118968. lajstromszámú szabadalom • Hajlékony tengelykapcsoló
csolóféllel olymódon kapcsolódik, liogy a kapcsolótag az utóbb említett kapcsolóléihez képest tengely- vagy sugárirányban elmozdulhat és ilymódon a forgat ónyomia-5 tékot átviheiti, anélkül, hogy a kapcsolófélbe beszorulna, abban az esetben, ha a két tengely mértani tengelye beállítási hiba következtében vagy valaminő más okból nem esik egy vonalba. Ez. a követ kc-10 zőkben továbbítónak nevezett tag előnyösen köiMkereisztimietszetű és lényegileg £-alakú acélkengyelből áll. A továbbító az (1) kapcsolót'élen csuklószerűen ágyazott, pl. úgy, hogy gerince a (7) horonyba 15 van behelyezve és ott a csavarokkal megerősített (8) ágyazólemezek vagy hasonló rendeltetésű elemek tartják helyben, amelyek mélyedéseikben olyan elhelyezésűek, hogy az (1) kapcsolófélnek a másik (2) ?0 kapcsolófél felé fordított felületéivel egyszinten vannak. A továbbító (5) szárai megfelelő játókkal a (2) kiapcsolófél egyegy (9) hornyába nyúlnak, amint ez az 1—5. ábrákból látható. Iíogy a továbbító 25 n,p szoruh ásson, a (2) kapcsolói élbe, a két horonyfalat legömbölyítjük (4. ábra), úgyhogy mindegyik (5) szár minden helyzetbein, amely az üzemben előfordulhat, a kapcsoló elforduláisának mnndien pillnna•öO lábain osiaik egy pontban érintkezik a hornyok falával. Tegyük fel, hogy a 7. ábra az (1,2) kapcsolófelek egymáshoz viszonyított, kölcsönös belyzc-tét t.t indulás előtt tűnteti fe'; 35 beállítási hiba következtében ferde helyzeteit tételezvén fel, továbbá az;t, hogy az (1, 2) kapcsolófelek kölcsönös helyzete a forgásirányban olyan, hogy a két (5) kengyelszár egyenként egy-egy (9) horonv 40 lalsó szélére fekszik fel ós a (2) kapcsolófél pl. az óramutató járásának irányában a, 7, ábra jobboldaláról tekintve kezd el forogni, akkor ennek következtében a 7. ábrán látható (5) továbbítószár a csukló-45 ban fölfelé fordul el. mindaddig, amíg a 7. ábrán hátul lévő (5) szár ,a hozzátartozó horony felső részével érintkezésbe kerül. Ettől a, pillanattól kezdve a forgatónyomatékot a 6- ábrán felvázolt módon a (2) 50 kancsolófélről az (1) kapcsolófélre a (Pl, P2) erők viszik át. Minthogy a (Pl, P2) erők ellentétes irányúak, ennek megfelelően a továbbító urrn igyekszik átfordulni. Az átvitel lefolyása természetesen 55 alapelveiben uevanaz, ha az erőátvitel ellentétes iránvban, vagyis az (1) kapcsolófélről a (2) kapcsolói élre történik. A kapcsolóban az erőelosztás megvilágítására a forgatónyomaték átvitelekor a 8. ábrára hivatkozunk. Itt azt az általa- 60 nos esetet tételezzük fel, hogy a tengelyek mértani tengelye nem esik egyvonalba. Ha beállítási hiba következtében a tengelyek középvonalai párhuzamosak ugyan, 65 de különböző síkokban feküszuek (7. ábra, melyen a hibát szemlélhetőség céljából erősen nagyítva tüntettük fel), vagy pedig a tengelyek metszik egymást, akkor bizonyos helyzetekben a továbbító szárai 70 eltérnek attól az ideális tengelyirányú síktól, amellyel a továbbító forogna, ha a tengelyek mértani középvonalai tökéletesen egyvonalba esnének. Ez az eltérés, amelyet az ábrán % -szög .jelöl a kap- 75 csoló egy-egy körülfordulása alatt kétszer változik 0 és egy maximális érték között, akárminő is a tengely beállítási hibája, minthogy a továbbító bárminő körülmények között egy körülfordulás 80 alatt kétszer megy át olyan helyzeten, amelyben a továbbító szárain átfektetett sík a két tengely középvonalait is magában foglalja. Minthogy az egyik kapcsolófél karimá- 85 jának hornyai a továbbító önműködő beállítása céljából olyan kialakításúak, hogy mindegyik szár a forgás folyamán minden pillanatban csak egy pontban érintkezik a horony falával, az említett 90 karima a továbbítót két (P., IM erővel befolyásolja, amelyek a szúrak középvonalaira mindig merőlegesek. Ezek az erők a szárakat a továbbító gerincétől a, illetve b távolságban támadják meg, amely 95 távolság az a szöggel változik. Ha a tengelyek között beállítási szöghiba van, akkor az a és b emelőkarok a forgás folyamán még abban a. helyzetben is különböző nagyságúak, amelyben a=0. 100 "Bár a (P>, Pa) erők, valamint támadási pontjaik a szárakon mindig ingadoznak, mégis, mihelyt a tengelyek beállításában hiba van, ezek ,az erők és a továbbító szilárdsága szempontjából irány- 105 adó befolyásuk a mozgás minden pillanatában pontosan kiszámítható, minthogy a kapcsoló legfontosabb szerve, a továbbító, a találmány értelmében a reá ható erők szempontjából sztatikailag 110 meghatároztot rendszert alkot. A (Pi, ÍM erőket a következőképpen számítjuk ki: Ha az egyik kapcsolófélről a másikra átviendő ;forgónyomatékot Mv -vel jelöljük, akkor az ábrából látható, hogy (IV Pa)-nek az I—I tengelyre merőleges öszszetevői együttesen egyenlő nagy forga-
