118946. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső
szalagból áll. Ezeket a szigetelőszalagokat célszerűen előre gyártjuk és megfelelő nyílásokkal látjuk el, amelyekbe a különböző elektródák egymással szembenfekvő & (33) nyúlványai vagy kampói beleillenek. Nagyobb merevséget érhetünk el, ha e kampókat a szigetelőszalagok peremei köré hajlítjuk, amint a 3. ábra mutatja. Amint az 1. és 3. ábrán jól látható, a ü szigetelőszalagok a felső és alsó elektródasorozattal együtt az elektronok számára dobozszerű vezetéket alkotnak. E vezeték elektronhatároló hatását részben a szigetelőszalagok fizikai jelenléte okozza. A 5 csillámfalaknak az a szerepük is van, hogy az elektronokat oldalirányban összegyűjtsék, amint azok a cső tengelye mentén tovarepülnek. Ezt a gyüjtőliatást az a negatív töltés eredményezi, amely a 0 csillámfelületen az ahhoz ütköző elektronok hatására kifejlődik. Mihelyt a szalagok felületén megfelelő töltés fejlődött ki, azokról további elektronok pattannak vissza és arra kényszerülnek, 5 hogy a cső tengelyének közelében repüljenek, minek folytán az oldalirányú szórásból eredő elektronveszteséget elkerüljük. A találmány további jellemzője az, 0 hogy mindegyik felső elektródában több (35) nyílást alkalmazunk. Ezek a nyílások a készülék előállítása közben lehetővé teszik, hogy az alsó elektródák teljesen céziumgőzbe merüljenek és így a szekun-5 déremisszió és a fényérzékenység szempontjából az eddigieknél egyenletesebben aktiválódjanak. Amint a rajz 1. és 5. ábrája mutatja, a primérelektronokat kibocsájtó elektróda 0 kivételével mindegyik alsó elektróda olyan feszültségen működik, amely a tartány szabad vége irányában következő elektródapár felső elektródáján lévő feszültségnek fele] meg. A hasonló feszültségű 5 elektródák közötti összeköttetést célszerűen rövid (43) csatlakozódarabok alkothatják, amelyek a különböző elektródákon hegesztéssel rögzíthetők. Eddigelé az elektronsokszorozóknál 0 szokásos volt, hogy mindegyik alsó elektródához a csőből kinyúló bevezetőhuzalt csatlakoztattak, avégből, hogy az elektródákra egyirányú áramot szolgáltató forrásból megfelelő feszültségeket vigye,5 nek fel. Az ilyen összekötési mód példáját az 5. ábrán látható (5, 11, 19, 13) és (17) bevezetőhuzalok, a (37) feszültségosztó és a (39) feszültségforrás jelzik. Ha mindegyik alsó elektróda, a kimenőelektróda és ahhoz legközelebb fekvő 60 felső elektróda számára külön-külön öszszeköttetéseket alkalmazunk, akkor a készülék előállítása bonyolult és a készülék használata igen kényelmetlen. Ennélfogva azon megállapításunk fi- 65 gyelembevételével, hogy a felső elektródák a primer elektronforrás közelében csak kis árammenyiséget vonzanak magukhoz, a találmány értelmében a külső feszültségosztó nagyobb részét elhagyjuk. 70 Ehelyett, amint az 1. és 5. ábra mutatja, az említett elektródák közül néhányat a tartányon belül, a (41) ellenállások útján összekötünk. Ezek az ellenállások egészen kicsinyek lehetnek és ennek 75 folytán azokat az elektródák (33) kampói helyzetükben rögzíthetik és az elektródákkal villamos érintkezésben tarthatják, amint az 1., 2. és 3. ábra mutatja. A sokszorozóelektródák 0.127 mm vas- 80 tag nikkellemezből állnak, amelyekre 0.025 mm vastag ezüstréteg van felvive. Hogy biztosan tapadó ezüstréteget kapjunk, a nikkelt meg kell tisztítani és igen vékonyan rézzel kell bevonni. Azt talál- 85 tuk, hogy ha egy tucat (kb. 6.4x12.7 mm nagyságú) elektódát rézbevonó (CuCN) fürdőben 100 milliampére erősségű áram alkalmazása mellett 5 percig, majd ezüstöző (AgCN) fürdőben ugyanilyen 90 áramerősség mellett kb. egy óra hosszat tartjuk, akkor igen jó ezüstfelületet érünk el. A gyorsítóelektródák bevonatnélküli nikkelből állhatnak. A gyorsítóelektró- 95 dákból két vagy több, kb. 3 mm átmérőjű nyílást csákozunk ki, hogy a sokszorozóelektródákon lévő oxid színét jobban lássuk és cézium bevezetését megkönynyítsük. Az első gyorsítóelektróda, ame- 100 lyen át a fényérzékeny felületre fényt bocsájtunk, célszerűen 20-as számú szitaszövetből készült. Az 1. ábra a különböző elektródákat mutatja. A (27) ernyő célszerűen 30-as nikkel- 105 szitaszövetből készült és az utolsó gyorsítóelektródához van hegesztve. A (25) gyűjtő- vagy kimenőelektróda 0.0635 mm vastag (kámforral karbonizált) tantállemezből készült és annak mérete kb. 110 4.8X12.7 mm. A 4. ábra a csillámlemezre szerelt ernyő és gyüjtőelektróda részletét mutatja. A csillámfalak 0.125 mm vas'ag, 11 mm széles csillámszalagból állnak és hosszuk 115
