119028. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkészülék mágneses hangolású rezgőkörökkel
eredményeket érhessünk el. Azt találtuk azonban, hogy a magnetitnek a tiszta vashoz képest viszonylag nagy fajlagos villamos ellenállása folytán a részecskék 5 között sokkal több villamos érintkezési pont engedhető meg, anélkül, hogy a veszteségek a megengedett határon túl növekednének. Ez azt jelenti, hogy nagyobb sűrűségű anyagot alkalmazhatunk. 0 Ha túlságosan sok kötőanyagot alkalmazunk, akkor a kötőanyagfelesleg a magnetitrészecskéket széttolja, ami a permeabilitás csökkenését okozza. Másrészt, ha túlságosan kevés kötőanyagot alkal-5 mázunk, akkor a mágneses részecskék között gyenge szigetelést kapunk, ami a veszteségeket növeli. Ha a szita lyukbősége túlságosan kicsi, akkor adott térfogatban nincs elég mág-0 neses anyag, aminek következtében a permeabilitás csökken. Valamely adott természetes ércdarabban a lehető legnagyobb mennyiségű mágneses anyag van összesaj tolva és ezt szintétikusan, sok finom 5 részecskének összesaj tolásával nehéz utánozni. Ennélfogva a permeabilitás szempontjából kívánatos, hogy a lehető legnagyobb természetes részecskéket használjuk fel, amelyek az örvényáramok 0 okozta veszteségekkel még összhangba hozhatók. Ha a részecskék túlságosan nagyok, akkor az örvónyáramok okozta veszteségek jól ismert okoknál fogva növekednek. 5 Áttérve a 14. ábra ismertetésére, azt találtuk, hogy jobb magot kapunk, ha kettősvégű nyomóformát használunk. A (95) formahüvely az alsó (96) kölyüvel tőlcsérszerű elemet alkot, amelybe a mág-0 neses keveréket betöltjük, hogy az (59) magot a beillesztett (17) csavarral együtt formázzuk. A felső (97) kölyü, amelynek a (17) csavart befogadó furata van, a (95) hüvely felső végébe szorosan beleillik. A 5 hüvely a kölyüket szorosan körülveszi és mindkét kölyühöz képest szabadon elmozdulhat, ha a (97) kölyü felső végére nyomást gyakorolunk, mikor is teljesen egyenletes sűrűségű sajtolt magot ka-3 punk. Az árnyékolóház bélését ugyanolyan módon készítjük, mint a magot, mimellett a formát megfelelően megváltoztatjuk. A beállítócsavar a magokba eredetileg 5 beformázható, vagy pedig a magokat kifúrjuk és a csavart bevezetjük, majd ezt kollodiummal vagy folyékony bakelitcseppel 1 órás hőkezelés után beragasztjuk, amit második 1 órás hőkezelés követ. A 3. ábra a találmány szerinti közép- 60 frekvenciájú csatolóegység áramköreirendezésének vázlatát mutatja. A csatolóegység (27) primértekercse az első (75) detektorcső anódakörével, (29) szekundértekerese pedig a középfrekvenciájúi (77) 65 erősítőcső bemenőrácsával van összekötve. Az ilyenfajta áramkörökben kívánatos, hogy a primer- és szekundértekercsek között a lehető legkisebb kapacitív csatolás legyen. Azt találtuk ugyanis, hogy bizo- 70 nyos erősítőkben a nagy kapacitív csatolás a hangolási karakterisztikát rontja. A tekercseket célszerűen a legjobb csatolással csatoljuk. Míg az ilyenfajta áramkörökhöz eddig használt transzfor- 75 mátoraljzatra egymás mellett felszerelt „trimmer"-kondenzátorok között tetemes nem kívánatos csatolás állott fenn, addig a (41) és (43) kondenzátorok az egység egymással szembenfekvő végein egymás- 80 tói távol vannak felszerelve, amint a 2. ábra mutatja, és azok ezenkívül állandó, nem szabályozható kialakítások folytán kisebb méretűek. A 4. ábra a tökéletesített csatolóegység- 85 nek az utolsó (79) középfrekvenciájú erősítő és a (81) diódadetektor közötti üzemi elrendezését vázlatosan mutatja. Bizonyos idő óta ismeretes, hogy oly közbenső diódadetektor és/vagy önműködő hangerő- 90 szabályozó egyenirányító alkalmazása esetén, amelyek primér- és szekundéráramkörei közötti csatolást azok belső kapacitása létesíti, ha a hanghűség javítására a szekundérkörben a (85) diódater- 95 helőellenállásra kapcsolt (83) áthidalóikondenzátor méretét csökkentjük, kielólgítő szimmetrikus rezonanciagörbét kapni lehetetlen. Még kevésbé kielégítő az eredmény, ha a diódatranszformátor (29) sze- 100 kundértekercsét megcsapoljuk, amint az ábra mutatja, hogy a transzformátor terhelésének csökkentésével nagyobb szelektivitást kapjunk. Azt találtuk, hogy tökéletesített szerkezetünknél, ahol la 2|. 105 ábra szerinti (41) és (43) kondenzátorok kisméretűek és a csatolóegység szembenfekvő végeire vannak szerelve, a nem kívánatos belső kapacitás lényegesen csökken. Továbbá a vezetékeknek az ábrázolt 110 módon a szembenfekvő végeken való kivezetése a kapacitást ugyancsak csökkenti, amihez a kivitel egyéb új jellegzetességei is hozzájárulnak. Az eredmény az, hogy a találmány szerinti csatolóegy- 115 ségnek a 4. ábra szerinti' áramkörben való alkalmazása esetén szimmetrikus rezonanciagörbét kapunk akkor is, ha a
