119029. lajstromszámú szabadalom • Ultrarövidhullámú detektor

MA6YAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119029. SZÁM. VlI/d. (Vll/j.) OSZTÁLY. — Jft. 734. ALAPSZÁM. Ultrarövidhullámú detektor. Kadio Corporation of America cég-, New-York, mint Linder Ernest G., Philadelphia, Pa.-i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1936. évi december hó 30-ika. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1935. évi december 31-ike. A találmány villamos kisütőcsövet tartalmazó tökéletesített ultrarövidhullámú detektor, amelynek elektronáramlást létesítő és ez utóbbit az elektronok gyorsu-5 lása vagy lassulása szerint kitérítő eszközei vannak, mimellett e gyorsulást vagy lassulást tökéletesített, ultranagyfrekvenciájú modulált hordozóhullámmal vezérelt szervek hozzák létre. 0 Elektronáramlással működő ultranagyfrekvenciájú detektorrendszereket már eddig is javasoltak, azonban e rendszerek az elektronáramlás kitérítésére vagy az áramlás mértékének változtatására a 5 szokásos vezérlőrácsos rádiócsövekben felhasznált eszközöket is tartalmazták és így e rendszerek mindegyike bizonyos korlátozásoknak volt alávetve. A találmány értelmében azonban valamely !0 hosszú elektronpályán haladó elektronáramlás sebességét meghatározott területű, erősségű és helyzetű elektro-mágneses vagy elektrosztatikus kitérítőmezők a felfogott hordozóhullám vezérlőié hatása alatt változtatják. Ily elrendezés mellett az elektronsugár az áramlás sebességváltozásai folytán térül ki. A sugár kitérítése az elektronok gyorsulásával és lassulásával egyidejű. jo A találmányt a rajz kapcsán részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti ultrarövidhullámú vagy nagyfrekvenciájú detektor kapcsolási vázlata, a 55 2. és 3. ábrák pedig az 1. ábra szerinti elrendezés módosított kiviteli alakjainak hasonló kapcsolási vázlatait mutatják. Az 1. ábrán (5) valamely katódasugárcső légtelenített buráját jelzi, amelynek egyik végében (6) elektronkilövelő-szerv, 40 másik végében pedig több egymáshoz közel elhelyezett (7, 8) és (9) ernyő vagy anóda van; ez utóbbiak felé irányul a (6) forrásból kilövelt és a (10) szaggatott vonallal jelzett elektronsugár. Az elek- 45 tronsugarat a (6) elektronforrás és az anódák között, de ez utóbbiakhoz közelebb az elektrosztatikus (11) kitérítőlemezekkel előállított aránylag erős elektrosztatikus mező hatásának tesszük ki, 50» amely lemezekhez a kitérítő feszültségek felvitelére a (12) vezetékek csatlakoznak. A mező erősségét úgy állítjuk be, hogy az elektronsugár sebessége elég legyen ahhoz, hogy az a szaggatott vonalú (10) pályát 55. és annak a (13)-mal jelzett folytatását követve, rendszerint a középső (8) ernyőhöz ütközzék. Az eddig ismert rendszereknél a jelerősség változását az elektronsugár men- 601 tén elrendezett kitérítőlemezekvagyegyéb elektródák feszültségének változtatására használták fel, hogy ezzel az elektronsugarat kitérítsék, az erősítő mintkimenőkészülék működtetése céljából. Az itt 65-leírt példánál a detektorral kapcsolatban a (14) kisütőcsöves erősítőfokozatot alkalmazzuk, amely csőnek (15) katódája, (16) vezérlőrácsa és (17) kimenő anódája van, mimellett ez utóbbit a (20) 70-