119074. lajstromszámú szabadalom • Rövidhullámú csöves berendezés
11ÖÖ74. 5 játszhatják. Két egymással szemben álló hasznoselektródát egy-egy (B^ 3 ), (B2 , 4 ) kengyel köt össze. A különböző nagyságú elektródák üzemi feltételeit és azoknak ő az elektronok pályáival való párhuzamos méreteit úgy kell megválasztani, hogy valamely elektronnak valamely elektróda sugárirányú középsíkjától a következő elektróda merőleges felezősíkjáig való 10 futása közben a szuperponált váltómező előjele megváltozzék, úgyhogy az elektronok pillanatnyilag negatív elektródák felé fussanak, mimellett a negatív előjel úgy értendő, hogy az csak a szuperponált 15 váltakozóáramú rezgőfeszültségekre vonatkozik. A 4. ábra ugyanannak a csőnek oldalnézete. Ebből az ábrából az (N) oldalsóvagy felfogóelektródák helyzete jól fel-20 ismerhető. Az 5. ábra ugyancsak a cső oldalnézetét mutatja. A cső talpa és az (R) kisütőcső, valamint az elektródák csatlakozásai az ábrából kivehetőek. A (B) 25 kengyelekhez az (R) kisütőcsövön kívül célszerűen (L, C) rezgőkört csatlakoztatunk. Ehelyütt mégegyszer utalunk azokra az elvi különbségekre, amelyek az elek-30 irodarendszer tengelyében elrendezett, katódával ellátott, ismert magnetronok és a találmány szerinti csövek között fennállanak. Körszimmetriás ismert kivitelű magnetronoknál, pl. Habann-csö-35 veknél az anódaszegmensek számhatára négy. A hasznoselektródának (anódának) továbbmenő megosztása körszimmetriás magnetronoknál, amelyeknél a katóda a kisütőtér szimmetriatengelyében van, a 40 rezgéskeltést inkább károsan, mint kedvezően befolyásolja. Ettől teljesen eltérnek a találmány szerinti cső tulajdonságai. E csőnél ugyanis a hasznoselektróda (anóda) tetszőleges 45 egészszámú részre osztható meg. Ennek az az előnye, hogy egy elektron futási ideje (keringési ideje) nagyobb lehet, mint a keltett rezgések teljes periódusának rezgési ideje. A viszonyok tehát e 50 tekintetben éppen fordítottak, mint az ismert magnetronelvnél. A 3—5. ábrákban feltüntetett, a cső felhasználásával létesített magasabbrendű rezgések azzal tűnnek ki, hogy azoknál az elektronok 65 keringési ideje nagyobb, mint a rezgési periódus. így pl. másodrendű rezgéseknél a futási idő x . t = 2t, ahol t a teljes periódus rezgési ideje. Ennek a ténynek a gyakorlatban rendkívüli jelentősége van. Nevezetesen ugyanakkora csőmére- 60 tek és ugyanakkora hullámhossz feltételezése mellett sokkal gyengébb mágneses mezőkkel dolgozhatunk és pedig a mágneses mező szükséges erőssége a hasznoselektródapárok számával arányosan csök- 65 ken és nincs határa, úgy mint a négyesosztású magnetronnál, amelynél a ka óda a kisütőtér szimmetriatengelyében van. Ezenkívül még a következő előnyöket biztosítjuk: A rezgőváltófeszültség csök- 70 kentésekor nem keletkeznek olyan körzetek, amelyekben a rezgések megszakadnának. A rezgés amplitúdója folytonosan viszonylag kis értékekre csökkenthető. Alacsony váltófeszültségek esetén csak 76 a körülfutások száma növekedik, amelyeket az elektron megtesz, mielőtt kikötne. Ez a jelenség különösen előnyösen használható ki modulációs és szabályozó, illetőleg vezérlőkapcsolásoknál. 80 A találmány szerinti csőnek és a kapcsolásnak további jó tulajdonsága a rezgések lágy megindulása, ami különösen vétel esetén előnyös. Ha valamely okból, pl. különleges 85 célokra szolgáló csöveknél a katód vezérlésétől eltekintünk, úgy még más lehetőségek vannak arra, hogy az eredőforrásból kilépő elektronok közül a téves fázisban futó elektronokat a rezgésgerjesztés- 90 hez felhasználjuk. Egyik lehetőség abban van, hogy azokat az elektronokat, amelyek a rezgéskeltés szempontjából az eredőforrásból téves fázisban indulnak ki, fázisukban 95 megfordítjuk, illetőleg azokkal fázisugrást végeztetünk és így a rezgésgerjesztéshez ezeket is felhasználhatjuk. Az ugrás, illetőleg a fázisban való megfordulás arra a fázisugrásra vonatkozik, amely 100 a kisütőtér szóbanlevő helyén a periodikusan rezgő mező és az elektronoknak a villamosmezővel párhuzamosan haladó sebességi komponense között van. A következőkben elmondjuk, hogy ez íos a fázisugrás, illetőleg a fázis megfordítása a gyakorlatban hogyan vihető keresztül. A fentiekben ismételten szó volt arról, hogy a téves fázisban futó elektronok sebességüket a rezgő váltómezőből no való energiaelvonás útján fokozzák és így csekélyszámú körülfutás után, rendszerint már egy körülfutás után, egy elektródába ütköznek. Ezt a jelenséget hasznosítjuk. Evégből a (belső) hasznos- ltö elektródákat áttörjük és ezek mögött
