelű alakját mutatja. A merev (H) kétkarú emelő, egyik végén, (Q)-nál, az (F) rugót, másik végén go pedig az (M) tömeget hordja. A rendszer a (G) házzal helytállóan összekötött (L) ágyazáson nyugvó (S) forgástengely körül leng. Ily rendszernek a súlypontja nyilvánvalóan magasabban fekszik, mint 65 a forgáspont (az (S) forgástengely éle). A találmány szerinti feltételnek — a súlypont a forgáspont magasságában legyen — a teljesíthetősége céljából már most a (H) emelőn a csavarmenetes (Al) és 70 (A2) rúd van megerősítve. Az anyákként kiképezett és a (C) ellenanyával összekötött (Bl) és (B2) kiegyenlítőtömegek a forgáspontnál mélyebben fekszenek és arra valók, hogy magaságuk elállításával 75 a súlypontot ugyanabba a magasságba
