118878. lajstromszámú szabadalom • Fürdő és eljárás fémek elektrolizises kiválasztására

gyoibb mennyiség' hozzáadásának elkerülése ajánlatos, mert ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy a kiválasztott bevonat túl kemény, valamint ri-5 deg lesz és különösen az ezzel bevont tárgyak hajlítása vagy kalapálása közben lepattogzásra mutat hajlandóságot. Különösen fontos ez az elővigyázat polivin'ilvegyületeknok nikkelfürdőkhöz 10 való hozzáadásánál. Emellett a hozzáadott mennyiségek helyes megválasztásával kitűnő tapadó képességű és nyújthatóságú, tükörfényes felületű nikkelbcvonatok érhetők el. 15 A találmány értelmében a hozganyagoknak nikkelfürdőkben alkalmazandó legmegfelelőbb mennyiségei egyenként a fürdő összetétele és az egyéb munkakörülmények szerint messzemenően külön-20 bözők lehetnek. Általában nagyon .-jó eredmények érhetők el 1 liter elektrolit-Ír ez 0,0013—0,013 g polivinilalkohol hozzáadásával. így például kitűnő eredmények érhetők el oly nikkel-szulfátfürdő-25 v

e

l, amelyhez literenként 0,0066 g polivinilalkoholt adtunk, míg polivinilalkohol származékainak alkalmazásakor hasonló jói eredmények eléréséhez az adagolandó mennyisége valamivel nagyobbak. 30 A rideg bevonatok íkieletkezésére való hajlamosság, pl. nikkel kiválasztásánál, a találmány szerinti hozaganyagok alkalmazása esetén, amint azt kísérleteink igazolták, mérsékelt katódáramsűrűségek, pl. 35 nem több, mint 2,7 Amp./'dm2

pl. 1,1—2,2 Amjj/dm8

alkalmazásával ellensúlyozható. Nikkel kiválasztásánál a hőmérséklet kis mértékben való emelése, pl. 35—40 C fokig hasonlóképen előnyös. 40 A kapott bevonatok fényessége tekintetében különösen rendkívül jo eredménynyel jár a találmány szerinti hozaganyagok alkalmazása ciniknek a legkülönbözőbb. mint pl. einkcianid vagy cinkszulí5 fát tartalmú fürdőkből való elektrolizises kiválasztásánál. Emellett előnyösen oly fürdőket használunk, amelyek előnyösen literenként legalább 45 g cinkcianidot, valamint egy alkálicianidot, mint pl. 50 nátriumcianidot és alkáliásan ható reagáló anyagot, mint pl. nátriumhidroxidot tartalmaznak, mimellett a zavaró nehézfémvegyületek, különösen az ólom, kadmium és cink vegyületeinek lehető legtökéle-55 tesebb távoltartásáról gondoskodni kell. Ily zavaró szennyeződések legkisebb nyomainak is eltávolítása, illetve távoltartása, amint azt kísérleteink igazolták, pl. úgy érhető el, hogy a fürdőket redukálószerekkel, mint pl. alkálibiszulfittal, thio- 60 szulfáttal és formaldehiddel, vagy poralakú nem nemes fémmel, mint pl. cinkkel kezeljük, vagy a. felhasználás előtt kis á ra m s ű r űs éggé 1 végzett elektrolízisnek, .pl. tiszta cinkből álló anódokkal vetjük 65 alá, vagy & szennyeződéseket az oldatban kolloidos lecsapódás előállítása útján kicsapjuk, vagy végül szerves vagy szervetlen kénvegyületek, mint pl. szulfidek vagy tiokarbamiclvegyületek hozzáadásával. A 70 kivált szennyeződéseknek az oldatból, pl. leülepedést követő szűréssel való eltávolítása után a megtisztított fürdőhöz literenként mintegy 0.01—0.1 g poliviaül alkoholt, vagy valamivel nagyobb meny- 75 nyiségben pl. literenként 0.1—0.5 g polivinilalkohol származékot vizes oldat alakjában adunk és ebből a fürdőből azután a szokásos módon, pl. vas, acél vagy más hasonló tárgyakra cinkbevonatokat vá- 80 lasztunk ki. Az így kapott bevonatok oly simák és fényesek, hogy fényezés végett utókezelés nem szükséges. A bevonat fényének kis mértékben való növelése végett bizonyos 85 esetekben a cinkbe vonatokat utókezelésnek, pl. kis mennyiségű salétromsavat vagy hidrogénszuperoxidot tartalmazó savanyú, pl. kénsavas oldattal váló kezelésnek is alávethetjük, a sa.vanyú alka.tré- 90 szék oly nagy hígítása mellett, hogy a kezelés tartama alatt a einkí'eliiletek látható marása nem következik be. Kitűnő fényességi hatások érhetők el a találmány szerinti hozaganyagok hozzá- 95 adásával kadmiumnak elektrolizises kiválasztásánál is. Kis tárgyak elektrobevonatainak fürdőkből dobban való előállításánál a találmány szerinti hozaganyagok alkalmazása 100 azzal az előnnyel jár, hogy ezzel kiegyenlíthetjük azt, hogy a dobban levő munkadaraboknak nem minden része van ugyanannak a katódáramsűrűségnek kitéve. Miután munka közben előnyösen megle- 105 hetős kis áramsűi'űségeket alkalmazunk, az áramsűrűségeknek a dobban levő tárgyakon való egyenlőtlen eloszlása folytán fennáll annak a veszélye, hogy bizonyos felületi részekre túl kis áramsűrűségek 110 jutnak, ami az ezekre levált cinkbevonatok fényének ártana, A találmány szerinti hozaganyagok jelenléte azonban fényes bevonatoknak ily részeken való elő-