118873. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati eredetű szálas anyagokból való mesterséges belek szilárdítására (vízállóvá tételére)

KAftYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiöSÁtt SZABADALMI LEIRAS 118 8 73. SZÁM. IV/e. (Xl/f.) OSZTÁLY. — AT. 3148. ALAPSZÁM. Eljárás állati eredetű szálas anyagokból való mesterséges belek szilárdítására (vízállóvá tételére). Naturin G. m. b. H., cég Weinheim (Badeu). A bejelentés napja 1936. évi október hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi október 15-ike. Ismeretes állati eredetű szálas anya­gokból, pl. bőrből vagy inakból mester­séges beleknek pl. az az előállítási módja, amelynél a bőrt duzzasztólag iható vegy-5 szerek behatása útján és mechanikai szétíoszlatással képlékeny, duzzasztott szálakból álló masszává alakítják át és ezt gyűrűalakú fúvókákon át történő sajtolással tömlőalakba hozzák. A, bőr 10 vegyi feltárása helyetti hővel való fel­tárás vagy biológiai lazítás is alkalmaz­ható, amelyet mechanikai foszlatás egé­szít ki. A kapott mesterséges beleket pl. meleg levegővel való kezeléssel szárítják 15 és megfelelő módon, pl, cellulózatartalmú anyagok, mint pl. fa párlataival vagy i'or m akleh id o ldatokkal vízállóvá teszik. Az ismertetett eljárás foganatosításá­nál a mesterséges belek vízállóvá tétele 20 jelentékeny nehézségekbe ütközik. For­maldehidoldatakkal való 1 szilárdítás gyakran nem elég nagy ellenállóképes­ségű k o 1 bás zburkol átok a t eredményez, amelyek pl. a szokásos főzési próbát (0.15 25 atm. belső túlnyomással szembeni ellen­állóképesség 90 0°-on 30 percem át) nem állják ki. Ezenkívül a formáimnál való szilárdításnál a formaldeihid nagy része a mesterséges bélen tapadva marad, ami 3y a bél utólagos keményedését és megsérü­lését okozza. Másrészt azonban mesterséges beleknek cellulóziatartalmú anyagok, mint ?fa és más hasonlók párlataival való vízállóvá 35 tétele nagyon egyenlőtlen terméket ered­ményez. Szómos esetben a mesterséges belek túlságosan megkeményednek, ami fokozott merevségben és törékenységben nyilvánul meg. Máskor viszont nem eléggé szilárd beleket kapunk, amelyek 40 kevéssé vízállóak. Mindkét esetben a főzéspróba foganatosításakor a mestersé­ges beleik nem vezetnek kielégítő ered­ményre. Beható vizsgálatok után arra a meg- Í5 állapításra jutottunk, hogy az elért vízr állóképesség, illetve főzési szilárdság lé­nyegében a szilárdító folyadék összetéte­létől függ. Megállapítottuk, hogy cellu- ,1; lózatartalmú anyagok párlatainak szi- 50 lárdító tulajdonságai nemcsak .azok for­maldehidtartalmától, hanem ezenkívül más jódot elhasználó anyag tartalmuktól is függ. Míg a formaidelhidtartalom köz­vetlen meghatározás útján állapítható 55 meg, addig a többi, más szilárdító anyag­tartalom a jódszámban jut kifejezésre. .Tódszám alatt azt a gramofkban kifeje­zett jódmennyiséget értjük, amelyet 100 g folyadék a Romijn-féle jodometrikus 60 formaldehidmeglhatározás követelményei szerint (1, Ullmann, Enzyklopádie der technistíhen Chemie, 2. kiadás, 5. kötet, . 424. oldal [1928]) elhasznál. A szilárdítás -eredménye és sikere a szilárdító folya- 65 dék h id r ogéni ón k o n c-en t r á c i óját tói is lé­nyegesen függ. Azt találtuk, hogy egyenletes és sem túlságosan, sem kevéssé szilárd mesterség, ges beleket úgy állíthatunk elő, hogy a 70 mesterséges beleket oly szilárdító folya­dékokkal, előnyösen olyan cellulózatar­talmú anyagok párlataival kezeljük, amelyek formaldehid tartalmát 0.025—

Next

/
Thumbnails
Contents