118999. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különösen égési erőgépek szeleplökésének csillapítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118999. SZÁM. V/d 2. OSZTÁLY- — -K. 7216. ALAPSZÁM. Berendezés különösen égési erőgépek szeleplökésének csillapítására. Ringhoffer-Tatra-Werke A. G. cég, Prag-Smichov-ban. A bejelentés napja 1937. évi április hó 17-ike. Szelepeket különböző szerkezetekkel szoktak fészkükről leemelni, mimellettaz emelőszerkezet és a szelep között játék­közt kell meghagyni avégből, hogy a hö-5 tágulás folytán a szelep és fészke között ne keletkezzenek tömítetlenségek. Ez a játékköz — bármily csekély is legyen — a szelepek kopogását vonja maga után. A kopogás manapság, amikor a motornak 10 gumin való ágyazásával különböző ré­szek rezgésétől eredő zajokat már többé­kevésbé kiküszöbölni sikerült, kellemet­len jelenség. A szelepek kopogását megszüntetendő, 15 különböző szerkezeteket javasoltak az emelőszerv és a szelep rúd közötti játék­köz kiküszöbölésére, különösen kat'arakt­dugáttyúkat ós más efféle csillapító szer­kezeteket. Ezeknek hátránya az, hogy 20 drágák és tetemes férőhelyet igényelnek. A találmány lényege az, hogy az emelő­szerv és a szelep közötti játékköz meg­tartása mellett, a kopogást oly berende­zéssel szüntetjük meg, amely nem engedi 25 meg a fémnek fémmel való érinkezé-aét, mert az ütközőfelületek között az ütkö­zést tömítő olajhártyát tartunk fenn. A találmány célszerű kiviteli alakjánál az emelőszerv és szeleprúd közötti érint-30 kezőfelületek akkorák, hogy az olajhár­tya felületi feszültsége nagyobb a szelep­emelésnél fellépő fajlagos nyomásnál. A találmány további ismérve szerint az olaj kielégítő betáplálásáról és a felületek-35 nek egymástól való távolodása közben, az érintkezőfelületeken való elosztásáról gondoskodunk. A rajz példaképpeni kiviteli alakot szemléltet. Az 1. ábra a szelepemelőszerkezet és a sze- 40 lep szomszédos részeinek metszete. A 2. ábra az emelőszerkezetnek az 1. áb­rán szemléltetett végének felülnézete. Az (1) szeleprúd végére erősített lapos (2) felfekvőtányérral szemben a (3) verőn 45 elrendezett (4) felfekvőtányér fekszik. A (4) tányér ütközőfelületébe (2. ábra) csil­lagalakban elrendezett, (5) elosztóhornyok vannak bevágva, amelyek a központos (6) furatból sugárirányban szétágaznak. Az 50 (5) hornyok keresztmetszete a tányér ke­rülete felé célszerűen szűkül. A hornyok nem terjednek a (4) tányér kerületéig. . A (6) furatba a (8) csatornán át olajat vezetünk, miimellett a (7) golyósszelep le- 55 hetővó teszi az olajnak az ütközőfelületek közé jutását, amikor egymástól eltávo­lodnak, de meggátolja az olaj visszafo­lyását, amikor az ütközőfelületek egy­máshoz közelednek. 60 Ilymódon a két ütközőfelület között mindig olajréteget tartunk fenn, amely e felületek kellő méretezése esetében a felü­letek ütközése pillanatában nem préselőd­het ki teljesen és amely megakadályozza 65 a fémnek fémre ütközését. Ilymódon a szelepemelésnél fellépő ütközés tetemesen csillapodik és zajtalan lesz. A sugárirá­nyú (5) hornyok gondoskodnak arról, hogy a (2, 4) tányérok ütközéskor, adhézió foly- 70 tán, ne tapadjanak egymáshoz és így könnyen széjjelválnak. Amikor a (2) és (4) tányérok egymástól eltávolodnak, — a közöttük lévő olajréteg széjjelszakadásáig — szívóhatás lép fel, 75 amely az olajat a (6, 8) furatokon át, a (7) golyósszelepen felemelés köziben, be­szívja, a tányérok közötti olajhártya el-

Next

/
Thumbnails
Contents