118850. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó készülék

letet rendezetlenül hagyják el. Hogy azokat a (11) sokszorozóelektródán összpontosítsuk, a (15) elektromágneses tekercset alkalmazzuk, amely a tartány (3) 5 szárát az (5) katóda és a sokszorozóelektróda között körülveszi. A sokszorozóelektródából kiinduló szekundér elektronok összpontosítására és a (7) kivezetőelektródára való irányítására ha-10 sonló (17) elektromágneses tekercset alkalmazunk, amely a tartány (9) szárát a (7) kivezetőelektróda és a sokszorozóelektróda között körülveszi. A katóda és a sokszorozóelektróda kö-15 zött a célszerűen rácsalakú (19) gyorsítóelektróda, a sokszorozóelektróda és a kivezetőelektróda között pedig hasonló (21) gyorsítóelektróda van. E gyorsítóelektródáknak az a szerepük is van, hogy a be-20 vezetőelektródát a kivezetőelektródával szemben árnyékolják. A sokszorozóelektróda és a kivezetőelektróda közötti gyorsítóelektródának az a járulékos szerepe is van, hogy a szekundérelektronokat a 25 sokszorozóelektróda közeléből eltávolítsa és ez elektródával szomszédos tekercs létesítette gyüjtőmezőbe kényszerítse. A bemutatott cső előállításánál először az üvegburkolatot készítettük el a 30 bemutatott alakban, mimellett a szárak és a nyak végeit nyitva hagytuk, hogy azokba az elektródatartó lapított lábakat beforraszthassuk. Ezután a célszerűen nikkelből készült gyorsítóelektródákat 35 megfelelő helyen beforrasztottuk, majd a nyitott végekbe a bevezető-, sokszorozó- és kivezetőelektródákat forrasztottuk be, amelyek mindegyikét előzetesen külön lapított lábbal láttuk el. A be-40 vezető- és sokszorozóelektródák ezüstből készültek és vastagságuk kb. 0.25 mm volt. A kivezetőelektróda célszerűen tantálból vagy hasonló fémből készült és vastagsága kb. 0.125 mm volt. 45 Miután az elektródatartó lapított lábakat helyükre szereltük, a csövet kiszivattyúzás céljából nem ábrázolt csőcsonk útján nagyvákuumos rendszerrel kötöttük össze. Ezután a csőhöz nem 50 ábrázolt másik csőcsonk útján ugyancsak nem ábrázolt nyúlványt forrasztottunk, amely céziumvegyületből, pl. céziumkromátból való golyócskákat és redukálószert, pl. aluminiumport vagy szi-55 liciumport tartalmazott és amelyből a golyócskákból felszabaduló cézium az összekötő csőcsonkon át a cső testébe juthatott. A csövet ezután 450°-on kiégettük és egyidejűleg kiszivattyúztuk. A kemencé- 60 nek a kiégetési hőfokra való felhevítése után a kiégetést kb. 30 percig folytattuk. Kiégetés után a csövet lehűtöttük és a csőbe kb. 1 mm higanyoszlop nyomáson kismennyiségű tiszta oxigént vittünk be. 65 Ezután a katódát és a sokszorozóelektródákat oxidáltuk úgy, hogy ez elemekből a cső más eleme felé villamos kisülést létesítettünk mindaddig, míg az elektródafelületek kékes-zöld színeződést 70 nyertek. Ezt követőleg az oxigént kiszivattyúztuk és a céziumvegyületből való golyócskákat, valamint a redukálószert kellő mértékben felhevítettük, hogy a fémes céziumot szolgáltató reakció meg- 75 induljon, majd a fémes céziumot a nyúlvány hevítésével a cső főtestébe hajtottuk. Ezután a csövet 200°-on kb. 10 percig ismét kiégettük, majd lehűtöttük. Végül a céziumot tartalmazó nyúlványt, 80 valamint a légtelenítőrendszert a csőtől elválasztottuk. Azt gondolhatnók, hogy a cézium a gyorsítóelektródákra és a kivezetőelektródára is lerakódik. Ez kétségtelenül 85 fennáll, minthogy azonban a céziumnak valamely oxid, különösen ezüstoxid iránti affinitása nagyobb, a cső utolsó felhevítésekor a cézium legnagyobb része a többi elemről az oxidált ezüstelektródákhoz 90 vándorol, a'melyek azt felveszik. A cézium az ezüstoxiddal olyan vegyületbe lép, amely kellőképen állandó, bár a fellépő tényleges vegyi folyamatot határozottan és pontosan nem ismerjük. 95 A találmány szerinti villamos kisütőcső működését a 2. ábra mutatja az esetben, ha e csövet ingadozó fény erősítésére használjuk fel, amely ingadozó fényt pl. mozgófényképészeti beszélőfilmen 100 vagy hasonlón lévő mozgó hangnyommal állítjuk elő. Ha a csövet ilyen erősítő gyanánt használjuk, akkor a fényérzékeny (5) katódát az egyirányú feszültséget szolgáltató (25) forrásra kap- 105 csolt (23) feszültségosztó negatív végéhez, míg az első gyorsítóelektródát, a sokszorozóelektródát, a második gyorsítóelektródát és a kivezetőelektródát célszerűen a feszültségosztó fokozatosan no pozitívabb pontjaihoz kapcsoljuk. A rajzon megadott viszonylagos feszültségek csak példaképeniek és találmányunk nincs ezekre korlátozva. Kívánsághoz képest a kivezetőelek- 115 tróda és az áramforrás közé a (29) kivezetőtranszformátor (27) primértekercsét kapcsolhatjuk. A transzformátor (31)