118884. lajstromszámú szabadalom • Rugózó dugattyúgyűrű váltakozó irányban mozgó dugattyúkhoz

párhuzamosan vezetett (8) rés kettéosztja, úgyhogy a gyűrűnek ily módon keletkező (9) és (10) részei csupán az (5) gerincnél függenek egymással össze. 5 Lényeges, hogy e (8) rés elrendezése következtében a gyűrű (9) és (10) részei között bizonyos térköz létesül. E térköz nagysága, vagyis a (8) rés szélessége, a dugattyúgyűrű szerkezeti anyagának 10 mechanikai tulajdonságaitól, továbbá a dugattyúátmérő nagyságától, a gép fordulatszámától, illetve a dugattyú sebességétői és még sok egyéb tényezőtől függően változik. A találmány megvaló-15 sításához minden esetben az szükséges, hogy a (8) rés — ha még oly kicsiny — térközt létesítsen a gyűrű két (9) és (10) része között. Gyakorlatilag a legkisebb résszélességet az előállítási eljárás, vagyis 20 annak a szerszámnak a vastagsága szabja meg, amellyel ezt a rést fűrészeljük, gyaluljuk vagy marjuk. A résnek más, mint forgácsoló megmunkálása nem látszik sem keresztülvihetőnek, sem cél-25 szerűnek, mert ha ezt a rést bevágással állítjuk elő, ezzel egyúttal az az előny is jár, hogy a (9) és (10) részek egymással szembenfekvő felületei simára megmunkáltatnak, úgyhogy ha működés közben 30 egymásra felfeküdnének, — amint ezt későbben leírjuk —, akkor csak a lehető legkisebb súrlódás lép fel. Megjegyezzük, hogy ilyen, az egész gyűrű körül teljesen egyenletes szélességű résnek létesítésére 35 való tekintettel a dugattyúgyűrűnek „gördítés" vagy pl. csavarrugók módjára, „tekercselés" útján való előállítása mellőzendő, mert ez az eljárás nem nyújt kielégítő pontosságot. 40 A (3) és (4) bevágások és a (8) rés elrendezésével az eredetileg egy darabból álló dugattyúgyűrűből bizonyos tekintetben két önálló (9) és (10) gyűrű keletkezik, melyeket csak az (5) gerinc köt 45 össze. Az ilyen test sugárirányban minden irányban teljesen egyenletes rugózást enged meg és hosszas gyakorlati kísérletekkel a rugózásnak teljes egyenletessége tényleg be is igazolódott. 50 E sugárirányú rugózás mellett azonban a gyűrű (9) és (10) gyűrűrészek, a (8) rés elrendezése és az egész dugattyúgyűrű különleges alakja folytán, tengelyirányban is elmozoghatnak. Ez a mozgási 55 lehetőség a találmány fontos jellegzetessége és ezt a 3. ábrán világosság kedvéért kissé torzítva ábrázoltuk. A 3. ábra a dugattyúgyűrű egyes részeinek helyzetét abban a pillanatban tünteti fel, amikor a (31) dugattyú a (32) hengerben lefelé 60 irányuló mozgását befejezte. A gyűrű (9) részének szabad vége rugózva fekszik a (10) részhez, azonban a (10) rész helyzetéhez párhuzamos marad. A (9) résznek ezt a rugózó, tengelyiránj'ú mozgását a 65 dugattyúnak, lefelé irányuló mozgása végén, a gyűrűvel együtt hirtelen bekövetkező lefékezése idézi elő. Míg azonban eközben a gyűrűnek (10) része szorosan hozzáfekszik a dugattyúhorony alsó oldal- 70 falához, a (9) rész a még lefelé irányuló gyorsulás hatása alatt, a (8) rés szélességének megfelelően tovább mozoghat lefelé. Amint a dugattyú felfelé irányuló moz- 75 gását befejezte, a dugattyúgyürű egyes részei a megfordított helyzetbe jönnek, vagyis a (9) rész ekkor a dugattyúhorony felső határfalával párhuzamos és ehhez hozzáfekszik, a (10) rész szabad vége 80 pedig rugózva támaszkodik a (9) részhez. Ezzel megközelítőleg szivattyúhatás létesül, mely az olajat állandóan megismétlődve, a (8) résből kiszorítja és abba újból visszaszívja. Emellett különösen jelentős, 85 hogy a gyűrű az olajat mindig a dugattyú mozgási irányának megfordulásakor, tehát éppen a legnagyobb súrlódás pillanatában adja le a hengerfalaknak, amikor a dugattyú kopásának vagy beragadásá- 90 nak veszélye a legnagyobb. Az 1—3. ábrákon feltüntetett foganatosítási példa megközelítőleg két felhasított (9) és (10) gyűrűből van, amelyeket az (5) gerinc foglal össze. Ezeknek a „gyűrűk"- 95 nek a számát a találmány keretén belül, természetesen, tetszőlegesen növelhetjük, pl. úgy, hogy a (10) gyűrű szabad végén ismét (5) gerincet alkalmazunk és i. t. A 4. és 5. ábrán a dugattyúgyűrűnek 100 olyan foganatosítási alakja látható, amelynél az egyes (11) és (12) részek között viszonylag széles (13) rés van, amelyet a gyűrű kerületén elosztott, az egyik, pl. a (11) részen alkalmazott (14) 105 kiugrások szakítanak meg. E (14) kiugrások (5. ábra), külső kerületükkel, a (11) és (12) gyűrűk külső kerületéhez viszonyítva kissé beljebb vannak. A gyűrűnek két (11) és (12) részét itt is a 110 (15) gerinc köti egymással össze. Ennél a foganatosítási alaknál tehát az 1—3. ábra szerinti foganatosítási alaknál látható keskeny rés lényegesen ki van szélesítve és ez a (13) rés természet- 115 szerűleg lényegesen nagyobb olajmennyi-