119061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés különböző fajtájú anyag önműködő részleges megmérésére, egyenlő súlyú részmennyiségek nyerése céljából

MA8YAS KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓ&Áfl SZABADALMI LEÍRÁS 119061. SZÁM. Vll/f. OSZTÁLY. — P. 8321. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés különböző fajtájú anyag önműködő részleges megmérésére, (egyenlő súlyú részmennyiségek nyerése céljából). Popov Vladimír Dimitrijevié, mérnök, Praha-Bubenec (Csehszlovákia), mint az Aktiengesellschaft vormals Skodawerke pilseni cég- jogutódja. (V bejelentés napja 1934. évi október hó 17-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1933 évi október hó 19-ike Az önműködő mérlegek ismert rendszerei azon alapulnak, hogy az anyaginak serpenyőkbe vagy hasonlókba, folytonos, vagy megszakított áramban való adago-5 lását a mérési kezdetén nagy intenzitással és a mérés vége felé folytonosan csökkenő intenzitással végzik, hogy ezáltal a mérés kitűzött pontosságát elérhessék. A megmérés ilyen módja mellett valóban 10 elérhető a mérés teitszésszerinti pontossága, azonban a mai önműködő mérlegekkel szemben a pontosságon kivül még más, követelményeket is támasztanak, még pedig azt, hogy oly teljesítményűek 15 legyenek, ami pl. megfelel egy csomagológép teljesítményének, amelyhez rende: se« akkor csatlakozik, ha pl. teát, dohányt és ehhez hascinlókat kell csomagolni. Egy további fontos követelmény az, hogy a 20 mérlegeknek periodikusan kell működniök, azaz, hogy a csomagológépekkel egyező ütemben kell dolgozniok. A fent leírt elven alapuló önműködő mérlegek teljesítményének növelése csak a 25 mérés pontosságának a rovására valósítható meg; ezzel szemben ezeknél lehetetlen, az aperiodikus működés helyett a periodikus működés megvalósítása, mert az adagoló készülékek, az anyag szerkeze-30 tének egyenlőtlensége folytán, egy pontosan megállapított időtartam alatt, nem adagolhatják az anyag pontosan megállapított súlymennyiségét. Ha az anyag bizonyos súlymennyiségének elérése a 35 meghatározott időtartam alatt lehetséges volna, akkor nem volna szükséges részleges megmérést végezni, hanem elegendő volna pontos időközökben az anyag adagolását megszakítani, miáltal az anyagnak egyenlő súlyú részekre való felosz- 40 tása el is volna, érve, még pedig mechanikai utón. Meghatározott időtartamok alatt lemért részmennyiségeket mindezideig csak félig önműködő berendezésekkel sikerült nyerni, ezek azonban +.=,. csak részben működnek mechanikusan. Példaképen felhozok egy berendezést, mely néhány munkás által körülvett asztalból áll és amelyen szakadatlanul ós egyenletesein anyagfelvételre alkalmas ,=>(>• serpenyőkkel ellátott mérlegek mozognak. Minden üres' mérlegserpeinyő elhalad az első munkás előtt, aki azt oly anyagmennyiséggel törekszik manuálisan megtölteni, hogy a mérleg egyensúlyba 55. jöjjön. A mozgás további folyamán a mérleg a serpenyővel és az anyaggal együtt a következő munkáshoz, érkezik, akiknek a feladata megállapítani azt, hogy a mérleg egyensúlyban van-e. Ha 60* az első munkás pl. tul sok anyagot adagolt, úgyhogy az egyensúly nem állt be, akkor ennek a hibáját a második munkás javítja ki, anyagelvétele által. A következő munkás kijavítja a másodiknak a 65 hibáját azáltal, hogy a serpenyőbe anyagot tesz vagy elvesz oninain, mire a mérleg az utolsó munkáshoz érkezik, aki azután a súlymennyiség hibáját kiküszöböli. A meghatározott anyagmennyi- 70