118935. lajstromszámú szabadalom • Kottázógép
kampóját hozzányomja a (18) fűrészeshenger fogaihoz. A (49) rugós kampó ezenkívül még úgy van megszerkesztve, (az ábrán egyszerűsége miatt nem tüntettük 5 fel), hogy amint a (30) kalapács alsó kampója a (18) kerékiogaiba jutott, már ki is kapcsolódott az (50) mélyedésből, ezzel az (53) rugó visszarántja a (30) kalapácsot, de e közben a (21) kar annyira meg 10 közelítette, az ábrán látható nyugalmi helyzetét, hogy a (24) csúszókar íogazása is kiakadt a (3) henger fogaiból, úgy hogy a (23) rugó is visszarántja a (24) csúszókart az ábráin látható nyugalmi 15 helyzetébe. Ezzel az imént tárgyalt szervek ismét felvették az ábrán látható nyugalmi helyzetüket. Ha tehát az (1) fehér billentyűt lenyomjuk, a (21) kar mindaddig emel-20 kedni fog, míg csak a (24) csúszókar fogazáisa bele nem akad a forgásba levő (3) henger fogaiba, úgy hogy a (24) csú szókar az alatta feltüntetett nyíl irányában mozgásnak indul és minél hosz-25 szabb ideig tartottuk lenyomva, annál nagyobb távolságra jut az ábrán feltüntetett nyugalmi helyzetéből. Tegyük fel, hogy pl. egy félhangnak megfelelő időtartamig tartottuk lenyomva az (1) fe 80 hér billentyűt. Ennek megfelelően, mivel a (3) fogazott henger forgássebessége úgy van megválasztva, hogy egy egészhangnak megfelelő időtartam alatt akkora utat tesz meg palástjának minden 35 pontja, mint amekkora a (16) és (17) pon tok közti távolság, így a fél időtartam alatt a vele kapcsolatos (24) csúszókar (25) szegének középvonala a (26) szaggatott vonalig fog eljutni. Ekkor az (1) fe-40 hér billentyűt visszaengedjük az ábrán látható nyugalmi ,helyzetébe, ugyanekkor pedig a (45) szalagnak az (1) billentyű lenyomása pillanatában a (14) pont alatt levő része is körülbelül a (14) és (15) pon 45 tok közti távolság felezőpontjáig jutott el. Az (1) fehér billentyű visszaengedési időtartama alatt a következő folyamatok játszódnak le: Még mielőtt kikapcsolódott volna a (24) 50 csúszókar fogazása a (3) henger fogazásából, a (49) rugós kampó és (28) emelő közvetítésével egy pillanatra hozzányomódik a (30) kalapács alsó kampója a (18) henger fogazásához, mire az — megfe-55 lelő sebességű forgásban lévén — a (30) kalapácsot felfelé taszítja, úgy hogy az erős ütést mért a félhangnak megfelelő (26) helyzetben levő (25) szögre, az viszont a (32) rudat löki fel, úgy hogy a (45; szalag a (46) festékes szalaggal együtt 60 egy pillanatra hozzáütődik a (8) hangjegyklisé-lemeznek a balról számított harmadik hangjegyklisó - sorozatának egyik tagjához, amely a 2a. ábra szerint a félhangoknak megfelelő hangjegy-kliséket 65 tartalmazza. A (80) kalapács ütése után már annyira visszaereszkedett a (21) kar, hogy a (24) csúszókar fogazata kiakadt a (3) henger fogaiból, amikoris a (23) rugó kifejtve hatását, a (24) csúszókart 70 visszarántja eredeti, az ábrán látható helyzetébe. Ezzel egy játék véget ért, vagyis a (c) félhangjegy rányomódott a (45) kottavonalozással ellátott szalag azon helyére, amelyre az (1) fehér bil- 75 lentyű lenyomása pillanatában került volna akkor, ha a kottázógép a közönséges hangjegyírógéphez hasonlatosan működve, a billentyű lenyomása pillanatában rögzítette volna le a hangjegyet. 80 Akkor azonban előre kellett volna tudni, hogy félhang kerül rögzítésre. Itt látszik az éles különbség a hangjegyírógépek és a találmány szerinti kottázógép között, hogy ugyanis e kottázógép maga méri a 85 billentyű lenyomási idejét és e szerint választja ki a megfelelő időértékű hangjegyet és azt rögzíti le a szalag megfelelő helyére. A (18) fogazott henger forgássebességét g0 akkorának kell megválasztani, hogy a (30) kalapács elegendő erős ütést tudjon mérni a (25) szegre, illetve ennek közvetítésével a sorra kerülő (32) rudak valamelyikére. 95 Abban az esetben, ha egy egész időtartamnál hosszabb ideig tartjuk lenyomva fiz (1) fehér billentyűt, a találmány szerinti kottázógép 1. a) és b) ábrán feltűntetett foganatosítási példájának műkő- ioo dése a következőképpen módosul: Az (1) fehér billentyű lenyomása pillanatában a (21) kar ismét felemelkedik, annyira, hogy a (24) csúszókar fogai beleakadnak a (3) henger fogaiba, tehát a (3) IQÖ henger kerületi sebességével csúszásnak indul a nyíl irányában. Az egy egész időtartam végére a (25) szeg csúcsa kb. a (17) pont alá kerül, ugyanakkor a (24) csúszókar homlokfala eléri a (33) ékfejet qq és azt a (35) szaggatott vonal felé kezdi nyomni. Ekkor azonban a (33) ékfejnek az (1) fehér billentyű karjával érintkező alsó ékbefutó éle belezökken a (36) mélyedésbe és abban előrehaladva mindig 115 mélyebbre kerül, die ennek megfelelőleg a (21) kar lefelé ereszkedik, tehát működésíbe jön a (49) rugóskampó közvetítésével a
